Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-161

378 16!* országos ülés január 16. 1S35. szigorúan, hanem már a beköltözőitek nagy részét is kitolonczoltatja. Bizony pedig, ha ezek tovább is igy haladnak, pár évtized múlva nem lesz magyar állam, hanem lesz zsidó állam, mert ezen idő alatt a magyar föld legnagyobb része az ő tulajdonukba megyén át. Már pedig a kié a föld, az az ur az államban, mert nem egészen áll az, mit a ministerelnök ur, ha jól emlékszem Nagyváradon mondott és a mit pártjának több tagja, több helyen és itt a házban is ismételt, hogy tudniillik nem baj, ha a föld urat cserél; mert például megbukik a magyar kereskedő, jő helyette másik, rosszabb esetben német, ki 20—30 év alatt magyarrá változik, nem baj, a nemzet nem szegényedett, habár a bolt urat cserélt. A magyar gyáros tönkremegy, jő helyette helyette más, rosszabb esetben cseh, kinek fia máimagyar, nem baj, a nemzet nem szegényedett, habár a gyár urat cserélt. Az egyik magyar eladja ősi földjét, jön helyette másik, rosszabb esetben porosz lesz az új földesúr, ki már magyar honfiakat nevel, nem baj, a nemzet nem szegényedett, habár a föld urat cserélt. De ha mindent egy népfaj gyermeke szerzi meg, mely 3 ezred év tanúsága szerint sohasem olvad be a népbe, mely közt él, a mely ezredéveken át elkülönözött test a testben, a nélkül, hog y részévé válnék az egésznek; melyről 3 ezred év történelme igazolja, hogy vallásának és faji természetének ésclusivitásánál fogva évezredeken át megőrizte vérbeli ösztöneinek változatlanságát és igy a cosmopoliticus hajlamokat is, akkor e faj veszedelem, még pedig oly nagy veszedelem, a minőnek a nemzet a tatárjárás és a török uralom alatt sohasem volt kitéve, mert azok ha kifosztottak is a népet és elvitték is a mi mozdítható volt, de itt hagyták a földet, mely tulajdonosát és a nemzetet ismét lábra állította. Igenis korlátozás helyett dédelgette őket a kormány. Például átalakították a váltótörvényt ugy, a hogy az az ő üzelmeikhez hasznos és czélszeríí volt. Hoztak oly büntető törvényt, mely azon bűnöket, melyek az ő Jfaji jellemükkel leginkább megegyeznek, csak legyezgeti; szóval ezeket a törvényeket oly szellemben alkották meg, mintha csak zsidó codificatorok készítették volna. Sőt a ministerelnök ur még bókolt is nekik, mikor Andreánszky képviselőtársamnak azt mondotta, hogy a zsidók jobb hazafiak mint ő. Elhiszem, mert Andreánszky t. képviselőtársam nem adakozott ezreket a kormánynak választási czélokra s azt hiszem nem is tartja valami nagyon hazafias dolognak e kormány támogatását, mig a zsidók, kik mindiga hatalommal tartanak, a ministerelnök ur szemeiben jobb hazafiak, mert a,z ő kezében lévén a hatalom, őt támogatják. Csudálatos, hogy egy oly okos ember is, mint a ministerelnök ur, oly tévhitben élhet, hogy a zsidók hazafiak is lehetnek, pláne jobbak. Hát nem tudná az igen t. ministerelnök ur, hogy e nép, azt hiszem, az emberiség bűneinek rettentő ostorozására, öt világrészben szétszóratván, cosmopolita lett és nem is lehet egy nemzetnek vagy államnak valódi híve. Ez a nép, melynek, ha nem akarják inni pálinkáját Galicziában, eljön váltóüzletet csinálni Magyarországba és ha itt az adófelügyelő szorongatja, megy Bécsbe háziúrnak. Mert őt nem köti a föld, rá nem áll a költő mondása: „A nagy világon e kivül nincsen számodra hely!" Neki a földgömbnek minden pontján hazája van, nem tartja vissza az a gondolat, ha megy, hogy ősei révén szerzett egyetlen hazát hagy el. T. ház! Hogy a henczegő és fenyegetődző nemzetiségekkel szemben mily erős kézzel jár el e t. kormány, azt hiszem, eléggé illustrálják az 1849. óta — pedig azóta Bach- és Schmerling-kormányok is voltak — soha ugy mint jelenben föl nem burjánzott és el nem szaporodott nemzetiségi izgatások és izgatók, a kik tehetnek kedvükre mindent, izgathatnak a panrussismus, a dakoromanismus vagy a nagy Dél-Szlávia mellett — egy hajuk szála sem görbül meg. Csak a zsidóknak hagyjanak békét, merte kérdésnél nem érti a kormány a tréfát. Nem is csuda, mert a zsidó nem olyan mint a többi tisztességes ember-i faj, hogy csak ott és az jajdul fel, a hol és a melyiket ütik. Sőt ellenkezőleg; ha egy zsidót megütnek Magyarországon, ordít az összes zsidóság, nemcsak Európában, hanem Ázsiában, Afrikában is, szóval az egész világon, Hogy e kormány miként hajtotta végre ezelőtt tiz évvel a közgazdasági kiegyezést Ausztriával, arról nem akarok beszélni. Azt mindnyájan ismerjük és nyögjük. Hogy mivé akarta reformálni a főrendiházat és mégis, hogy alkudott meg a kényszerűséggel, ezt is mindenki tudja. Hogyan sértette meg az alkotmány fhogy csonkította a választópolgárokjogait a képviselői mandátum Öt évre való meghosszabbítása által, mivé rendezte a megyéket, hogyan csinált basákat a főispánokból és hogy támadta meg a közszabadság legerősebb oszlopát, a birói függetlenséget: mindez annyira ismeretes, hogy velük hosszasabban foglalkozni teljesen felesleges. De hát ki is győzné elszámlálni azokat a sötét foltokat, melyeket a nemzet és alkotmány testén e kormány 10 évibuzgólkodása eredményezett? Különben is legjobban illustrálja ezt az állam népének jelen helyzete. Mert mindenütt tönkrejutás, a nemzet minden osztályánál az anyagi felbomlás megdöbbentő jelenségeit látjuk. Főnemességünk azon része, melynél a birtok hitbizottmány által nincs megkötve, hogy mennyire megritkult sorokban lézeng még e hazában, annak legecclatansabb bizonyítéka a mai főrendiház harmadfélszáz mágnása, a mely a vagyoni megrostá-