Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-160

362 160. országos ülés jamiúr lä. Í886. Feldiesekedik a culturalis s különösen a népnevelési kiadások nagymérvű emelkedésével, a mi az egy milliót is túlhaladja. No hát t. előadó ur, jó lenne, ha nemzetünk e szégyenét nem fitogtatná, de hát mi az a millió ? az a mi állami bevételeinknek egy negyed százalékát sem. teszi ki, hisz ez még a koldusalamizsnánál is kevesebb. Egy negyed százalék akkor, a midőn más államok a népnevelésre az állam bevételeinek 10, 20, sőt 30 százalékát is fordítják. Valóban „difieile est satiram non scribere". Különben, a ki a deficit és államadósságokat vagyoneserévé tudja átvarázsolni, én megvallom, hogy bűvészeti tulajdonai előtt kénytelen vagyok ugyan meghajolni, de pénzügyeink irányítását és bírálatát nem örömest látom az ő kezei közé helyezve. A pénzügyminister úr megkésett exposéja alig foglal magában olyat, a mit a bizottság előadója általános jelentésében és beszédében ne érintett volna, a többkiadás indokolásával új tételként látom a nyugdíj-törvényből eredő mintegy 300,000 forintnyi többletet. Ámde mi e törvény vitájánál előre megmondottuk, hogy az kiadásainkat emelni fogja, az majd rohamosan még csak akkor fog igazán emelkedni, a midőn a rokkant, lejárt, vagy képtelen ministerek és államtitkárok is sorakozni fognak a nemzet kitartott ingyenélői közé. (Derültség a szélső baloldalon.) Nem tagadhatom meg a minister úrtól azon őszinteséget, hogy hajlandónak látszik egy perezre elismerni, hogy a deficit 31 millió 900 ezer forintot, tehát kerekszámban 32 milliót tesz ki ez évben; de aztán Ö is beleesik az előadó ur hibájába, hogy a beruházások összegét leütve, igyekezik a valódi deficitet kevesebbnek feltüntetni, mint a mennyi az a valóságban. Hisz a befektetések szintén folyó kiadások, hisz ha van valami, a mi szomorú helyzetünket rémes fény nyel világítja meg, az az, hogy 320 millió bevételből csak 20 milliót fordítanak beruházásokra, vagyis az állami bevételek alig 6%-át. Ennél ugyan nagyobb szegénységi bizonyítványt kiállítani nem lehetne. A pénzügyminister úr a nagyobb hatás kedveért kiszámítja, hogy 5 éven át beruházásokra kiadott 116 milliót, azt azonban elhallgatja, hogy az adók és illetékek évente 35 millióval szaporodtak, a mi 5 év alatt 175 milliót tesz ki, hogy a bélyeg- és dohányjövedék többlete ez öt év alatt 25 milliót tesz ki, hogy ez 5 év alatt eladtak 50 millió forint értékű" államjószágot s csináltak vagy 600 millió forint államadósságot s igy a 116 millió beruházással szemben áll 850 millió több bevétel, a mi egészen más színben tünteti fel a helyzetet. Ugy a pénzügyminister, mint az előadó ur az éremnek csak az egyik felét mutatják; de mi látjuk a másik sötét lapját is. A szemkápráztató görögtűz, melyet itt fellobbantani szeretnek, nem tudja elfedni gyászos uralmuknak hosszúra nyúló sötét árnyát. (Derültség a szélső baloldalon.) A mi már most az államháztartási mérleg hiányának fedezetét illeti, sem a kormány, sem a pénzügyi bizottság nem tud más panaceát találni a papirjáradék kölcsön kibocsátásánál, újabb adósságcsinálásnál. Sőt jövőre sem kecsegtet mással, mint a consolidált hitel fokozásával és a kamatláb javításával. Azonban papirjáradék kibocsátása egy értelmű újabb államadósságok és kölcsönök felhalmozásával, ez által pénzügyeinket nem rendezni, hanem még inkább össze fogjuk bonyolítani. A mi a kamatlább javítását illeti, ez lehetne oly mentőszer, a melylyel államháztartásunk mérlegét bizonyos irányban javíthatnók s deficitünket elenyésztethetnők. Ezt el lehetne érni a szelvényadó behozatala által, (ügy van! Ugy van!) Mert valóban botrányos, hogy a midőn nálunk föld, ház s minden egyébb túlságosan van adóval terhelve, az a roppant tőke, mely az államnál van elhelyezve, nem csak teljesen adómentes, hanem annak egy részével vétkes üzérkedés folytattatik a magyar állam rovására. Értem a quota szerint fizetett osztrák államadósságok kamatait, a mit mi egész teljességében szolgáltatunk ki az osztrák államkincstárnak, ez pedig a szelvényadó által a maga előnyére devalválja. Én már egy más alkalommal érintettem ezen abnormis állapotot s fölhívtam a pénzügyminister urat oly törvényhozási intézkedés kezdeményezésére, hogy a szelvényadót a mi kincstárunk javára értékesítse és biztosítsa; mert elég boldogtalanság volt, hogy a leginkább a mi lenyügözésünkre csinált osztrák államadósságok egy részét átvállalták ; de hogy e nagylelkiisködést az osztrákok által még külön megadóztatni is engedjük, az a gyámoltalanság netovábbját képezi. (HdyesUs.) De nem csak a quota szerinti kamatok, hanem összes államadósságaink kamatlábának a szelvényadó általi leszállítása indicalva van. Ez által hazánkfiainak kárt nem igen okoznánk, mert, fájdalom, hitelezőink többnyire külföldiek s ha ők a magyar államtól hasznot élveznek, illő, hogy az állam terheihez is némi részben hozzájáruljanak. Önök nagy előszeretettel követik az osztrák példákat; de itt, a hol haszonnal járna, nem akarják utánozni. Még csak pár szót kívánok felhozni, önök annyiszor és most is hangoztatott paritásának jellemaésére. (Halljuk! Halljtik!) Önök Magyarországot Ausztriával egyenjogú államként szeretik feltüntetni, mi ellenben gyarmati alárendeltségben hiszszük állani. Elismerem, hogy csalódtunk, mivel ma már még gyarmati hely-