Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-158
158. országos ttléi is január 13. 1885. 307 léteznék egy önálló Magyarország is; hadd lássák, hogy nem létezik más, mint osztrák-magyar monarchia. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Herman Ottó: írásban és képben ! (Ugy van! a szélső baloldalon. Nagy derültség.) Helfy Ignácz: A t. előadó ur — és én értem, hogy ezt miért hozta fel — kiemelte, hogy a kiadások szaporodtával megnyugtató tünemény az, hogy a közös ügyek rovata tíz év alatt alig emelkedett másfél, körülbelül két millió írttal. Ez, természetesen, nekünk szól, a kik azt állítjuk, hogy a közös ügyekben rejlik legfőbb oka a mi összes romlásunknak. Egyet azonban mégis elfelejtett a t. előadó ur hozzátenni és ez az, a mit pedig ugy ő, mint a t. pénzügyminisíer ur nagyon gyakran emleget, hogy tudniillik a „rendes kiadásokban". Ezt az egy szót: „rendes" elfelejtette hozzátenni, mert hiszen azt csak maga az előadó ur sem fogja állítani, hogy a közösügyi rendkivüli kiadásokat is számítva, a mikhez Bosznia és Herczegovina költsége is tartozik, összesen csak lVs—2 millió a szaporodás 10 esztendő alatt a közösügyi kiadásokban. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Most pedig áttérek t. ház, az igen t. pénzügyminister ur tegnapi exposéjára. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon kevés mondanivalóm van arra a bevezetésre, melylyel exposéját megnyitotta és melyben indokolni igyekezett azt, miért nem tartotta meg előterjesztését, mint rendesen, akkor, mikor a költségvetést benyújtotta. Én nem fogom megsérteni a t. pénzügyminister urat azzal, hogy az általa említet három okot komolynak vegyem. Megsérteném ezzel a t. minister urat azért, mert ugyan kérdem, milyen fogalommal kellene lennünk egy pénzügyministerről, ki a budgetbena lehetséges megtakarításokat csak akkor teszi meg, mikor rendkivüli körülmények: háború, agio-emelkedés, vagy papirjáradék csökkenése rá kényszerítik. Vagy lehetségesek voltak ezek a megtakarítások, vagy sem. Ha lehetségesek, akkor a pénzügyministernek, a ki első sorban van hivatva arra, hogy az ország chronicus pénzügyi bajain segítsen, kötelessége megtenni azokat; vagy nem lehetségesek és akkor azon általa felhozott körülmények a dolgot meg nem változtatják. De hiszen nagyon jól tudjuk mindnyájan, mi volt annak az igazi oka. A t. pénzügyminister ur ép ugy, mint az egész kormány megijedt saját művétől. Mikor látta, hogy hosszú évi működésének mi a gyümölcse, hogy pénzügyi helyzetünk javulás helyett folyton hátramegy: megijedt és nem akarta, nem birta azt azon perezben igazolni, hanem azt gondolta magában: hagyok egy kis időt, az idő nagy orvos, két-három hóig foglalkoznak vele és mire rákerül a sor, már az egészet közömbösen veszik. A t. pénzügyminister ur összehasonlításokat tesz azért, hogy saját, vagyis a jelenlegi cabinet kormányzatát igazolja és elmondja, hogy igaz ugyan, hogy az államháztartásban az egyensúly még nincsen helyreállítva, sőt hogy attól meglehetősen távol vagyunk, de ne feledjük, hogy ezen idő alatt, csupán az ő kormányzata alatt, rövid öt év alatt 116 milliónyi beruházás eszközöltetett és hogy azon kivül az administratio költségei is, az általa említett hét tárcza keretében, 10 millió különbözetet tesznek. Hát ebben tökéletesen igaza van a t. minister urnak, e számok teljesen megfelelnek a valóságnak, de némely dolgot elfelejtett megemlíteni; például azt, hogy az ő kormányzása óta az egyenes adók 16 millióval szaporodtak évenként, a fogyasztási adók 12 és fél millióval, a bélyeg és illeték jövedelme 5 és fél millióval. És tán nem szabad megfeledkezni arról sem, bármily okoknak is tulajdonítandó, hogy időközben a változott viszonyoknál fogva, a vámjövedelmek szintén körülbelül 5 milliónyi szaporulatot mutatnak és hogy az önök által annyiszor felemlített és 7 millióban megállapított adóvisszatérítések is csökkentek. Ha tehát meg is engedem, hogy ennek, különösen az egyenes és fogyasztási adók nagyobb jövedelmének egy része marat.pénzügyminister ur kormányrajutása előtt megvolt: de minden esetre vonatkozik ez a Tisza-cabinet kormányzatára és bármiként is legyen, tény, hogy a t. pénzügyminister ur évenként ezen óriási többlet • nek hasznát veszi. Ezzel szemben az a 10 millió, illetőleg 23 millió, mit beruházásokra költött, elenyészőleg csekély. Ez az egyik, a mit a pénzügyminister ur elfelejtett. De elfelejtett még sok egyebet. (Halljuk!) Elfelejtette azt, hogy az ő kormányzata óta, vagy két évvel előbb, körülbelül 74 millió forintnyi évi kamat volt az, mit államadósságok után fizettünk. Fölmentünk már 108 millióra, a mi körülbelül 600 milliónyi adósságszaporulatot jelent. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ezt nem említi fel a t. pénzügyminister ur. (Egy hang a szélső baloldalon: Unalmas! Derültség.) Mikor takarékosságról van szó, dicsekszik vele, hogy a beruházásokat apasztja, de mikor megint az ő kormányzatának eredményét sorolja fel, akkor meg elfelejti felhozni azt, hogy néhány esztendő óta rendszeresen, fokozatosan csökkenti a beruházásokat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nemcsak csökkenti, hanem oly czímeket vesz fel a beruházások rovatába, melyek oda sehogy sem tartoznak, mert én azt soha sem fogom elismerni, hogy például az országház építése beruházás, hogy egy kaszárnya, egy törvényszéki és 100 meg 100 hasonló építkezésnek költsége beruházásnak legyen mondható. Az egész világon, ugy a magán, mint a nyilvános életben, beruházás alatt oly költségeket értenek, melyek directe vagy indirecte visszahozzák kamataikat.. (Igaz! Ugy ont.
