Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-159

342 159. országos ülés január 14, 1886. kel élnek, a melyeket részben nekem volt szerencsém kovácsolni. (Egy hang balról: Hol? Mikor? Felkiáltások: A sár számadásokban!) A t. képviselő ur még fiatal képviselő, a ki nem tudja, hogy én 1869 óta a zárszámadási bizottságnak elnöke vagyok. És ottan kovácsoltattak ezek a fegyverek és a mint a t. képviselő urak maguk mondják, helyesen, mert nem takartuk el a valót, hanem elmondottuk az igazat és e tekintetben bátorkodom hivatkozni azon képviselőkre, a kik ebben a nehéz feladatban engem évek hosszú során át épen a túloldalról pártolni méltóztattak. Méltóztassanak talán megengedni, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha már épen ezen szempontokból bíráljuk az állami költségvetést; talán nem szerénytelenség, hogy kikérem a t. ház figyelmét, hogy én is hozzá szólhassak a budgethez. (Halljuk! Halljuk!) Én nagyon sajnálom, hogy báró Andreánszky képviselő ur kívánságának nem tehetek eleget; mert évek hosszú során át, valahányszor a budgetvitänál felszólaltam, határozottan kijelentettem, hogy engem semmi politikai pártállás nyilatkozataimban nem köt; én mint országgyűlési képviselő szólok és nem tartozom felelősséggel senkinek, mint magamnak és a magam becsületének. (Helyesléi.) Mondtam néha olyanokat is, a miket nagy helyesléssel méltóztattak fogadni; nem bántam meg, mert meggyőződésem volt. Nehezteltek is rám sokan ; azt sem bánom. De mondom, én nem politikai szempontból beszélek, hanem ugy, mint sok éven át szerzett tapasztalatok alapján szerény tehetségem szerint magát az ügyet megbírálni képes vagyok. így fogok szólni ma is (Halljuk!) Midőn, t. ház, az államköltségvetést bírálni és tanulmányozni kezdem — mert ezt tenni szoktam — akkor én csak két criteriumot ismerek. Először mindig azt tekintem s ezt ne méltóztassék figyelmen kivül hagyni, mert rossz következtetésekre vezet, vájjon a jelen viszonyoknak s a jelen helyzetnek megfelel-e az az intentio, a mely abban van: továbbá azt tekintem, vájjon reális alapokon nyugszik-e. A bevételek nincsenek-e túlságos magasságban felvéve s nincsenek-e ott talán bizonyos soha sem teljesülhető remények kifejezve s vájjon a kiadások azon mérvig vannak-e felvéve, a mely szükséges s a melyet a múlt évi tapasztalat igazoi. Ha a költségvetés e két criteriumnak megfelel,akkor én azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául minden esetre elfogadom. íme 3 napja vitatkozunk t. ház s egyáltalán nem hallottam még azt, hogy ez a költségvetés nem felel meg a jelen viszonyoknak; mertaztnem szabad s nem lehet figyelmen kivül hagyi. Hallottam többektől, hogy a bevételek részben magasan vannak felvéve s őszintén megvallom azon t. képviselő urnak meglehet igaza is van, (Derültség lalfelől) mert magam is azon nézeten vagyok, hogy nevezetesen az egyik tétel, a melyre nagy súlyt fektetett, az államvasutak bevételei az 1886. évben azon magasságban nem fognak befolyni. Ez meglehet, sőt valószínű is s ennek meg van a maga oka. (Halljuk!) A kik a dolgokat figyelemmel kisérik, méltóztatnak tudni, hogy az egyik, talán legjobban vezetett v asut, az osztrák-magyar államvasuttársulat, a melynek igazgatása és kezelése ellen kifogás egyáltalán nem lehet, daczára annak, hogy 1885-ben sokkal több vonal felett rendelkezett, mint 1884-ben, nevezetes, milliókra menő kevesebb bevételt mutat fel. Igen természetes, hogy a többi yasutaknál is ily hatás fog mutatkozni. Sokszor igen helyesen feleinlittetett, hogy nagy válság előtt állunk, melybe a védvámos politika hozott bennünket. Ennek következése, hogy a vasutak minden esetre kevesebbet fognak fuvarozni s a mint hallom afgabouaneműeknél 50°/° az apadás; ne méltóztassék tehát csudálkozni, magam is azt állítom, hogy e jövedelmek nem fognak oly magasságban befolyni, mint a hogy előirányoztattak: de azt remélem, sőt elvárom, mert ismét magától következik, hogy ez esetben a kiadásoknak nagy mérvben kell apadniok, mert ha ez meg nem történnék s ha ez által a kezelésben az egyensúly némileg helyre nem állíttatnék: akkor ez oly megrovandó hiba volna, melyet fel kellene említeni, a mi természetesen megint a zárszámadásoknál fog történni — a hol ez igazolandó — s ennek felemlítése általunk bizonyosan mégis fog történni. Ha a t. kép • , viselő urak a budgetet összehasonlítani méltóztatnak a zárszámadásokkal, azt fogják látni, hogy igen sok tételben vannak megtakarítások, egyéb tételekben vannak túlkiadások és ez sok tételnél a dolog természetében fekszik. Ha például nagyobb a dohánybevásárlás, nagyobb! az erre tett kiadás, ezt ellensúlyozza a többeladás által elért magasabb bevétel. Ez átfutó tétel és igen természetesen ilyen több is fordul elő. De a mint a költségvetés előttünk fekszik a maga egészében a főösszegeket véve, azt hiszem, hogy a kormány erős akarattal — ha némi tekintetben egy kissé jobban is vigyáz, például az utalványozásoknál, mint ezt 1884-ben tette — e költségvetést betarthatja ugy, a mint az a maga összegében a pénzügyi bizottság által beterjesztetett. De erre szükséges, hogy a t. kormánynak komoly elszánt akarata legyen és attól eltérni nem szabad. Vannak azonban oly túlkiadások is, a melyeket én soha sem fogok nehezményezni, ezek a culturalis és népnevelési kiadások; mert ha van szükséges kiadás, ugy épen az a kiadás mit a népnevelésre fordítunk és ezt perhorrescalni nem lehet. A hol lehet valamit elvonni, ott tegyük meg a levonást, de ennél a tételnél ezt tenni nem szabad. (Helyeslés a szélső laloldaUn.) Ez az én