Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-161

15?. orszígoa ülés január 16. 1S8G. 383 hogy pártszenvedély sugallatai. Csakis egyetlen egy momentumot fogok felhozni és ez, azt hiszem, eléggé bizonyítja, hogy abnormis viszonyok közt vagyunk és a miben ennek az egésznek kulcsa is meg lesz található. Ha egy országban az történik, a mi nálunk, hogy egy rendi, középkori állam és társadalom modernisaltatik, ha a régi keretek és a régi rend megbomlik és mindazon tényezők, melyek az életnek és társadalomnak szilárdságát és eohaesióját képezik, átalakulnak és az átalakulás folytán el kezdenek hullámzani, nagyon természetes, hogy annak az egyedüli tényezőnek kell nyerni hatalomban és súlyban, a mely egyedül reális, egyedül állandó és r

;z a kormányhatalom. Ha már most azután ez az átalakulás kiterjed az egyéni viszonyok összegére: ha a rendi állapotoknak mozdulatlanságát és megkötöttségét a democratia és a szabad verseny uralma váltja fel: ha minden osztályban, minden foglalkozási körben, minden pályán az életviszonyok és az életfeltételek teljesen átváltoznak, ugy hogy bizonyosan nem számíthat senki; csuda-e t. ház, ha akkor az anyagi érdekek lépnek előtérbe, ha a politikai életet közöny foglalja el, ha ott elbágyadás, elzsibbadás áll be. csuda-e, ha ilyenkor minden szem a hatalom felé fordul, mindenki jóban akar lenni a hatalommal, mert annak egyetlen egy intése képes a legerősebb lökést adni minden egyes ember törekvéseinek, a mire más tényezők nem képesek. (Igaz! Ugy van! Élénk tetszés a baloldalon. Én, t. képviselőház, nem akarom azt mondani, hogy a régi Magyarország állapotai jobbak voltak az újabb Magyarország állapotainál. Tudom én, hogy ez egy szükséges fejlődés; az új Magyarország egy magasabb életelvet képvisel, mint a régi Magyarország; de azt is tudom, hogy az ily nagy átalakulás mindenütt e világon nagy megrázkódtatásokkal jár, hogy igen sok beteges kinövésnek a forrása, s ezek legnagyobbika a hatalomnak azon beteges eultusa, melyet igazán minden irányban, minden téren tapasztalunk. {Ugy van! halfelöl.) Hogy gondolatomat egy szóval befejezzem, t. ház, én a t. kormány sikereinek és általában kormányzatának kulcsát azon átmeneti viszonyok összhatásában keresem, a melyeken Magyaroszág keresztülment. De legyen, hogy ebben tévedtem t. ház; a miben ezután nem tévedtem, az az, hogy ez a kormányzat a t. ministerelnök urnak személyes kormányzata, melynek minden rossz consequentiái bekövetkeztek és be fognak következni. (Tetszés bal/elöl.) Evekkel ezelőtt, gondolom 1875-ben, egyszer Bihar vármegyébe egy társaságban voltam. Akkor volt ez, midőn a t. ministerelnök urat [kinevezték. Ott párthívei voltak és hát nagyban politizáltunk. (Derültség és tetszés.) S egyszer egy különben igen derék és jóravaló uri ember azt mondta: „ezután már nem is politizálunk, rendben van minden, gondolkodik helyettünk Tisza Kálmán". Én azt hiszem t. ház, Magyarország sem gondolkodik, hanem gondolkodik és cselekszik helyette a ministerelnök ur. A ministerelnök ur túlhatalmas, pártjában és eabinetjében önmagában absorbeal minden actust. Túlhatalmas az országgal szemben, mert nem egyszer az országra is ráoctroyálta a maga akaratát; (Ugy van! balfelöl. Derültség a jobboldalon.) nem gondolt az ország érzelmeivel és érdekeivel és az ország ezt tűrte, mintha kihalt volna belőle a régi tüz, mintha valami hypnoticus igézet vett volna rajta erőt. (Ugy van! Élénk tetszés balfelöl.) Ez, t. ház, Magyarországnak abdicatiója egy túlhatalmas minister előtt s ily viszonyok közt egy ministernek túlhatalma az ország eltörpülése. Hogy pedig mi lesz egy oly országból, mely eltörpül, azt nem akarom elmondani, mert a Kassandra szerepre nem akarok vállalkozni. De t. ház, befejezem előadásomat. (Halljuk!) Kekem nem lehet feladatom az országot kötelességeire figyelmeztetni. Nekem csak az a feladatom, hogy a magam kötelességét, (Helyeslés balfelöl.) még pedig nehéz körülmények közt, inert nehéz körülmények azok, mikor a politikai következetlenséget ugy tüntetik fel, mint államférfiúi bölcsességet, (Élénk tetszés balfelöl) a politikai következetességet pedig mint valami szellemi ügyefogyottságot és bárgyúságot. (Ugy van! balfelöl.) Kötelességem, ismétlem, az ellenőrzés tisztét teljesíteni és azért kijelentem: hogy bár a költségvetést az állam czéljai szempontjából elfogadom, de a t. kormány eljárása és politikája iránt bizalommal nem viseltetem. (Elénk helyeslés és tetszés balfelöl. Mozgása) Herman Ottó: T. képviselőház! (Zaj. Haljuk! Halljuk!) Az a fagyos közöny és az a czélzatos mozgolódás nem képes arra, hogy visszatartóztasson attól, hogy a modern magyar Sysiphus munkájában résztvegyek. (Halljuk!) A modern magyar Sysiphus a magyar országgyűlés közjogi ellenzék, mely évről évre ismételve hegynek gördíti azt a sziklát, a mely az ország önállóságát és függetlenségét képviseli. Igaz. t. ház, hogy a lejtő bizonyos pontján, egy olyan balancirozásra alkalmatos ponton, ott lesnek azok, kiknek egész hatalma csak az a tudat, hogy többen vannak, visszarúghatják azt a sziklát, (Ugy van! a szélső baloldalon) a kik ime már kifáradtak abban, hogy az érvekre érvekkel feleljenek, (Ugy van! a szélső baloldalon) sőt a kik odáig vitték a ház hangulatát, hogy öt szakszerű budget-beszédre Magyarország pénzügyministerének mind e pillanatig egyletlenegy viszonzó szava sem volt, hanem