Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-160

160. országos ülés január 15. 1888. 355 Ausztria-Magyarországnak nem csak hitele van kimerítve, hanem még papírpénz kibocsátása által is igénybe van véve utolsó remediuma, ugy hogy háború esetén nem tudom, honnan venné a pénzt. S ha figyelembe veszszük, hogy a hadviselés esélyei olyanok, mint a per, melyben a vesztes fél a nyertesnek költségeit is tartozik megfizetni, a háború költségei után még felmerül az a veszedelem, hogy nem lesznek képesek megfizetni a hadi sarczot s hogy talán egy tartomány az ellenség kezében marad zálogul. {Tetszés a szélső baloldalon.) Az összes rendezett, culturállamokban gondoskodnak az államadósságok amortisatiójáról, még akkor is, mikor a pénzügyi helyzet a legkomolyabbnak, a legsúlyosabbnak látszik. Itt van Francziaország példája, a hol Machand pénzügyminister mára múlt században súlyos pénzügyi helyzetben megkezdte az államadósságok amortisatióját, erre külön alapot rendelvén ki. Ugyanezt az irányt követték a restauratio után, s követte Thiers és Guizot — komoly és előrelátó államférfiak — nagy erélylyel. Angliában is látjuk, hogy mily nagy súly van fektetve az amortisatióra. Kezdeményezték Walpole és Pitt, folytatták Peel és Gladstone. S mikor az államadósságok első conversiója után megtakarítottak évi nyolcz millió frt kamatot, mit tettek ? A conversio által megtakarított kamatokat nem a deficit fedezésére fordították, hanem teremtettek egy külön állampénztárt, a melyből az államadósságoknak törlesztése, az államadóssági czímleteknek beTáltása eszközöltetett. Ilyenre minálunk nem gondol senki; mert nálunk csak egyre gondolnak, arra, hogy az adósságokat minden évben megújítsák. A Deák-párti kormányoknak volt még e tekintetben némi előrelátásuk; sőt mikor amaz ismeretes és nagyon szerencsétlen 153 milliós kölcsönt megkötötték, az eladott állami jószágokból befolyt jövedelmet ennek törlesztésére fordították. Azon kölcsönök, a melyeket a Deák-párti kormányok kötöttek, amortisationalis kölcsönök voltak. De önök nemcsak, hogy nem bocsátkoztak az amortisatio kezdeményezésébe, hanem törvények által gondoskodtak arról, hogy mindazon kölcsönök, a melyek amortisationalis kölcsönök voltak, újból rentekölcsönökké változtassanak át. És tovább mentek, megtették azt, a mit sehol sem tettek, hogy a földtehermentesítési adósságot állandósították; hisz önök 1880. óta minden évben a földtehermentesítési törlesztési járulék értékéhez mérve „renté"~t bocsátottak ki. Ez t. ház, a Tisza-regime egyik eredménye a hitel terén. És ha azt mondják, hogy az állampapírok cursusában javult a hitel, én azt megengedem, elismerem, hogy a kamatláb lejebbszállt De ennek -mi az oka ? Gaäl Jenő t. képviselőtársam tegnap" kimutatta, de tudjuk mindnyájan, hogy ez a tőkének azon hajlamából ered, a melynél fogva most biztos jövedelmet nyújtó befektetést keres, mert az ipar és más különben hasznos vállalatokban az általános depressio folytán nem talál biztos jövedelmet. De van még ennek egy másik oldala is. A pénzvilág nagyon nagy gonddal s figyelemmel kiséri azon államoknak ügyeit, a melyekkel szoros viszonyban áll. A pénzvilág látta azt, hogy a magyar nemzet mily bámulatos áldozatkészséggel felel meg terheinek s rója le mindazon kötelezettségeket, a melyeket önök reája raknak. A magyar államhitel nem az Önök kormányzására nézve bizalmi szavazat, hanem bizalmi szavazat a magyar nép becsületességének. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Nagyon sokszor hivatkozás történt arra is, hogy az adók nemcsak emeltettek, hanem, hogy a természetes fejlődésnél fogva szaporodtak a magyar államháztartás bevételei. Az összes bevételi rovatok közt csak kettő van, a bor- és húsadó, melyeken 1875 óta lényeges változás, illetőleg adókulcsemelés ne történt volna; és örvendetes, hogy épen ezen két tétel, melynél a fogyasztás a vagyonosodás emelkedésére következtetést vonni leginkább lehet, ez a bor- és húsadó. Ennek eredménye nem emelkedett, csak annyiban, 1875-ben hozatott törvény, mely a pénzügyi kormányzatot feljogosítja arra, hogy az átalány-rendszer adóztatást léptesse életbe a községeknél. Daczára ennek a boradó nem többel, mint 600,000 írttal, a húsadó pedig 300,000 frttal emelkedett. Ez alig több, mint a mennyi a népesség szaporodásának megfelel. Ha tehát a vagyonosodás és a természetes fejlődés emelkedett volna, a bor- és húsadónak is kell vala emelkednie és nemcsak azon adóknak, melyeknek kulcsát folytonosan emeljük. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Még nagyobb és indokolt eredményre szolgáltat okot a földadó kérdése, akkor, mikor kapcsolatban áll — mint beszédem elején is említem — az uralkodó közgazdasági válsággal. A t. ház engedelmével néhány szót kívánok szólni az uralkodó mezőgazdasági válságról, kapcsolatban az egyenes adókkal. (Malijuk!) A földadó, t. ház, 1876-ban 37 milliót jövedelmezett, 1886-ban 35 millió van előirányozva, tehát 2 millióval kevesebb, mint 1876-ban. Én nagyon örülnék t. ház, ha ez annak következése volna, hogy a földbirtokot kisebb adóval terhelik. De sajnos, nem ennek a következése, hanem egyébnek, annak tudniillik, hogy a jövedelmi pótadóban benne van a földadó emelése. Ha ezeket combináljuk, akkor tetemes nagy földadóemelést találunk. A pénzügyminister ur 1884-ben, mikor a jövedelmi pótadó-törvényjavaslatot benyújtotta, azon alkalommal tartott beszédében kilátásba helyezte azt, hogy mihelyt, földtehermentesítési járu45*