Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-159

169. országos Ólét január 14. 1886. 34,5 nem volt igazságuk. (Zaj.) Ezek igazságok, ezek tények. Olvastam továbbá, hogy Horvátországban mit beszélnek Tisza Kálmánról: hogy tönkre teszi nemzetiségüket, meg akarja őket magyarosítani, Horvátországot be akarja olvasztani. Helfy képviselő ur meg azt mondja, hogy ügyetlen politikát tíz, mert a horvátok minden nap többet követelnek és utoljára is elszakadnak. Furcsa, hogy a három ellenzék Bécsben, Zágrábban és Budapesten egymásnak mennyire ellentmond: ott azt mondják, hogy Tisza kormányozza Ausztriát, itt pedig azt mondják, hogy Tisza nszályhordozója Bécsnek. Engedelmet kérek: valakinek uincs igazsága e dologban. (Derültség.) Hanem mi következik ebből? Ebből az következik, hogy a t, képviselő uraknak be kell látni, hogy ez a logica jó: midőn három oldalról így beszélnek, akkor a való csak az lehet, hogy a minister azt teszi, a mit a törvény ráparancsol: nem enged ott, a hol az ország j ogáról van szó, deenged ott, a hol a törvény követeli. (Élénk- helyeslés jobboldalon.) Ez a helyes logica t, uraim! T. ház! Nehéz az álláspontom, de mégis meg kell említenem azt, hogy 1869 óta én olyan kerületeket képviselek, a hol tisztán tót ajkú lakosok vannak.Hála istennek, ezek eddig nem voltak tótok, hanem magyarok. De nem régen kerületemben voltam és hozzám jöttek azok az emberek, azok a szerencsétlen tótok és azt mondták: ugyan hogy van az, mi tőlünk azt kívánják, hogy bizalommal legyünk az urak iránt, azt kívánják, hogy ragaszkodjunk az országhoz és mégis olyan tekintélyes országgyűlési capacitások napról napra azt állítják, hogy a kormány olyan rossz, hogy elpusztítja az országot. Hát hogy akarják akkor, hogy az ilyen szegény tót lelkesüljön értünk? (Mozgás halfelől.) Hiszen ha vannak hibák, mutassanak azokra, enyhítsünk rajtuk, de folyton aztproclamálni, urbi et orbi, hogy a kormány olyan rossz, hogy lehetetlen kiállani, az nem lehet helyes és akkor hogyan kívánhatják, hogy a nemzetiségek elégedettek legyenek. Hiszen azon szegény embereknek nincs olyan magas politikai felfogásuk, mint a t. képviselő uraknak, azok azt hiszik, hogy azért olyan rossz a helyzet, mert a magyar kormány ugy akarja. Tehát ezzel én azt hiszem, nem nagy szolgálatot tesznek az országnak. (Zaj.) Horánszky t. képviselő ur azt mondja, hogy a t. pénzügyminister ur eltakart utakon vesz kölcsönt az államháztartás szükségleteinek fedezésére. No, ezt még eddig nem hallottam. Mert hogy valaki eltakart utakon kapjon kölesönt, azt még nem tapasztaltam. Lehet, hogy szándékozik valaki, de hogy magyar minister eltakart utakon szerezhessen kölcsönt az államháztartás rendezésére, azt KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. VII. KÖTET. I még nem hallottam. Én ajánlottam a t. minister urnak, de ugy látszik nem tetszett neki. (Derültség.) Különben magam is mindig a közvéleményre szoktam hivatkozni és sokszor hallottam igen tekintélyes képviselőktől, hogy ha egyszer a közvélemény valami ellen felszólal, legyen bár az a legjobb, ott engedni kell. En elfogadom a tételt. Nem szabad a népet akarata ellenére boldogítani; tessék elhinni, az soha sem jó. (Bálijuk!) De ha már mindenütt hivatkozunk a közvéleményre, ugyan t. képviselő urak, hát miért nem hivatkozunk épen a mi anyagi helyzetünk, viszonyaink és mérlegünk tekintetében ? Hivatkozzunk e tekintetben is a közvéleméuyre. Hát ki bírálja meg az embernek a vagyoni állapotát, hitelét? Ki adja a bizalmat? Privát embernek, a hitelezője; államoknak, nem egyes bankárok, mert ezek csak közvetítik, hanem a világpiacz és a világ pénzpiaczának bizalma. És én egyebet nem szólok, csak azt mondom, méltóztassanak a legelső lapban megnézni, mit adnak most azon magyar állampapírért, mely az önök állítása szerint kevesebbet ér ma, mint a mikor kiadták és mit adtak ezelőtt 5—6 esztendővel. Akkor majd meglátják, hogy a mai cursus szerint a 6%-os rente ma 152-n áll, a 4%-os 10lV*-en. Ehhez nincs mit hozzátenni. A világ bizalma, a hitel megvan és noha azt állítják, hogy erre a pénzügyminister ur nem nagy befolyást gyakorol, de ha pénzre van szükségünk — hiszen bár ne volna — jó hasznát veszi. Összegezem a miket mondottam. Ha azt akarjuk, hogy az államháztartás rendezve és a mérleg helyreállítva legyen, kénytelen vagyok még egyetmást kiváló figyelmébe ajánlani a t. pénzügyminister urnak. Először is azt, hogy a haszonbéri hátralékokat egy kissé nagyobb erélylyel méltóztassék behajtani, mert azoknak laza kezelése leginkább árt az illető bérlőnek és másodvonalban az államnak; mert az a bérlő, a ki 3—4 évig vagy csak 3—4 részlettel is hátralékban marad, biz az soha sem fogja ezt megfizetni. (Helyeslés.) Továbbá én igen szükségesnek tartom, hogy a pénzügyminister ur méltóztassék oda hatni és e részben már megkezdett működését erélyesen folytatni, hogy az adók kezelése igazságos, azok elszámolása, ellenőrzése és világlatban tartása szabályszerű és pontos legyen (Helyeslés) és kizárassék az a lehetőség, hogy egy és ugyanazon tételt, melyet már valaki megfizetett, kétszer-háromszor követelnek rajta. (Helyeslés.) Hivatalra képtelen egyéneket ma egyáltalában nem szükség tartani: a ki nem teljesíti kötelességét, vagy arra nem képes, tessék azt mással helyettesíteni; igen sokan vannak az arra hivatottak, kik ahhoz jobban értenek. (Helyeslés.) Igen kívánnám ezenkívül, hogy a kezelő sze44