Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-158
308 158. országos ülés Január 13. 1886. van! a szélső baloldalon.) De vájjon az országház vissza fogja-e adni valaha a belefektetendő tiz millió kamatait? (Derültség a szélső baloldalon.) Annál kevésbé, ha a pénzügy mini ster ur csak egy exposét fog benne megtarthatni. (Derültség a szélső b aloldalon.) Megígértem, hogy nem fogok nagyon beleboesátkozni a részletekbe; mindjárt átmegyek tehát az exposénak végjelentésére, mely csakugyan nagy újdonságot tartalmazott és csakugyan fontos, mert ez foglalja magában a legfőbb okot, a miért a minister ur három hóval ez előtt nem akarta megtartani az exposét. (Halljtik!) A t. pénzügyinmister ur bejelentette, hogy az itt felvett deficiten kivül van még öt millió 800 ezer forint, a mi az 1884-ben tett túlkiadásokból származik; bejelentette továbbá, hogy már egészen biztosan kiszámítva, három millió 600 ezer forint az, mi az 1885 ben tett túlkiadásokból eredett. Es reményt nyújtott arra, hogy ezen utóbbi összeg talán még tetemesebben emelkedni fog s csak azért nem képes most a teljes összeget bejelenteni, mert maga sem birja még a szükséges jelentést. Ha igy áll a dolog, a miben pedig nincsen jogom kétkedni, mert hiszen ez a lehető leghivatalosabban van bejelentve, engedje meg nekem a t. ház, hogy én ne a különböző módozatok szerint, melyeket a pénzügyminister ur előadott, hanem egyszerűen a józan ész, a legegyszerűbb arithmetica szerint állítsam össze az 1886 iki tényleges deficitet, a mit az utolsó garasig készpénzben ki kell fizetni. Hát ez nem phrasis, hanem tény. Ott van először 13.800,000 forint, melyet a t. előadó ur zsíros betűkkel is megismertet; ott van továbbá a 11.100,000 forint, a mit okvetlenül fizetni kell, mert az kölcsöntörlesztés, mint a t. pénzügyminister ur maga is elismerte; ott van továbbá a 7.000,000 forint értékű államjőszág, a mit el fognak adni az állam tőkevagyonából. Ez már 32.000,000 forint kerekszámban szólva. Ehhez járul 5.800,000 forint, a mit ki kell fizetni 1884 után. Igaz, hogy erre azt fogja mondani at. pénzügyminister ur, hogy ez nem tartozik az 1886-iki költségvetésre. Bocsánatot kérek, nem 1886 ban költjük el, de fizetnünk kell ezt épen ugy, mint a többi adósságokat, mert ha nem igy állana a dolog, akkor a többire is ezt mondhatná, levonhatná a többi összes adósságokat is és kimutatliatna egy óriási többletet. Hiszen ha nem volnának adósságaink, nagyon jól állanánk. Én ezen adósságok természete között semmi különbséget nem látok. A pénznek nincs szőre, ezt épen ugy fizetni kell, mint a többit. Tehát itt van 32.000,000; ezen kivül constatálva van már 3.600,000 forint, méltóztassék most ehhez hozzáadni azon terheket, a melyek még fel nem emiittettek, mint például az országos kiállításból származó másfél millió deficit, a mi ugyan nem a kiállítás tulaj dónk épeni deficitje, mert hiszen meg volnának a megfelelő értékű épületek, de miután azokat és azon áron senki megvenni nem fogja, az államra nézve az minden esetre olyan deficitet képez, melyet kifizetni kell. Ugy hogy ha tisztán csak azon számokat veszem alapul, melyeket a t. pénzügyminister ur hitelesen elénk terjesztett, nem reflectálva azokra, a melyeket ő maga bizonytalanoknak jelzett, máris felmegyünk 42.000,000 deficitre. Ha meggondolom, hogy ilyen eredményeket tud felmutatni a pénzügyi kormányzat annyi áldozat után, a mit e szegény nemzet hozott, annyi adósság után, a mennyit csináltak, annyi jószágelidegenítés után, ugy hogy eddig már 52.000,000 értékű jószágot adott el a pénzügyminister ur, bocsánatot kérek, körülbelőt 6.000,000 elődjére esik, a többit mind maga a t. pénzügyminister ur értékesítette és hogy mindezek után odajutottunk, hogy körülbelől olyan deficittel állunk szemben, mint 10 év előtt és ha meggondolom, hogy ilyen eredmény el lett érve a legmélyebb béke közepette, akkor azt mondom, hogy ilyen kormány kezére egyetlen egy napra sem bizom az országpénzügyeinek kezelését. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És már ezen egj r oknál fogva is teljesen indokoltnak látnám azon határozati javaslatomat, mely szerint kérem a képviselőházat, hogy a költségvetést általánosságban se méltóztassék elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De nemcsak a pénzügyi helyzet egyedül az, a mely olyan igazi mély aggodalmat kelt minden hazafiban. Nézzünk szét az ország közállapotain. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.)Nem akarok azoknak mindegyikére kiterjeszkedni, mert akkor nagyon hosszasnak kellene lennem, de a legfőbbeket mégis kénytelen vagyok felemlíteni. Első sorban ott vannak a közgazdasági állapotok. Azt hiszem, hiába való lenne még csak szót is szaporítani annak bebizonyítására, hogy azok lehetőleg a legszomorúbbak; azt hiszem, nincs ember Magyarországon, a ki ezt ne lássa, ne érezze. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De végre is nem állítom, hogy a közgazdasági állapotok ezen szomorú voltának minden tekintetben épen csak a kormány az oka. Tudom én jól, hogy közrehatnak más, a kormánytól s az országtól nem függő tényezők is e szomorú eredmények előidézésében, sőt látjuk, hogy a közgazdasági állapotok ez idő szerint más országokban sem a legkedvezőbbek. Igen, de ezzel szemben azt is látjuk más országokban, hogy az illető törvényhozások és kormányok mindent elkövetnek, hogy azokon az állapotokon lehetőleg segítsenek, hogy a nép sorsát az adott körülmények közt valamikép