Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-160

160. országos ülés janii ár 15. 1886. gg \ adósságaink kamatnövekedését és a vasutak kamatbiztosítási többletét, vagy legalább azoknak egy részét, a hasznos beruházások közé sorozza, a melyek — mint mondja — nálunk hatalmas közgazdasági tényezőket teremtettek. Ámde az ily hatalmas közgazdasági tényezőket — ha ugyan meg lennének is — nem kölcsönpénzből, nem adósságcsinálással szokás megteremteni, hisz a nemzet azért fizeti a roppant adókat, hogy az által a kormány képesítve legyen ily egyesek s kisebb társadalmak által elő nem állítható hatalmas közgazdasági tényezők létrehozására. Az a kormány, a mely 330 milliós költségvetés mellett ily közgazdasági tényezőket csak drága kölcsönpénzen tud létesíteni, az nem arra való, hogy továbbra is az ügyek élén hagyassák, hanem arra, hogy cum pudore elcsapassék. Továbbá a jelentés feldicsekedik azzal, hogy közgazdasági és enlturalis kiadásaink négy ministeriumban 1.831,000 forinttal emelkedtek atavalyihoz képest s ebből aztán verseny- s teherviselési képességünk nagymérvű emelkedésére von következtetést. Látszik, hogy a jelentés szerkesztője a bankok és biztosító társulatok ablakából nézi a dolgok folyását s a csalfa fény mellett nem látja a hosszú árnyat. Tessék egy kissé megfigyelni a vidéki ipar és kereskedelem pangását, a mely nem a verseny, hanem még a tengődés feltételeit is nélkülözi. Tessék egy kissé megfigyelni, hogy az adóvégrehajtók könyörtelen hada miként exequalja el adóért — mit fizetni nem tud — illetékekért, mikkel nem tartozik, a szegény földmívesnek és iparosnak utolsó bútordarabját, utolsó falat kenyerét, utolsó párnáját a haldokló beteg feje alól s miként dobják az utczára éhező családjával a fizetni képtelen honpolgárt: akkor nem fogna verseny- és teherviselési képességünk emelkedéséről itt mesélni, (ügy van! a szélső baloldalon.) Óhajtanám, hogy a képviselő ur hallaná a dobpergéssel összevegyülő siralmait az ily szerencsétleneknek, látná a vidéki városokban azokat az árverezéseket, melyeknél egy népes család összes ingóságait elkótyavetyélik oly potom áron, hogy a végrehajtó költségei is ritkán fordulnak meg. Óhajtanám, hogy tekintsen a telekkönyvekbe a betáblázott roppant adóhátralékokra, melyek a tőkét támadták meg. Óhajtanám, hogy ne csak a jó ruházatú fizetett hadat lássa, hanem tekintse meg régi jó ruháinak foszlányaiba burkolt népünket mezítláb, rossz táplálék és nyomortól elsatnyulva : akkor nem prédikálna itt folyton képzelt jólétről, fejlődésről s nem bátorítaná fel a pénzügyminister urat az adóprés szorítására, a mire különben se szükség őtet oly nagyon nógatni. No de legyünk igazságosak, a pénzügyi bizottság, a midőn 8 lapon át agyondicséri a kormányt s agyonmagasztalja a nagyszerű eredKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VII. KÖTET. menyeket, a végén mégis talál egy kifogásolni valót, azt, hogy az államadósságok nagyban való összehalmozásával párhuzamosan csinálja a másodsorú kis adósságokat, vagyis építkezési czélokra kikölcsönzi a culturalis és más nemzeti czélokra destinált alapokat, a folyósítandó házbérek fejében. Itt sem magát a tényt és az építkezéseknél észlelhető pazarlást rójja meg, hanem kívánja, hogy az ily kölcsönök kamatai a költségvetésben is feltüntetve legyenek s így a parlamenti ellenőrzés hatályossabbá tétessék. Hát ez is csak szentelt viz, mert azon alapok már el vannak költve, rideg falakba betemetve, s egyszer csak arra ébredünk, hogy nem lesz min gyakorolni a parlament ellenőrzésének hatályosságát. Én, t. ház, hajlandó lettem volna jelentése kapcsán a pénzügyi bizottságnak némi érdemül feltudni azon először feltűnő törléseket, melyek a ministeri előirányzattal szemben jelentkeztek; de a t. előadó ur az általános vitát megnyitott beszédében ezen méltányossági hajlamaimat is tönkre tette, mert e törlések érdemét a kormányra igyekezik áthárítani. Már pedig ez a kormányra nézve nem érdem, hanem vád, mely az előirányzat komolyságát teszi kétségessé. Maga az előadó ur is elismeri, hogy kiadásaink emelkedését részben a közös ügyes kiadások fokozása is eredményezte; de szerinte mégis leginkább belszükségleteink emésztik fel s előszámlál egy csomó új intézményt s azok közt felemlíti az egészségügyi felügyelőségeket, cultnr- és folyammérnökségeket s az újonnan berendezett hivatalok egy hosszú sorozatát. Ámde ezekre egyáltalában szüksége nem volt a nemzetnek, mindezeket a kormány csak azért létesíté, hogy minél több kortest teremtsen hatalma támogatására. Hanem van a t. előadó ur hamis érvelésének egy pontja, a mely valóban szánalmas mosolyt kell, hogy vonjon ajkainkra és ez az, hogy hajókázásunk fejlesztését is a hasznos befektetések közt szerepelteti. De hát hol van nekünk hajózásunk? Dunánkon, Tiszánkon idegen társulatok működnek, melyek nemcsak a hasznot rakják zsebre, de még annak is módját találják, hogy adójukkal az osztrák kincstárt gazdagítsák. A tengeren segélyezünk roppant összeggel egy oly hajókázási vállalatot, a mely egyenesen a magyar tengeri kereskedés elnyomására alakíttatott, ez a trieszti Lloyd; és segélyezünk egy másik idegen társulatot az Adriát, a mely nem tagadom, hogy jó igyekezettel van, de eszközei elégtelensége miatt alig tehet bérlethajóival valamit a mi tengeri kereskedelmünkért. Ez nem mentség, hanem vád a kormányra nézve; mert azon milliók sokaságából, a mit ez idegen társulatokra pazarolt s a mi 18 év alatt kiadott 16 millió subventióban nyer kifejezést, könnyen megteremtette volna a magyar önáílá haj ók ázást ugy a tengeren, mint folyóinkon. 46