Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-161
161. országos ülés január 16. 1S86. 37 9 lás után még megmaradt született törvényhozónak. A hajdani középbirtokos osztály alig létezik többé; egykori uraság nevét az önromlása felett is élezelő, keserű magyar humor eltemette s az új keresztségben a régi uraság megkapta a végzett földbirtokos elnevezést. A polgár csőd, defraudatio, anyagi zavarok miatti öngyilkosság a magasabb regi ókban, napszámossá sűlyedés az iparosnál. De talán a jó nép, mely földmíveléssel keresi kenyerét, talán itt találjuk fel a közjólét nyomait? Igenis t. ház, mert jólétnek örvend, mert mindene megvan, a mi a kiélhetésre szükséges; azért kénytelen a kormány csendőrökkel, karhatalommal gátolni meg a tömeges kivándorlást. (Ügy van! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Mert egész községek vannak Magyarországon t. ház, a hol a magyar földmívesnek, a hajdani jobbágynak egyetlen egy barázda földje sincs. Nincs sehol jólét, megelégedés; tönkrejutás, elzüllés minden osztályban, minden irányban. Bocsánat t. ház, tévedtem. A kiégett sivár talaj közepette mégis látnak szemeim zöldelő oázist. Buján zöldelő növényzetet látok magam körül itt is amott is; kezeket, a melyekben a vagyon rohamosan nő, olyan rohamosan, a milyen rohamosan vész, pusztul minden más irányban. Itt vannak a zsidók, ezek vagyonosodnak s a pénz hatalma által ma-holnap helyettesíteni fogják mind az aristocratiát, mind a középbirtokos osztályt, ügyvédek és orvosokat, mind a kereskedelemmel és iparral foglalkozó polgárokat. Csupán egyet nem: a dolgos kezű földmívelőt, mert dolgozni nem szeret; és hogy mégis kicsikarhassa a földtől a termést, kegyesen megtartja munkáskéznek a népet, nem jó létben, nem hízottan, hanem csak hogy épen ki ne dűljön az igából a gyöngeség miatt. Tehát mégis van vagyonosodás, zöld szin a nyomor pusztaságán, igen, van; de ez nem az egészséges fejlődés zöld szine, a bürök felburjánzása az, a büröké t. ház, mely ott szokott legbuj abban s legelhatalmasodottabban tenyészni, a hol rothadás vpn. A zsidó gazdagodik, mert rothad köaülötte minden, A zsidó gazdagodása nem vigasztalás, hanem bizonyítéka annak, hogy csakugyan rothadás van itt ebben a mi országunkban. (Igás! TJgy van! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) És mivel ettől a t. kormánytól, múltjából következtetve a jövőre, ezen kétségbe ejtő szomorú állapotok javítását nem várhatom, neki a költségvetést sem szavazom meg. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal némely padjain.) Beöthy Ákos: T. képviselőház! Én a költségvetést elfogadom ugyanazon indokolással, melyet Horánszky Nándor t. barátom előterjesztett s | ugyanazon oknál fogva majd az appropviatiót nem fogom megszavazni. Ennek a költségvetésnek pénzügyi oldalához nagyon kevés mondani valóm van. T. barátaim, a kik ezen oldalról felszólaltak, szakszerű és jeles előadásaikban a bírálatnak igazán oly súlyos anyagát és tömegét hordták össze, hogy ehhez én valami fontosabbat hozzáadni képes nem vagyok. De egy bizonyos pontig visszatart engem a discretió is, melylyel a t. pénzügyminister ur személye iránt viseltetem. A pénzügyminister ur ugyanis egyedül viseli a vitának terhét. Én nem tudok esetet arra, hogy egy ily fontos vitában egyetlen egy hang se emelkedett volna a kormány politikájának támogatására. (Felkiáltások balfelől: Prileszky!) Igaz, hogy felszólalt Prileszky képviselő ur, de az ő védelme, mely oda lyukad ki, hogy tulajdonképen mindenben egyetért Horánszky ésllelfy t. képviselőtársaimmal, azon dolgok sorába tartozik, melyekről az egyszeri paraszt ember azt mondta: adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Egy szóval a pénzügyminister ur maga viszi a vita terhét s ámbár igaz, hogy tegnap a ministerelnök ur megtanított bennünket arra, hogy az ezen oldalról felhozott adatok és tények olyanok melyek érdemleges czáfolatot nem, csak rectificatiót igényelnek, de végre is tényleg annyi adat és körülmény lett felhozva, a melyek rectificatiót igényelnek, hogy én a magam részéről, a pénzügyminister ur munkáját szaporítani nem akarom, és csak egy általános természetű reflexióra szorítkozom. (Bálijuk!) A pénzügyminister ur exposéjának elején azt méltóztatott mondani, hogy ezt a költségvetést három szempontból lehet bírálat tárgyává tenni. Az egyik az, hogy mennyi az úgynevezett hivatalos deficit; ez 13.800,000 forintban van felvéve. A másik az, hogy mennyi a tulajdonképeni deficit, ez 31.900,000 forintban van felvéve. A harmadik pedig az, hogy a költségvetésben mily mértékben szerepelnek az úgynevezett beruházások ; ez húsz és fél milliót tesz. De gondolom, van még egy negyedik szempont is, a tulajdonképeni szempont s ez az, hogy a t. kormány pénzügyi politikájában, amennyiben ez a költségvetésben kifejezésre talál, mennyiben vannak meg tehát a kibontakozás elemei? Ebben a költségvetésben mennyire van meg a biztosíték arra, hogy az államháztartásban az egyensúly végre helyre áll? Erről a t. pénzügyminister ur egyetlen egy árva szót se szólt. (TJgy van!balfelől.) Ugy látszik, maga is érezte eljárásának fogyatékos voltát, mert ezt azzal akarta indokolni, hogy méltóztassék megnézni ezt a költségvetést, ebben, mint monda, ha nem csalódom, 10 millióval több van közigazgatási czélokra felvéve, mint a men48*
