Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-151

151. országos ülés deczcmber 14. 1885. 265 rületek vásárlásának, a választásoknál előforduló társadalmi nyomásnak, a kormánybefolyás oly nagyban lenyűgöző szálainak és erőszakosságainak gyakorlását, ugy a mint azok eddig dívhattak, ha mindezt nem bántjuk; de a mandátum tartamát öt évre felemeljük, az csak világos, hogy a lefelé való politikai felelősség érzete a képviselőkben meg fog gyengülni, (ügy van! a halfelöl.) Hiszen a ki megvásárolta már azt a kerületet, vagy a ki tudja azt, hogy ő pénzzel vásárolt kerületet, kérdem, ad-e az valamit választóinak politikai véleményére ? 0 azt mondja megfizettem, megvettem a mandátumot, nem mondom, hogy visszaél vele, nem mondom, hogy magának vagyont, kárpótlást szerez, de nincs meg benne élénk érzete a felelősségnek, nincs meg az a tudat, a mi nélkül nincs tisztességes és helyes képviselet. (Ugy van! bálfelöl.) Ée ma emeljük föl a mandátumot öt évre, de ne változtassunk semmit annak lehetőségén, hisz az illető újra arra fog számolni, ugyanazon eszközökkel fogja megszerezni, a mivel ezelőtt megszerezte állását. Még az a remény kecsegteti, hogy már ismerik, hogy már a múltból biztos, lekötelezett emberei vannak. Nem állítom azt sem, hogy megvetését vagy kicsinylését okvetlen nyilvánítani fogja választói iránt, már az ildom arra inti, hogy kímélje őket, de érzi azt, hogy nincs meg az igazi kötelék, a mely nélkül a képviselet nem valódi. (Ugy van! balfelöl.) De tovább megyek, én tudom és itt legyen szabad, nem ami történetünkből, h nem— ártatlanabb dolog — a külföldről beszélni, Anglia törté • nelméből, (Halljuk! Halljuk!) hogy igen sok tisztességes derék ember, valóságos éke és dicsősége az angol parlamentnek, oly ember, a ki nevét és tetteit eltörülhetlen hetükkel irta be a nemzet történetébe, vásárlás útján jutott kerületéhez. De ott mit mondtak ? Méltóztassanak csak Sir Sámuel Romilly leveleit elolvasni, azt mondták: igaz, ez baj, ez rettenetes visszaélésekre vezet, de mégis jobb egy másnál, jobb annál, midőn az ember a maga megválasztatását egy pár hatalmas embernek, egy pár kiváló sociális befolyásnak köszöni, a midőn a képviselő ezen egy pár hatalmas ember creaturajává válik. (Ugy van

1 balfelöl) És kérem, mondjuk, hogy ha öt évre meghosszabbítjuk a mandátumot, de semmit sem teszünk az ilyen sociális befolyás és az ellen, hogy egy pár hatalmas ember küldjön fel képviselőt, hiszi-e a t. ház, hogy az a képviselet igazságosságának, hűségének emeléséhez hozzá fog-e járulni, vagy pedig azon befolyások meggyökereztetésére, még hatalmassábbá tételére és megerősítésére vezet, a melynek létezését kisebb vagy szélesebb körökben, fájdalom, mindnyájan kénytelenek vagyunk elismerni, de a melyet fentartani, vagy még hatalmasabbá tenni senki sem akarhat?! KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. VII. KÖTET. És most beszéljünk a legkényesebbről, a legutolsóról, a kormányról. (Halljuk!) Horvát Boldizsár t. képviselőtársam egész nyíltsággal beszélt és ekkor csak kötelességet teljesített. Azt monda, ha van olyan képviselő, a ki kormánybefolyásnak köszöni megválasztását, az függetlenebb lesz öt évi tartam mellett. Én azt hiszem, hogy ő nagy illusióban van. Nem tudom hogyan ringatta bele magát, nem tudom meddig tart; de legyen ; induljunk ki egy feltételezésből, tegyük fel, mintha volnának képviselők ebben a házban, a kiket kormánybefolyás választ meg, a kikről feltételezzük nem is azt, hogy kizárólag a kormány küldi, hanem azt, hogy ha a kormány nem támogatta volna, nem ülne itt és nem fogna újra ide jönni. Ha, mondom, van ilyen képviselők, erre nézve Horvát Boldizsár t. barátom azt mondja: ebből a szempontból sokkal jobb a képviselőház mandátumának fölemelése, mert három év alatt nagyobb függésbe van az illető, mint ha öt évre választatik, mert a haláltól is csak akkor félünk, ha az közel van. De vájjon ez lesz-e a hatás? Nézzük csak legelőbb erkölcsi szempontból. Én régibb időben — csak ily alakban akarok most erről beszélni — nem &gy kormánypárti barátomtól hallottam, olyanoktól, a kik túlnyomólag kormányi befolyás mellett választattak meg, (Egy hang a szélső baloldalról: Sokan vannak!) tegyük fel nem ebben a parlamentben, (Derültség a baloldalon) hanem egy másikban, a mely volt, kik mondták, (Halljuk! Halljuk!) engem a kormány támogatása mellett választottak meg, ha meggyőződésem ellentétbe jő a kormánynyal, erkölcsi kötelességem lehetőleg nem szavazni ellene, ha arról győződöm meg, hogy az, a mit a kormány kivan, rossz és veszélyes az országra nézve, akkor kötelességem a szavazástól tartózkodni, ha oly súlyos volna az eset, hogy épen nem férne össze lelkiismeretemmel, hogy vele szavazzak; és ha elma, radnom sem szabadna, kötelességem leköszönnimert nem illik, hogy a kormány befolyásával választatván meg, mégis ellene szavazzak. Méltóztatnak-e gondolni t. képviselőtársaim, hogy ily felfogás mellett — minden egyéb maradván ugy a mint van és semmi sem történvén arra nézve, hogy ilyen megválasztott minél kevesebb legyen, mondom — méltóztatnak-e gondolni, hogy a mandátum kiterjesztése ily helyzetben a politikai felelősséget és függetlenséget emeli-e? Mily ritkán hallunk valami olyat, hogy valaki ugyan ilyen felelősség érzetét hangoztatná a választók irányában (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) s a ki azt mondaná, hogy választóim egy bizonyos hitben, felfogásban, feltevésben választattak meg s most becsületes meggyőződésem szerint eltérek attól, de nekem kötelességem, nem jogi, hanem erkölcsi kötelességem — mint most a kormány iránt szok34