Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-159

159. országos filét január 14. 18&Ő. dezésénél nincsen visszaesés és a mint magát kifejezte, csudálkozik azon, hogy a folyó évi költségvetés oly kedvezőtlen fogadtatásban ré­szesül, pedig véleménye szerint az egyáltalán nem rosszabb a tavalyinál, A pénzügyi helyzetre vonatkozólag a két nyilatkozat közt bizonyos különbséget látok. A bizottság ugyanis a pénzügyi helyzetről azt mondja, hogy az nem romlott, sőt szilárdult; a pénzügymínister ur ellenben szükségesnek látja bizonyos határt megjelölni, a melyen túl ő a pénzügyek vezetéseért a felelősséget elvállalni nem hajlandó, mert azon túl pénzügyeink az ő nyilatkozata szerint ismét olyan kedvezőtlen helyzetbe juthatnak, mint a minőben már egyszer voltak. Miután az én véleményem, t. ház, az imént elmondottakkal részben ellentétben van, részben azoktól eltér, a felsorolt pontok körül csoporto­sítva bátor leszek, nézeteimet e részben előadni, (Halijuk! Halljuk! balfelöl.) Nagyon sajnálom, de ép ugy mint tegnap felszólalt t. barátom Horánszky Nándor, én sem felelhetek meg a pénzügymínister ur azon vára­kozásának, a mely szerint ő reméli, hogy a költ­ségvetés fedezeti részének realitása^ ellen ebben a házban senki sem fog felszólalni. Én is elisme­rem azt, hogy az egyenes adók, ugy az 1884, évi zárszámadások, valamint az utolsó év első kilencz hónapjáról szóló kezelési kimutatásoknak tanúsága szerint jól, sőt, én bevallom reményemen felül jól folytak be. De azután én is hangsúlyozandónak tartom azt, hogy ezen eredményt nagy részt azon adóbehajtási szigornak köszönhetjük, mely már évek óta, de különösen a múlt esztendőben nagy mértékben alkalmaztatott. Ezen meggyőződésem­ben megerősít engem a legutóbbi zárszámadások egy adata is. E szerint ugyanis az 1884. év folya­mán az egyenes adóhátralékok 938,000 forinttal csökkentek lefizetés útján, ellenben szaporodtak 1.076,000 frttal. És hogy ennek daczára az egye­nes adóhátralékok álladéka mégis tetemesen csök­kent, az annak lehet tulajdonítható, hogy mintegy 3 millióra rugó összeget kénytelenek voltunk egy­szerűen leirni. Hogy a jövő évben az egyenes adók miként fognak befolyni, az iránt a vélemé­nyek különbözők lehetnek. Én például nagyon aggályos jelenségnek tartom azt is, a mi legújab­ban a fővárosi malomipar körében előfordul. A fővárosi nagy malmok ugyanis üzemüket meg­akarván szorítani, egymással cartellre lépnek. Azon meggyőződésben vagyok továbbá, hogy az a gazdasági baj, mely eddig is jelentkezett, most évről évre nehezebbé fogja azok helyzetét tenni, a kik az egyenes adók legnagyobb részét fizetni kénytelenek. A fogyasztási adókra vonatkozólag tegnap­előtt a t. pénzügyminister ur azt állította, hogy az 1884. évi 21.800,000 frtot tevő eredménynyel szemben a múlt év folyamán az általa eszköz­lőtt számítás szerint 21.600,000 forint jött be. Ez roppant visszaesés volna az 1885-ik előirány­zattal szemben, a mely [24 és fél miilóiban lőn megállapítva. De én azt gondolom, hogy itt téve­désnek kell lenni. HegedÜS Sándor : Hiszen ki is van javítva! Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Van tudomása erről a t. képviselő urnak is! Gaál Jenő (pécskai): Bocsánatot kérek, fél­hivatalos lapokat nem szoktam olvasni. (Derültség.) De mutatják ezt a folyó évi kezelés kimutatási adatai is, hogy itt tévedésnek kell lenni. Hiszen a kezelési kimutatás a kilencz első hónapra kedve­zőnek mutatkozik. A t. pénzügyminister ur részéről felhoza­tott, hogy a szeszadó annak 1884-ben eszközölt emelése folytán tetemesen kedvezőbb eredménye­ket szolgáltatott a múlt évben. Ezen adó jövedel­mét a most folyó évi költségvetés még egy további millióval véli növelhetőnek. Én, megvallom, itt az emelést azon jelenségekkel szemben, melyek a szeszipar terén mindenfelé észlelhetők, nem tartom helyesnek. Már tegnap említette Horánszky t. kép­viselőtársam, hogy egyes szeszgyárak már is meg­szorították üzemüket. Ezenkívül bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat egy tényre, mely az utóbbi időben jutott nyilvánosságra és a mely minden valószínűség szerint rendkívüli befolyást fog gyakorolni nemcsak a mi szesziparunkra, hanem egyáltalában az összes szesziparra. Ez a tény pedig az, hogy épen e napokban ment keresz­tül a német birodalmi szövetségi tanácsban a németországi szeszmonopolium iránti előterjesz­tés. Annak értelmében Németország a szeszfinomí­tásra és kereskedésre nézve egyedárúságot követel magának. Az egyedárúság ugy gyakoroltatnék, hogy az egyes szesztermelőktől finomítás és eladás végett az állam által egy bizonyos tarifa szerint átvétetnék a szesz és az állam folytatná azzal a kizárólagos kereskedést a belföldön. A fogyasztó­kat szeszszel ő látná el s ha szüksége mutatkoznék, a túltermelés értékesítése végett a kivitelt ő esz­közölné. Miután a szeszmonopoliumra vonatkozó ezen előterjesztés értelmében azon jövedelem, a mely általa az államnak biztosíttatnék, mintegy 300 millió márkára rug, ki fogja azt hinni, hogy az oly kivitellel, a mely egy hatalmas nagy állam kezé­ben van, mivel esetleges veszteségeit a kivitelnél pótolhatja azon óriási nyereségből, mely neki a belföldön biztosíttatik, akár a mi szesz-iparunk, akár más államé a külföldi piaczokon a, versenyt kiálhassa. (Ugy van! balfelöl.) Már most t. ház, iia figyelembe veszsziik azt, hogy szeszkivitelünk mily nagy befolyással bír a szeszárakra s ha figyelembe veszszük azt, hogy a szeszgyárak nagy része ma is rendkívül kedvezőt -

Next

/
Thumbnails
Contents