Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-160

356 130. országos Síés jatraftr 15. 18S5 lék nélkül elérik az egyenes adók a 29 milliót, gondoskodni fog arról, hogy azon kulcs, melynek alapján a földadó kivettetik, leszállittassék. (XJgy van! abal- és szélsőbaloldalon.) Nem tudom, beállott-e ez az eset, de annyit tudok, hogy 1884-ben, midőn a földadó 38 milliót eredményezett, a pénzügyminister, a ki igen helyesen és correcte az átlag alapján szokta előirányozni a bevételeket 1886-r i földadó czímén mégis kevesebbet irányoz elő, mint a mennyit lehetett volna; az adózókra pedig ennek semmi következménye nincs, mert a földadót a régi kulcs szerint vetik ki és megveszik PZ adózókon, akár van itt előirányozva, akár nincs. Ez feltűnő és nem tudom, nem captatio benevolentiae akar-e ez lenni a közönség azon részével szemben, mely csak felületesen birál és nem hat n dolog mélyébe. De különben is nagyon indokolt volna, hogy a pénzügyminister ur igéretét beváltsa, még ha az egyenes adók nem érték volna is el a 29 milliót. Es hogy ez mennyire szükséges, ezt a mezőgazdasági válság tünetei bizonyítják. Nem nkarok e válság részleteinek ecsetelésébe bocsátkozni, csakis pénzügyi szempontból akarok megemlíteni néhány adatot, saját, hiteles adatokra fektetett kiszámításaim alapján, melyekből kitűnik, hogy a válság következtében mily mérvben hanyatlik a földbirtok jövedelme. Magyarországnak átlagos évi búzatermelése 30 millió métermázsa. Áz 1875 — 1880. évi átlagos terményárakat véve alapul, találom, hogy akkor a búza átlagos ára volt 11 frt 90 kr. Az idei árt számítva, inkább magasabban állítom be, mint túlságos alacsonyan, ha az 1885. évi átlagos árt 8 frtra teszem, akkor a búzatermésnél az átlagos árak alapján a gazdák bevételi kevesebblete 120 millió frtottesz. Ugyanezen alapon számítva a veszteség a rozsnál 36, az árpánál 17, a zabnál 21, a tengerinél 30, a repezénél 3, a gyapjúnál 12, a burgonyánál 34, összesen tehát 273 millió frt. Ez természetesen csak egyik része a veszteségnek, mert itt nincs tekintet fordítva arra, hogy mennyiben hanyatlott a hús és az élőállatok ára, valamint a többi növényi és állati termények értéke. Ezen adatoknak súlyát és jelentőségét legjobban illustralja az, ha szembe állítok vele egy másik adatott. Az általános kataster tiszta jövedelme megállapítása alkalmával a tiszta j'övedelem 220 millió forintra tétetett. Akkor a kormány és maga a pénzügyminister ur is azt mondotta, hogy ez oly nagy összeg, hogy ezt helyesnek elfogadni nem lehet; hogy ennek kiigazítására külön eljárást kell megindítani. Ezen eljárásnak eredménye az lett, hogy a katasteri tiszta jövedelem leszállittatott 181 millió forintra. Méltóztassék már most figyelembe venni és megítélni, hogy milyen befolyással van Magyarország gazdasági életére 273 millió bevételi csökkenés, mikor az összes katasteri tiszta jövedelem nem tesz ki többet, mint 181 millió forintot, tehát 92 millióval kevesebbet. Ily körülmények és viszonyok közt, azt hiszem, hogy a földadónak módosítása és leszállítása, eshetőség, melyet elkerülni nem lehet s a melylyel előbb-utóbb — remélem mielőbb — magának a kormánynak is kötelessége lesz számolni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azokban, miket elmondtam, sikerült constatálnom — bár a sikernek nem igen örülök — hogy a Tisza-regime kormányzatának pénzügyi és kormányzati deficitje megdöbbentő nagy és évenkint megdöbbentő módon szaporodik. Ilyenkor t. ház, önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogj

7 a jövőre nézve milyen intézkedések lesznek teendők s mitől várhatjuk azt, hogy ennek az országnak a helyzete megjavuljon? A pénzügyminister ur erre vonatkozólag exposéjában nem adott útbaigazítást. Igaz, hogy felfogása már nem olyan vérmes, mint volt az előző években; de mégis csak érinthette volna azt, hogy az ország ily válságos helyzetében miképen fogja jövőben kormányozni s hogy mikép fogj a azt ezen válságból kivezetni, mert erre nézve előterjesztésében semmi kézzelfogható anyagot sem találunk. Ha az egész kormányzatot és a politikát tekintem, azt kell tartanom, hogy a jövőben is az adósságcsinálás és az adóemelés lesz a rendszer. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Pedig ezen az utón még tovább menni nem lehet. Ha ezen az utón haladunk, jól méltóztatnak tudni, hogy hová fogunk jutni. Mikép lehet a jövőben segíteni? (Halljuk! Bálijuk!) Nem a mi feladatunk t. h kormánynak programmot adni. Feladatunk az ellenőrzés és a bírálat. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azonban t. ház, ez a párt azon szerencsés helyzetben van, hogy igenis rendelkezik programmal, mely az államháztartás rendezésének biztosítékát magában foglalja. A ház eresze azt mondja: válaszszák szét a vámterületi közösséget Ausztriával és Magyarország pénzügyei rendezve lesznek. És ez oly igazság, melynek bebizonyítása nagy fáradságba nem kerül, bár több időt vesz igénybe, mint a mennyi ma rendelkezésemre áll, tehát ezt más időre halasztóm. De azt constatálom, mert ezt a ház minden tagja tudja talán, hogy pénzügyileg és közgazdaságilag óriási előnyök hárantolnának Magyarországra, hogy ha a vámterület közösségét felboíanók. Daczára ennek azt látjuk, hogy a kormány e válságos helyzetben oly kiegyezést készül kötni, mely végzetesebb, mint az előző, mert ha még ugyanaz is volna, a tiz évi kormányzat alatt meggyengült Magyarország sokkal nehezebben fogja azt elviselni. Az önálló vámterület folytán az összes adóügyeket reformálni lehetne, a közvetett adókat ki