Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-158

158. országos ülés jannár 13. I8S6. 3Í9 ténynyel akarok foglalkozni, csak bizonyos jelenségre akarok rámutatni enuntiatiójában, melyet az említett ünnepélyes alkalommal tett, minden egyebekről hallgatva, csak arra utalt, hogy: szó szerint idézzem : „Magyarország államiságát irtuk zászlónkra és azt fennen lobogtatjuk", nem szólott az államháztartás rendezéséről, sem a szabadelvűségről és én ezt nem csudáltam, mert magam részéről megfejtését abban találtam, hogy az ő igazság érzete repudeálta, hogy olyasmiket mondjon, miket a nyilvános és világos tények — ünnepélyesen megezáfolnak. (Élénk tetszés bal- és szélső baloldalon.) 0 tehát folyamodott egyfelől szívének érzelmeihez — mi igen tiszteletreméltó, másfelől pedig egy újonnan kitűzött ezentúl hangoztatandó czélhoz: Magyarország államiságának megóvásához, fentartásához és fejlesztéséhez. (Halljuk! Halljuk!) Én t. ház, mindig örülök annak,hogyha szaporodnak azon lajstromnak tételei, melyek első izbenés gyakrabban, a ház ezen oldaláról voltak hangoztatva és a melyeket nem csak az igen t. többség, hanem a válaszból ítélve, a kormány is kifejezetten magáévá tesz, hogy tudniillik igyekezni fog Magyarország államiságának érdekeit kellő erélylyel képviselni és megóvni, (Halljuk! Halljuk!) azonban méltóztassanak megbocsátani, de hogy ha én az utolsó 10 évi politikának történetén végig tekintek és azt látom, hogy nem volt egyetlen, akár pénzügyi, akár politikai, magasabb czél sem, a mely megvalósíttatott volna: akkor nagyon félek attól, hogy ha e tekintetben a t. kormány valami activ politikához nyúl, ebben sem fog olyan szerencsés lenni, a mint azt én legalább óhajtanám és ismét azok fognak történni, a mik némely nagy kérdésekben történtek, melyek egy részének eredményei most is előttünk fekszenek. (Helyeslés balfelöl.) És ezt t. ház, nem minden ok nélkül mondom ; mert ha azt látom, hogy Magyarország területén (Halljuk! Halljuk!) a magyar állam színeit el kell dugdosni (Igaz! Ugy van! a bál- és szélső balfelől), amint ez Horvátországban a hadgyakorlatok alkalmával történt, a magyar állam jelenlevő erélyes képviseletének pedig egy szava sem volt, sőt a korona tekintélye alá rejtette a dolgot; (Igaz! Ugy van! bah és szélső' balfelől) ha azt látjuk, hogy Magyarországon, tehát idehaza, saját fészkünkben állami érdekeink megóvása végett védelmi harezhoz kell folyamodnunk, mit, igazol a keletkező egyesületek működése, melyek ezt czélul tűzték ki: akkor a helyzetet nem látom nagyon vigasztalónak. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A tények mutatják, hogy a kormány tiz év előtt átvett, legalább a külső szinek szerint, egy nyugalmas Horvátországot, hol ma részben az el vadulás jelei mutatkoznak, részben pedig egy alkotmányosan szervezett agitatio folyik a magyar állam egységének megdöntésére: hogy továbbá a nyugalmas állapot, mely a nemzetiségi kérdésekben legalább külszineiben tiz év előtt létezett, midőn a nemzetiségi törekvés csak néhány fanaticus, vagy utilitarius törekvésű embernek képezte uradalmát, a nélkül, hogy fogékony talajra talált vagy gyümölcsöt termett volna, eltűnt s mint hurjánoznak a magyar állam ellen irányuló nyilt és titkos törekvések, akkor lehetetlen ez állapotok felett el nem komorodni. (Igás! ügy van! bal- és szélső balfelöl.) Ezek pedig t. ház, véleményem szerint, nem állhattak elő máskép, mint vagy a kormány activ politikájának ügyetlensége, vagy pedig nagyobb mulasztások vagy az előrelátás hiánya folytán, (Igaz! Ugy van! szélső balfelől) következőlegezen jelenségekért soha és semmi körülmények között sem lehet más felelős, mint a kormány, mely az ügyeket kezeli, nem lehet más felelős bármiként és bárhonnan, ha csak nem elementáris erővel törtek ki e mozgalmak. És t. ház, ezekkel szemben neme joggal kérdezhetjük, hogy hol van hát az erélyes kormány? És miben áll az erélye? Talán a ministerelnök ur ama mondásában, hogy lesi, hol üti fel fejétavakondok, hogy arra nagyot'koppinthasson ? (Derültség a baloldalon.) Vagy azon erős szavakban, melyek itt koronként elhangzanak és mint szappanbuborék gyermekes öröm közt szétpattannak? Hol van az a bölcs kormányzat, mely egyrészt takarékosságával, másrészt a terhek mérséklésével, majd a corruptio irtásával és ismét igazságos, becsületes administratióval megkedveltesse a magyar államot azokkal is, kik e földhöz csakúgy ragaszkodnak, mert itt laknak, de iránta semmiféle gyermeki kegyelettel nem viseltetnek ? Hiszen ebben állana, ez volna az igazi bölcsesség! Holott tapasztalunk még ezzel ellenkező veszedelmes dolgokat is, hogy tudniillik e házban azoktól, kik nyíltan manifestálják hazafiságukat, de nem magyar ajkú polgárok, ha csak nem tartoznak a kormánypárthoz, nyíltan megtagadtatik még a jó hazafiság is és oly karokba kergettetnek, melyektől őket megóvni kétszeres kötelességünk volna. Ha ezt tapasztalom, nem látom sem a bölcs, sem az erélyes kormányzást és méltó aggodalommal kell tekintenem arra, hogy ha a magyar állameszme érdekében actio indíttatik, vájjon megfogja-e teremni azon gyümölcsöket, melyeket a magyar állam érdekében kell, hogy megteremjen ? Általában t. ház, mióta politikával foglalkozom, a magyar államról, melynek területe és népessége nem imponál és melynek valóban organicus bajokat kell kiizzadnia, akként gondolkoztam, hogy annak sorsát csak két úton lehet javítani és biztosítani: egyfelől az anyagi helyzet javításának útján, másfelől pedig a szabadságon nyugvó cultur-fejlesztés által teremtett erősbítés által. A t. kormány politikája nekünk azt mutatja,