Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-159

332 159' országos ülés január 14. 1886. len állapotban van, különösen gazdasági szeszgyá­rak, akkor méltóztassék meggondolni: vájjon helyes eljárás-e ily körülmények közt a szeszadó jövedelmét az eddig tapasztalt mérveken túl még egy további millió forinttal emelni. [Igás! Ugy van! balfelSl.) A bélyeg- és sójövedelem az újabb időben nem fejlődik, hanem stagnál. A jogilletékeknél, mint ezt a pénzügyi bizottság jelentésében maga is meg­említi; a lefolyt év első 9 hónapja alatt 404 ezer forint visszamaradás mutatkozik. Daczára azonban ennek, minden további indokolás nélkül a jogilleté­kek jövedelme 504 ezer forinttal emeltetett. Az államjószágoknál az említett 9 hó alatt 569 ezer forinttal jött be kevesebb, mint a megelőző évben és daczára ennek s azon további körülménynek, hogy a múlt évben 10 millió, most ismét 7 millió forint értékű államjószág eladása terveztetik, az állam jószágok jövedelme csak 150,000 forinttal kisebb összegben irányoztatik elő, mint a múlt évben. A dohánynál a visszaesés, a mint a t. pénz­ügyminister ur említette, az ő számításai szerint tisztán 2 millió forint, pedig ezen számítására bá­tor vagyok azon megjegyzést tenni, hogy az 1884. év utolsó negyede rendkívül kedvező volt. Ezzel szemben a múlt évi 9 hóról szóló kezelési adatok szerint, a dohányjövedelem visszaesése, mint az tegnap említtetett, 2.282,000 forintot tesz. A ki­sebb tételeket, mint a minő a postajövedelemnél eszközölt túlvérmes emelés, mellőzöm, de említem az üzemeket, melyekre vonatkozólag maga a t. pénzügyminister ur is elismerte, hogy az ered­mény azok körében egyáltalában nem kedvező. Mi volt például az eredmény a fémbányászatnál ? A fémbányászatnál állami könyvvezetés szerint, mely a dolgok valódi állásának kimutatása tekin­tetében kevésbé megbizhátó, mint a helyes keres­kedelmi könyvvezetés, az 1884. évben a veszte­ség 446,000 forintot tett. Ezzel szemben most 1886 ra csak 155,000 forint veszteség irányoztatik elő. A vasművek­néí, melyek jövedelmének fokozódása pedig, mint méltóztatnak emlékezni, ugy szerepelt tavaly a költségvetésben és a pénzügyi bizottság jelentésé­ben is mint pénzügyi viszonyaink javításának egyik főtényezője, 1884-ben, a mint tegnap már mondatott, 697,000 forint volt a hiány. Ezzel szemben — daczára annak, hogy benyújtott ide vágó külön jelentésében maga a t. pénzügyminister ur is elismeri, hogy a vasipar üzleti viszonyai nem kedvezők — előirányoztatik 191,000 forintnyi tiszta haszon, vagyis az 1884, év eredményével szemben 888,000 forinttal több. Végre lássuk a vaspályákat. Mindenki tudja, hogy a pénzügyi bizottság-maga is igen vérmesnek tekintette azon jövedelmi előirányzatot, mely a költségvetésben foglaltatik. Ezzel szemben azt a megjegyzést hallottam, hogy az államvasutak tiszta jövedelme az isten kezében van, mert minden attól függ, hogy jövőre milyen forgalmi évünk lesz. Helyes, tehát ne tekintsük a jövedel­meket. Azt mondják azonban, hogy a kiadásoknál lehet majd megtakarítást eszközölni, főleg azon újabb intézkedések által, melyek a napokban lépnek életbe. Ámde az eddigi tapasztalások sze­rint e részben sem adhatjuk át valami vérmes reményeknek magunkat, mert ha minden intézke­dés megtótetik is arra, hogy itt megtakarítás eszközöltessék, ne feledjük, hogy az államvas­pályáknál a kezelés nem valóságos üzleti, hanem bureaucratieus. Itt a megtakarítás, mint minden állami intézetnél, szűkebb téren mozog, mint a közönséges közlekedési üzleteknél. Ezen kivül ne feledjük azt sem, hogy állami vaspályáink verseny­vonalakkal állanak szemben s hogy ezen vonalak bizonyos kiadásokra kell elkészülni, melyeket akár akarjuk, akár nem, megtakarítani nem lehet. Hogy ezen verseny a maga idején annyira fel­dicsért cartellek daczára is fennáll, ezt ékesen és meggyőzőleg bizonyítja azon félhivatalos röp­irat is, mely midőn a közlekedési ministerium köréből újabban kivált irányadó szakférfiakat le akarja rántani, a kormány közlekedési politiká­ját — a mit talán nem czélzott, szintén nagy mértékben compromittálja. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) E röpirat kimutatja, a cartell-szerzö'dések sokkal kevesebbet érnek valósággal, mint amilyen értékűeknek hirdetve lőnek és tartattak eddig. [Ugy van! a baloldalon.) így áll a dolog t. ház a fedezettel. De keve­sebb nyugtalansággal tekinthetni e költségvetés bevételi rovataira, ha azok a megelőzött évre megszabott határok között maradnának. Ne feled­jük azonban, hogy nemcsak a kiadások, hanem a rendes bevételek is igen tetemesen emeltettek. Hiszen a pénzügyi bizottság jelentése szerint, a jövedelmi bevételek emelése 7.300,000 frtot tesz. Véleményem részben röviden az, hogy ha a dolgok a jövő évben is csak ugy fognak menni, mint tavaly, körülbelől ezen összeg fogja azon mérté­ket jelezni, a melyben rendes bevételeink túlzottan lőnek előirányozva. Az mondatik továbbá, hogy a kiadások meg­szabása mégis inkább kezeinkben van, mint a jövedelmek fokozása. Hát nézzük meg, hogy ez mennyire van a kormány és pénzügyi bizottság hatalmában. Midőn az őszszel a költségvetés beterjeszte­tett, a rendes kezelésnél 7.768,000 frt volt a kiadási többlet. A pénzügyi bizottság, tekintve a költségvetésnek 3 millióval nagyobb deficitjét, aggodalmakat kezdett érezni. Ezen érzés termé­szetes kifolyásának természetszerűleg abban kellett nyilvánulni, hogy a bizottság a leghatá­rozottabb gazdálkodási szándékkal nyúlt a költ-

Next

/
Thumbnails
Contents