Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-161
161. országos ülés január 16. 1886. 385 nyel találkozik, ugy elharapódzik az a társadalomban kicsiben-nagyban és látunk egy elemet, amely már többé nemes eszmék, nemes gondolatok, nemes érzelmek iránt egyáltalán fogékonysággal nem bir, a melyre csak a nagy botrány, bűn ingere hat. Hát t. képviselőház, Beöthy Ákos t. képviselőtársam csak most reflectalt a jubileumokra és ő panaszlólag, vádlólag hozta fel, hogy még Deák Fereneznek n«gy művét sem ünnepelték ugy, mint ünnepelték Tisza Kálmánt 10 éves jubileumával. Hát én Beöthy Ákos t, képviselőtársamnak azt a megjegyzést teszem, hogy ő nem vette magának azt a fáradságot, a mit én nem resteltem, mert én megnéztem magamnak azt a jubileumot. (Derültség bal felől. Halljuk! Halljuk. 1 ) Ez a jubileum csakugyan megvolt. Konstatálom, hogy legelőször mélységes mélyen hallgatott Magyarország ifjúsága, a mely különben minden hazafias mozzanatnál talán mértéken túl is jelentkezni szokott. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Hiányzott az ipar, a melyről azt mondják f hogy csak imént ülte a nagy nemzeti ünnepei. Én nem hallottam semmi kereskedelmi iparkamaráról, ennem hallottam semmi más ipari testületről, én nélkülöztem igen számos közintézményt, tudományost és mást és én felmentem arra a díszes térre — mert az ünnepeltetés épen a Henczi szobor előtt történt — és eszembe jutott, hogy én csakugyan azt látom, a mit láttam az előtt, a úrig szemem nem volt olyan rossz, a inig benézhettem a színházba is, hogy a népes darabokban ugyanazok az emberek fellépnek egyszer mint magyar parasztok, máskor meg mint német parasztok, majd mint középkori lovagok, nép és katonaság, de hát alapjában mindig ugyanazok. (Derültség) En azokat a statistákat, kiket frakkban láttam a kiállítás megnyitása alkalmával este, a jubileum alkalmával díszmagyarban láttam nappal. [Élénk derültség.) Én, a ki dicsekedhetem azzal, hogy igen sok embert ismerek Magyarországban, a frakkban és díszmagyarban mindig ugyanazon egyéneket találtam és constatálom, hogy az egész jubiláris lárma nem volt egyéb, mint hivatalos jubilálás. (Igaz! Ugy van] a bal- és szélső haloldalon.) Már pedig a hivatalos jubilálások mindig a társadalom hanyatlására mutatnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A ki megfigyeli azt, hogy kik intézték és kik vezették a társadalmat minden helyzetében, annak ma a következőket kell constatálnia. (Halljuk!) Ma Magyarországon nem számít az eltökélt, elhatározott jellem, a mely vállalkozik, de függetlenségét fenn akarja tartani, a ki csak odáig kíséri a hatalmast, vagy az intézőt, a meddig ezt becsületével összeegyeztethetőnek tartja; hanem a mai nap közkeletű a „Mann für alles", (Élénk derültség) vagyis ki mindenre vállalkozik, a ki előre el van tökélve arra, hogy lemond minden önállóságról és mindig csak a felsőbbek parancsát KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VII. KÖTET. lesi és a ki ha világos tudatával bir is annak, hogy helytelen és rossz, a feljebbvalók iránt tartozó tiszteletből mégis végrehajtja azt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezek az emberek nem rettennek vissza semmitől. Ha kell folyószabályozáshoz kormánybiztos, vállalkoznak rá; ha kell phylloxerabiztos, vállalkoznak rá; ha keli erre vagy arra, ők mindenre alkalmasak. És ha megfigyeljük a kinevezéseket, azt mondják, hát mi az a szakember? (Halljuk! Halljuk!) A szakember ma Magyarországon egy futóbolond, (Élénk derültség), mert ellene mer szegülni a tekintélynek, (Halljuk ! Halljuk!) mert van véleménye, sőt odáig megy, hogy véleményét még érvényesíteni akarja. Hisz ez valóságos botrány. Szükséges tehát oly embereket választani, kiknek véleményük nincs, kik csupán elöljáróik, de különösen az excellentiások parancsát várják, hogy azt végrehajtsák s a kik kibújnak a felelősség alól azzal a mondással, hogy hisz én tudtam, hogy minden rossz, de nékem meg kellett hajolnom. (Elénk tetszés balfelöl.) Az ország most t. ház, e^y nagy transactio küszöbén áll, mely hivatva van a nemzet sorsa felett a közel jövőben dönteni. Következik a közgazdasági kiegyezés. Lássuk csak, hogy a társadalom szempontjáhól mikép fogta fel ezt a kormány? Hogy készítette elő magának rendszeresen a módot, hogy e tekintetben minél kisebb ellenkezésre találjon? Azok, kik nem feledékenyek — én nem tartozom a feledékenyek közé — jól tudják, hogy midőn a második kiegyezés közeledett, az országban az ipar és a kereskedelem férfiai nagy mozgalmat indítottak meg, még- pedig jókor, 1872-ben. Az ipartestületek formális lázban voltak. Kiemelkedtek a vezérek. Ezek összehívtak congressusokat. Általános tanácskozás folyt a bank-, a vámügyről s mindenről. Ma, t. ház, az az egy kétségtelen, hogy nagy áldozatokkal ugyan, de megtalálták a módját, hogy ezt az áramlatot leüssék. Hol van e mozgalomnak ma még csak jele is azon körökben? Sehol ! Mi ennek az oka ? Hát méltóztassanak csak visszagondolni, hogy hogy hívták azon férfiakat, kik akkor a mozgalmakat vezették s a kik közül a legtöbben ma is élnek ? Az egyik utaz;óbiztosa a kormánynak, ki hol itt rendez muzeumokat, hol pedig a székelyföldön; de a kinek múzeumi képzettségéről én legalább soh a sem hallottam. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez egy készséges eszköz, a ki nem gondolkozik, a kinek nincs véleménye, de a ki mindent végrehajt, mit ráparancsolnak. A másik ott a kenderáztatók táján kapott valami kormányhivatalt. Nem tudom ugyan, hogy a köteleknek mely fajával foglalkozik, (Élénk derültség a szélső baloldalon) de küldetése minden esetre missio. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, az embereknek rendszeres lekenyerezése és odajuttatása, hogy éreztessék 49
