Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-158

158. országos ülés január 18. 1886. 309 t enyhítsek. Es most felmerül a kérdés: mit tesz a mi kormányunk ezen közgazdasági állapotok enyhítésére ? Ott találjuk a választ erre abban a vázlatban, melyet az ország hírlapjai a legújabb kiegyezésről közzétettek ; ott találjuk azt a tételt, a mely a vámtarifa emelésére, azon háromszáz czikknek emelésére vonatkozik és a mely — ezt határozottan, minden habozás nélkül jelentem ki — teljesen egyértelmű azzal, hogy az ország összes ipari és közgazdasági érdekeit idegen érdekekért szolgáltatjuk ki. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem akarok részletekbe bocsátkozni, nagyon jól tudom, hogy ez most szőnyegen nincs, de miután ez az egy adat köztudomásra jutott és miután tudjuk azt, hogy épen azon ezikkek emeltettek, a melyek emelése által eléretik az, hogy egyfelől a magyar ipar teljesen versenyképtelenné válik a mindinkább izmosodó osztrák iparral szemben, másfelől 300 czikk ezímén újabb adó rovatik a magyar fogyasztó közönségre, (Igás! ügy van! a szélső baloldalon) a mely ennyivel lesz kénytelen drágábban venni az osztrák iparczikkeket, mint megvehetné egyenesen az illető termelő országtól, ebből is látjuk és következtethetjük, miként igyekszik a mi kormányunk segíteni az ország közgazdasági állapotain. De nézzünk másfelé, nézzük azon állapotokat, melyek zilált, rossz volta az egész országban mindenki által constatáltatott, nézzük a közigazgatási állapotokat, melyek ziláltságát maga a t. kormány sem tagadhatja s nem is tagadja, mert hiszen az a tény, hogy a belügyminister ur sürgősnek, múlhatatlanul szükségesnek talált erre vonatkozólag egy rendkívül fontos törvényjavaslatot benyújtani. Csanády Sándor: Rabló törvényj & vaslat! (Derültség.) Heífy Ignácz: Mutatja, hogy ő is meg van győződve arról, hogy a közigazgatás jelen állapotában meg nem maradhat. De minő ez a reformjavaslat, minő ez az orvoslás, a melylyel a közigazgatáson segíteni akarunk? Itt a hátam megett azt a kegyetlen szót mondották ki, hogy „ rablój avaslat". Megvallom, én ilyen szavakkal rendesen nem szoktam élni, de miután ki lett mondva e szó, nem titkolhatom el azt, hogy eszembe jut, hogy vannak bizonyos, a közbiztonságra nézve veszélyes egyének, kik ezen jelszóval rohanják meg az embert: „la bourse ou la vie". Én azt mondom, ez a két javaslat együtt véve, a közgazdaság és a közigazgatási, rosszabb annál a bizonyos egyénnél, mert e javaslatok jelszava: „la bourse et la vie". (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Az egyik, a közgazdasági javaslat, megtámadja a nemzetnek anyagi lételét. (ügy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) A másik megrohanja a nemzet szellemi életét, (ügy van! a szélső baloldalon) mert szabadság nélkül nincs élet. A szabadság helyébe a javaslat a személyi uralmat akarja tenni, az intézmények helyébe a főispáni mindenhatóságot, (ügy van! a szélső baloldalon.) Én, a ki a túlzott kifejezéseket nem szeretem, egész nyugodtan, sőt egész objeetive állítom, hogy a két javaslat olyan merénylet a nemzet ellen, hogy meggyőződésem szerint az ellenzéknek hazafiúi kötelessége minden rendelkezésére álló parlamentaris eszközhöz nyúlni, hogy a két javaslat törvényerőre ne emelkedjék, (ügy van! ügy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De még ezzel sincs kimerítve azon eredmények sora, melyeket a jelenlegi kormányzat 10 év alatt elért. Ott van az országnak, a nemzetnek egy rendkívüli fontos, életbevágó kérdése, ott van a nemzetiségi kérdés. Soha, a mióta ez az ország áll, békés időben olyan viszony nem létezett az anyaország és Horvát-Szlavonország között, nemcsak, hanem oly élesen és merészen a magyar állameszme elleni ellenszenv és gyűlölet nem nyilvánult még az anyaországban lakó idegen ajkú nemzetiségek között, mint most. (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Nem fogok itt sem részletekbe bocsátkozni; mindnyájan ismerjük azokat az állapotokat, melyeket a jelenlegi kormánynak tapintatlan eljárása egyfelől, másfelől a nyomasztó administratio Horvátországban előidéztek, (ügy van! a szélső baloldalon.) És közel állunk hozzá, hogy nemcsak Horvátországban, hanem azon a kis területen is, melyre évek óta annyi milliót költünk, Magyarország egyetlen kikötővárosában is, a t. kormány tapintatlan eíj folytán maholnap szintén ilyen állapotok állnak be. (ügy van! a szélső baloldalon.) Az országban lakó nemzetiségekkel való viszonyunkra nézve szintén nem kell részletesen nyilatkoznom, mert hiszen a hírlapok is foglalkoznak vele. Méltóztassanak a felsővidéki és az erdélyrészi hírlapokat elolvasni. Hiszen azok oly állapotok, melyeket lehetetlenség magyar embernek nyugalommal elolvasni. Éu,t. képviselőház,a nemzetiségi bajok okait világosan a következő három dologban látom. (Halljuk!) Először a nagyon rossz administratióban. (ügy van! a szélső baloldalon.) Másodszor az óriási terhekben, a melyek a nemzetiségeket ép ugy nyomják, mint minket, (Ugy van! a szélső baloldalon) azon különbséggel, hogy mi épen mint magyarok ezeket is képesek vagyunk elviselni a nélkül, hogy legkevésbé is csökkenne ragaszkodásunk, hü szeretetünk hazánkhoz, holott azoknál, kikben ezen ragaszkodás nincs meg oly nagy mértékben, ezen nyomások folytán ezt teljesen elveszítik. Hogyan akarja a t. kormány megkedveltetni azon idegen ajkú népekkel az