Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-159

139 országos ül meggyőződésem és igen örülök, hogy többeknek nézetével találkozom. Őszintén megvallom, az a meggyőződésem, hogy az elénk terjesztett költségvetés, ugy a mint van, a jelen viszonyok közt az egyedül lehetsé­ges. Nem állítom, hogy valami nagyon kedvező; sőt tovább megyek, mint Helfy t. képviselőtár­sam, a kinek a beszédét éber figyelemmel kisér­tem és mondhatom, igen sokat tanultam belőle, én a helyzetet nemcsak komolynak, hanem komo­lyabbnak tartom mint valaha és ebben egyetértek Horánszky Nándor t. képviselőtársammal. (De­rültség a baloldalon.) El fogom mondani nézetemet. (Halljuk! Hall­juk! a balo 1 dalon.) Mindenekelőtt, miután Helfy t. képviselő úrral van szerencsém foglalkozni, mégis szeret­ném már egyszer, annyi évek után, hogy tisztába jöjjünk azon fogalom iránt, hogy tulaj donképen mi tehát az a deficit? (Élénk derültség.) Mert az tény, hogy a hányan felszólaltak, mindegyik kép­viselő más deficitet talált ki, mindegyik más szem­pontból birálta meg a költségvetést, itt tehát vala­hol okvetlenül hibának kell lenni. Én határozottan Helfy képviselő ur szempontját fogadom el. Azt mondj*a ugyanis a t. képviselő ur, ha jól emlék­szem, hogy maradjunk az igazságnál. Tehát ma­radjunk az igazságnál, ez a legjobb. íme itt van­nak leírva a kezemben levő jegyzetben azok a számok, a melyek meglehetősen megközelítik az igazságot: mert az állam főkönyveiből vannak véve. Azért hoztam el magammal, mert illustralni akaróin, hogy tulajdonképen hogyan áll hitelünk és pénzügyi helyzetünk. Ez iránt igen sok észre­vételt hallottam, a melyekre majd később leszek bátor reflectálni. Tehát a magyar államháztartásban felmerült hiány a tényleges eredmények szerint, azt hiszem, ennek feltüntetése a czél, mely sokak szeme előtt forog. Az 1880-iki hiányból a rendes kezelésre esett 28 millió ; a rendkivüli beruházásokra for­díttatott 6.500,000 frt, a rendkivüli közösügyi ki­adásokra 2.600,000 forint. 1881-ik évben a rendkivüli hiány leszállott 24.900,000 frtra, beruházás volt ebből 15.800,000 forint, rendkivüli közösügyi kiadás 2.000,000 forint. 1882-ben a rendes kezelésnél a hiány 24 mil­liótól leszállt 5.900,000 forintra; a beruházásokra többet fordítottunk, 28.600,000 forintot. 1883-ban a rendes kezelési hiány volt 5.100,000 frt, beruházásokra kiadtunk 28.900,000 forintot. Most méltóztassék az 1883-iki ered­ményt tekinteni, mely constatáltatott s melyet a ház is elfogadott, a tényleges hiány tehát, azon számítás szerint, a mint a képviselő ur is szokott jannár 14. 18S6. 343 számítani 39.135,892 írtban mutattatott ki. így van a zárszámadásokban. Már most kérdem, hol van ez a 39 millió fo­rint? (Halljuk ! Halljuk!) Bizonyos vasúti beruházá­sokra fordítunk belőle 18.742,248 forintot. A vasúti beruházásokra kiadott összegeket valahol csak el kell könyvelni és ezeket nem le­het a passivák közé tenni. Másfelől esedékes államadósságot fizettünk 13.789,278 forintot. A fizetett adósságot is csak el kell könyvelni és az eddigi könyvviteli szabályok szerint ezt ismét nem lehet a passivák közé tenni. (Helyeslés jóbb­felöl) A vasutaknak adott előlegre nézve elisme­rem, hogy ez már dubiosus tétel, mert aligha fog visszakerülni, ez tesz összesen 11.200,995 forin­tot, tehát összesen 43,732,521 forintra rug a be­ruházás, szemben a 39 millió forintn3?i deficittel. Vagyis az elkönyvelés szerint az értékgyarapo­dás tett kerekszámban 4.596,629 forintot. (Egy hang a szélső baloldalról: Papiroson!) A képviselő ur papiroson keresi, pedig ott van künnazimonyi vaspálya, azt nem lehet eldugni. (Derültség jobb­felől.) ' Igen nagy élvezettel hallgattam Graál Jenő képviselőtársam szavait, kinek — őszintén mon­dom — nagy figyelemmel szoktam kisérni fel­szólalásait ; látom, hogv avatott kezekben van az ügy. Kettőt tanultam beszédéből. Először azt, hogy a számok csoportosításában, hajói akarnám mondani, eltorzításában, engem felülmúl, (Derültség) azt job­ban gyakorolja. Pedig ezt a csoportosítást objective és nem pártszempontból kell tenni. Azt kérdezte — és megvallom nagyon csudálkozom rajta — hogy vájjon az alföld-fiumei, a duna-drávai vas­útra adott előleg beruházás, activum-e ? Nem acti­vum biz az, de nem is vettük be, kitörültük a vagyonmérlegből, mert nem érték és az activ té­teleket a törvény és a ház határozata értelmében ugy kell vezetni, hogy a mi értéket képvisel, azt kell bekönyvelni. Eddig az adott előlegek el vol­tak könyvelve, lehetetlen is volt máskép. De mi­után átvettük a vasutat, azt le kellett irni, mert megszűnt activ tétel lenni és veszteséggé lett. A t. képviselő ur megpendítette a valuta­rendezésnek eszméjét, a minek én igen örülök. Megjegyzem, bár magam is vagyok ezen nézeten a házban, hogy a mig a monarchiának valutája rendezve nem lesz, nincs hatalom, nincs ministe­rium, alakuljon az akár ezen, akár azon oldalról, a mely a mérleg egyensúlyát helyreállíthassa. Ez t. ház, az én egyéni nézetem. Nagyon sajnálnám, ha igazam volna, de tartok tőle, hogy igazam lesz. Az előttem szólott t. képviselő ur jól számította ki, hogy miután az agio minden százaléka 355,093 forintot tesz, ma, midőn 26°/o-ot kell fizetnünk az agiotöbblet, azon adósságok után, melyeket aranyban kell fizetnünk 9.232,418 frt. Graál Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents