Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-160

160. orsaígos ülés január 15. 1886. 3^3 zetnek sem mondható a mi szomorú alárendeltségünk, mert péld;';ul Canada, India avagy Australia, habár gyarmatai is Angliának, azért e tartományok saját hadsereggel, önálló pénzügygyei, külön vámterülettel s külön bankokkal birnak, a minővel mi nem rendelkezünk. Minket a Tisza-kormány által kibővített közös ügyek a rabszolga-államok színvonalára sülyeztettek; a mi fiainkat ép ugy elvonszolják idegen hadseregekbe, mint a pénzen eladott rabszolgákat Afrika némely tájairól. Elhurezolt fiainknak helyzete sem sokkal jobb az eladott rabszolgákénál, mert a bánásmód, a melyben idegen tisztjeik részeltetik, nem sokkal szelídebb a hajdani ültetvényesek bánásmódjánál. Rabszolgaságuk tartama sem rövidebb, mert míg például Törökországban a rabszolgák minden 7-ik évben felszabadulnak, a mi fiaink 12 évig vannak a millitarismus békóiba szorítva. Én se a nemzet vérét, se a nemzet pénzét idegen érdekekért kiszolgáltatni nem akarván s e nemzettipró kormány gyászos uralmát támogatni nem óhajtván: a költségvetést általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, hanem járulok a Helfy Ignácz képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés a szélső bololdalon.) TÖrs Kálmán: T. képviselőház! Mindenkinek feltűnhetett, hogy ugy az igen t. pénzügyminister nr, mint a pénzügyi bizottság előadója azon beszédeikben, melyekkel a jelen költségvetést kisérni jónak látták — csak érdemükül kívánom felhozni — az őszinteségnek bizonyos természetes,-mondhatnám, bűnbánó hangját használták. Oly hangot, mely szembeszökően különbözött a megelőző évek önérzetes, hogy ne mondjam öntelt hangjától. Ezen megváltozott hangot s nyomott hangulatot, melylyel a költségvetés előterjesztését a kormányt támogató többség is fogadta, nem nehéz megérteni. Tökéletesen indokolva van az egy pillantás által a beterjesztett költségvetésre. (Halljuk!) A megelőző években, ha természetes utón nem, de legalább mesterséges utakon az államháztartásban és a pénzügyekben némi javulás mégis ki volt mutatva, közeledést láthattunk azon czél felé, melyet azon kormány,mely most a bársonyszékeket elfoglalja, kitűzött akkor, mikor az ország ügyeinek vezetésére vállalkozott. Ez az első eset évek hosszú sora óta, hogy már a javulás kimutatására a mesterséges eszközök is kimerülteknek látszanak s mikor a pénzügyminister nr, mikor a pénzügyi bizottság maga egyenesen bevallják, hogy javulás nem csak el nem éretett, hanem a pénzügyi helyzet valósággalromlott. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi ugyan, t. ház, az önök számításaiban a megelőző évek folyama alatt sem bíztunk felette nagyon; de voltunk annyira hazafiak, hogy jól esett arra a lehetőségre gondolnunk, miszerint talán mi vagyunk azok, kik túl sötétben látunk, talán mi vagyunk a tévelygő utakon járók és a fejlemények önöknek fognak igazat adni. íme, t. ház, ezen költségvetés megadja nekünk a szomorú elégtételt. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Itt a budget, a fecsigázott hevételek és a végképen kimerített segélyforrások daczára is megnagyobbodott deficitet feltüntető budget. ezenfelül azon kilátással, hogy talán mához egy évre sorban fogjuk látni felemelkedni az egyes tárczák vezetőit, a mint be fogják jelenteni a túlkiadásokat és kérik felmentetésüket. Mi, t. ház, a kik ezeken a padokon ülünk, a szélsőbal, a túlzó pártnak, tagjai nem táplálunk nagy praetensiókat a kormány működése iránt; nekünk eszünkbe sem jut az, hogy Magyarország, melynek annyi pótolni valója van, az ő folyó bevételeiből fedezze még az olyan kiadásait is, a milyeneket például a vasutak vesznek igénybe; belátjuk, hogy minden olyan beruházás terhét, melynek hasznát a jövő nemzedékek is veszik, igen méltányos dolog, hogy a következő nemzedékek is viseljék; de azt megkivánhatja a háznak minden tagja, megkivánhatja a kormány legfeltétlenebb híve is, hogy a pénzügyi rendezett viszonyok legfőbb postulatumai figyelmen kivül ne hagyassanak, hogy a fölvett adósságok ne haladják nagyon túl azon összeget, mely a fölvett adósságok törlesztésére megkívántatik, hogy a fölvett öszegek jövedelmező beruházásokra fordíttassanak, melyek ha nem is teljesen, de legnagyobb részükben maguk törleszszék a rájuk fordított adósságokat. És nem volna szabad oda fejleszteni a pénzügyeket, hogy a meglevő adósságok kamatainak fedezésére újabb adóssághoz legyünk kénytelenek folyamodni; nem volna szabad e házban senkinek megfeledkezni arról, hogy szerepel a költségvetésben a bevételek egy olyan tényezője, a melynek állandóságára számítani nem lehet, egy olyan forrás, a mely buzogni örökké nem fog, a mely már is apadásnak indult: értem az államjavak eladásából befolyó jövedelmet. Hogy ez apad, mutatja a jelen költségvetés, mert ha nem apadna, akkor a pénzügyminister ur nem irányzott volna elő kevesebbet az államjavak eladásából várható jövedelemre. Miért tette a pénzügyminister ur az előirányzatot ezen tételnél 3.000,000-val kevesebbre, mint ámult évben volt? Bizonyosan nem azért, mert a föld jövedelme olyan kecsegtető, hogy a birtokvételre kedvet kapjanak a tőkepénzesek és bizonyára nem azért, mintha nagyon sokan volnának Magyarországon olyanok, a kik nagyobb birtokok vásárlására hajlandók vagy mondjuk, képesek volnának. Nem szabad elfelejteni azon lehetőséget, hogy a pénzügyminister talán korábban lesz kénytelen kitörülni a költségvetésből az államjavak eladásá46*