Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-151

266 151- országos ülés deezember 14. 1885 ták tenni — megkérdeni a választókat, akarják-e a mandátumot tovább is nálam hagyni? (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Es t. ház, ha azt tapasztaljuk, ha ezt az utóbbi kötelességet nera említik soha, mig tapasztaljuk, hogy a másikat sokszor emlegetik, (Igazi Igaz! balfelöl) ha látjuk, hogy egy képviselő szavazott meggyőződése ellen nem azért, mert alulról jött nyomás rá, hanem azért, mert nem akart a kormánynyal ellentétbe jönni, gondolják-e, hogy ily állapotok mellett minden egyébnek érintetlenül hagyása mellett, helyes lenne-e a mandátum tartamát meghosszabbítani? Más, ha évtizedek óta azt tapasztaltuk volna, hogy folytonosan oly nyomás gyakoroltatik a képviselőre, hogy kénytelen egy pillanatban meggyőződése ellen szavazni, mert törekvése az, hogy újra megválasztassék; ha azt képzelhettük volna, hogy a képviselő azért nem szolgálhatta meggyőződése szerint a nemzet érdekét, mert alulról nincs biztosítva, a nyomás ellen éz akkor jöttek volna azon javaslattal, hogy emeljük fel a mandátumot, akkor ezt természetesnek találtam volna és én nem habozom kijelenteni, hogy ha az a megnyugvásom lett volna, hogy a képviselőnek felfelé való függése ki van zárva a lehetőségig, a képviselet hűsége érdekében, épen a nemzet érdekében reászavaztam volna ily javaslatra. A mint meg kell tagadnom szavazatomat, midőn sürtín látok oly symptomákat, minőket felemlegettem és azok, a kik mégis megszavazzák, eljárásukat indokolhatják minden egyébbel, de azzal, a mivel az előadó ur támogatni akarta, hogy tudniillik ez a nemzet iránti pregnáns bizalom kifejezése, ez már sokkal nagyobb hiszékenységet követel a nemzettől és a választóktól, mint a milyenre őket képeseknek tartani szabad volna. (Derültség és helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Ezek az okok, amelyekből ellenezzük a mandátum tartamának felemelését; ellenezzük, nem mintha annak ezé!szerűségét minden körülmény közt kizártnak tekintenők, mi ilyen politikai dogmákban nem hiszünk, hanem a mikor sürgősebb és nyomatékosabb bajok orvoslásának szüksége forog fenn, akkor kötelességünk azokra mutatni és elutasítani mindent, a mi azokat fokozhatná. Még egy körülményt kell felemlítenem, a mit sajnálattal tapasztaltam t. képviselőtársain Horvát Boldizsár részéről. (Halljuk! Halljuk!) Ez nem arra vonatkozik, hogy az 5 éves mandátum mellett van a t, képviselő ur, mert én tisztelem meggyőződését, bár kötelességem volt kimutatni, hogy téves, hanem vonatkozik arra, hogy a t képviselő ur kimondta, hogy a választási corruptióban és a hivatalos nyomásban végzetesebb megtámadását látja a nemzet létalapjának, mint a leghatalmasabb külellenségben s hogy ezeken a legsürgősebb szükség segíteni; midőn sajnálkozott azon, hogy a kormány az initiativát nem ígérte meg mégis felemlítve, hogy semmiféle pártkötelékben sem áll, azt a határozati javaslatot, melyet többen nyújtottunk be s a mely ezen sürgős szükségen akar segíteni, még sem pártolja. Megvallom, hogy ezen magatartást — megint nem akarom magam felvetni bírálónak — az előzmények után, t. képviselőtársamtól és barátomtól nem vártam. (Igás! TJgy van! halfelöl.) Es most egy utolsó érv meghallgatására kérem fel a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájan egyetértünk abban, hogy magában a mandátum tartamának felemelésében vagy leszállításában valami panacea nincs s mégis a túloldalon diadalmasan hivatkoztak arra, hogy a kormány befolyásával szemben a képviselő jobban megállhut, ha 5 évre van választva, még akkor is, ha túlnyomókig a kormány választatja is meg. (Halljuk! Halljuk!) A kik igy okoskodnak, azok elfelejtettek egyet. Elfelejtették azt, hogy az 5 éves mandátum kényszerítő ereje csak lefelé, csak a nemzettel, a választókkal szemben áll, felfelé az 5 évi cyclus nem biztosít, mert a feloszlatási jog mindenkor gyakorolható, az 5 évi cyclusnak felülről bármikor véget lehet vetni, különösen akkor is, midőn a többségben bizonyos állapotok fenyegetőkké kezdenek válni. (Igás! TJgy van! jobb félő f.) Jövendőmondó nem akarok ugyan lenni, de mégis megengedem azt, hogy a képviselőház ezen vagy más többsége körében alakulhatnak elemek, melyek elégedetlenek a kormány politikájával. Tegyük, számosan találkoznak ilyenek épen azok közül is, a kiket kormánybefolyás választott. Vájjon ha ez megtörténik, állna-e az az elv, melyet a túloldalról hallottam felhozni, hogy ezen elemek szivesebben érvényesítik akkor saját meggyőződésüket, ha 5 évig tart a parlament, ha ezen házban rokonelemekkel csatlakozhatnak és új többséget képezhetnek? Azok, a kik igy gondolkoznak, nem egészen állnak a parlamenti!rismus terén. De ez ellen nem szólok, mert nagyobb hibát köretnek el, mely azon oldalon csudálatos és végzetes. (Halljuk! Halljuk!) Nem ismerik a ministerelnök urat, (Derültség balról) jól van! hát nem ismerik, — mondják — egyáltalában a ministerelnököket, de ő vagy azok ismerni fogják azt a jogát a koronának és kormánynak, hogy az ilyen mozgalmak ellenében megpróbálják azt, ha vájjon feloszlatás által nem lehetne-e az elégedetlenkedő és háborgó elemek helyébe egy egyöntetű többséget létrehozni ?! és ha azon bizonyos mozgalmas elemek abban a reményben és számításban akarnának fellépni, hogy megalakulván az új többség a házban, okvetlen egy új kormány foglalja id a fennálló helyét és a választásoknál az új többség tagjait az is pártolni fogja: tartok tőle, hogy a fennálló kormány jó eleve emlékeztetni fogja őket, hogy új többség alakulása nem okvetlen vezet kormányválságra s a régi kormány feloszlatván a házat,