Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-158
3 06 157. országos ülés január 12. 1886. már, mint minden ehronicus betegség, annál aggasztóbb, (ügy van! a szélső baloldalon) — de miután másfelől a költségvetés nem csak számtételeket tartalmaz, hanem egyúttal az összes kormányzatnak, az egész állam-életnek tükrét nyújtja és miután e tükörben oly állapotokat látunk, a melyek a pénzügyi helyzetnél nem igen kedvezőbbek és nem kevésbé aggasztók, azokra is óhajtok kiterjeszkedni. Kezdem az elsőnél. Az előttünk fekvő előirányzat 13.800,000 frtban állapítja meg az 1886. évi hiányt. Ez azon összeg, ez az a szám, a melyet a t. előadó ur nagy, öreg betűkkel nyomatott ki; ez az a szám, a mely megsürgönyöztetik a világ valamennyi hírlapjának; ez az a szám, melyet a t. kormánypárti képviselők egy éven át kerületükben hirdetnek, {Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát itt mindjárt ezen első számnál meg kell állapodnom, annál is inkább, mert ugy a t. előadó ur, mint a t. pénzügyminister ur ez alkalommal újból felvetették a tulajdonképeni hiány definitiójának kérdését. Az egyik is, a másik is constatálta, hogy van többféle mód a hiány összeállítására. Hát azt látom, hogy önök többféle módját tudják ennek és alkalmazzák is. {Derültség a szélső baloldalon.) így például az én t. barátom az előadó, ott a hol a mérleget állítja fel, 13.800,000 frtot constatál. Benn a szövegben, melyre nézve ugy látszik arra számít, hogy azt nem igen olvassák, pedig én olvasásra méltatom mindazt, a mit ő ir, {Derültség a szélső baloldalon) ott apró hetükkel elismeri, hogy ez a 13.800,000 frt tulajdonképen 32.000,000 frt. (Derültség a szélső baloldalon és felkiáltások: Ugy van!) De ezzel még nem éri be az előadó ur, hanem a félhivatalos lapban, épen a tegnapi napon, ott, hol teljes szabadságban érzi magát, hol semmiféle ellenőrzés nincs, ott meg 25—26 millióban állapítja meg a hiányt. És jellemző, hogy ugyanazon czikkben az előadó ur, vagy mondjuk, a publicista azzal vádolja az ellenzéket, hogy a legfantasticusabb combinatiók szerint állítja össze a költségvetést {Derültség a szélső haloldalon) akkor, a "mikor ő maga hivatalosan és félhivatalosan 3 különféle alakban állapítja azt meg. Én, t. ház, a deficit megállapításának csak egyetlen egy módját tudom és csakis azt fogadom el, azon egy módot, mely az igazat mondja; {Helyeslés a szélső baloldalon) pedig sajnálattal kell constatálnom, hogy azon háromféle combinatio közül, melyet a t. előadó ur hivatalosan, félhivatalosan és publicisticai utón felállított, egyik sem mondja az igazat. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezt bátor leszek majd később előadni, midőn az exposéra térek át, de miután most az előadó úrral foglalkozom, előbb vele kívánok végezni és elmondani azt a keveset, mit tegnapi rövid beszédére nézve mondani szükségesnek tartok. Hegedűs Sándor t. barátom érezvén egyfelől a költségvetés roppant kedvezőtlen voltát s szembe akarva állítani ezzel azt, a mit mi hasznos beruházásokban és culturalis tekintetben nyertünk, azt monda, hogy csak egy pár dolgot akar idézni, tényleg azonban annyira idézett mindent, a mit csak idézni lehet, hogy még a culturmérnökökről s az egészségügyi felügyelőkről sem feledkezett meg. Én tudom, hogy ezek igen fontos elemek, intézmények, melyek minden művelt országban meg is vannak; de hogy ezek költsége egy negyedfélszáz milliós budgetben valami nyomatékkal bírjon, t. barátom sem fogja állítani. Egyébiránt vártam, a mikor a sok idézést hallottam, hogy még egyéb dolgokat is fog idézni. És figyelmeztetem a t. előadó urat arra, hogy két dolgot elhagyott, amit szintén idézhetett volna. Nevezetesen a pénzügyministerium tárczájában fog találni egy Wertheim-cassát, mely külön rovatban van felvéve, néhány száz forinttal és a közlekedési ministeriuméban fog találni egy új rovatot: hogy miután a közlekedési ministerium épületének két kapuja van, két kapust kellett alkalmazni. {Derültség a szélső baloldalon.) Sajnálom, hogy a t. előadó ur ezt a két fontos investitiót elfelejtette. (Derültség a szélső baloldalon.) Szívesen beismerem, hogy a t. előadó ur említett néhány fontos dolgot is. így például azt, a mit a tengeri hajózásra költünk; de miután azt csak röviden érintette, nem tudom, hogy mit ért ez alatt ? Az osztrák-magyar Lloydot-e, a mely abban az irányban megy, a melyben Magyarországnak vagyis inkább Magyarország termékeinek legalább ez idő szerint semmi keresni valója sincs, (Ugy van! a szélső baloldalon) mert hiszen mi épen azokban a termékekben bővelkedünk és azoknak az exportjára van leginkább szükségünk, a melyeknek azon keleti államok nagy bőségében vannak, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) vagy pedig a „Magyar Adria" czímű hajózási társulatot értette-e, a mely tényleg abban az irányban halad, melyben hasznára lehet a magyar kereskedelemnek. Ha ez utóbbit értette, akkor meg más okból nem értem az előadó urat. Az elsőre, tudniillik arra, a mely nekünk mitsem, vagy legalább igen keveset használ, költünk, ha nem csalódom — elfelejtettem megnézni az összeget — 350 ezer frtot, holott arra, a mely hivatva van a magyar tengeri kereskedelmet megteremteni, csak 150,000 frtot fordítunk. (Igaz! a szélső baloldalon.) És miért ? Azért, mert az osztrák-magyar Lloyd „osztrákmagyar" ; mert a közös külügyminister azt mondj a, hogy ehhez nyúlni nem szabad, mivel kell, hogy bárhol jelenik is meg a világon egy kereskedelmi hajó, senki se juthasson arra a gondolatra, mintha