Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-151

26 4 151. országos ttlés deezember 14. IS85, hatásuk, hatalmuk alatt, pillanatnyi hatalmuk alatt tartani a képviselőtestületeket, ez a szabadelvűségnek soha sem volt követelménye ; ez a leg szélsőbb democratiának a követelménye, azon legszélsőbb demoeratiáé, a mely nem tiszta képviseleti rendszert akar, hanem a melv a közvetlen democratiának követelményeit meg akarja valósítani, minél nagyobb mértékben a képviseleti rendszerben. Mikor köztársaságokban, különösen, ha bizonyos állapotok és viszonyok fenforognak, megvan annak a maga értelme és némely alkotmány kérdésekre nézve czélszerfísége is. De abban egy általános és mindenütt alkalmazandó igazságot, csak a Rousseau féle égalitarius tanok feltétlen hívei, a jacobinusok, a chartisták találtak. Csak ily tanok hívei hihetik azt, hogy a nép érdeke csak akkor van igazán képviselve, a nemzet akarata csak akkor van biztosítva, ha az ősgyülések folytonosan irányozzák a parlament működését. De ez nem az a felfogása a képviseleti rendszernek, melyen ma az alkotmányos monarchiák merem mondani, minden jelentékenyebb köztársaság alkotmánya alapul, nem a szabadelvű pártok felfogása, nem is az a felfogás, mely alkotmányunkba be van írva s mely annak szellemével össze van forrva. Ok abból indultak ki, hogy a feladat az, hogy a törvényhozás ngy szerveztessék, hogy a közvetlen és naponként nyilatkozó népvéleménynek és érzelemnek minél feltétlenebbül alá legyen rendelve a parlament; hogy a népvélemény ingadozásának meg kell látszania a parlamentben ; mert csak igy képzeltek maguknak hatályos népsouverainitást. Innen van az, hogy ők az évi parlamenteknek voltak barátjai, innen van az, hogy ők még azt sem akarták megengedni, hogy a parlament törvényeket hozzon, hanem akarták, hogy azok utólag még sanctiója alá terjesztessenek az ősgyülésekben összegyülekezett népnek. Ez igenis a szélső democratiának iránya és felfogása. De az a képviseleti elv, melynek alapján nemcsak ami alkotmányunk, hanem minden köztársaság áll, még a legnagyobbak is: az amerikai, a franczia a jelenkorban, nem azon felfogásából indult ki a képviseletnek, hanem abból, hogy az intézményekben igenis biztosítni kell egy hatályos politikai felelősséget lefelé a nemzet irányában ; mert a képviselőnek egy felelősséget kell elismernie és csakis azt: egy hatályos politikai felelősséget lefelé, (Ugy van! balfelöl.) S ugy fogták fel a képviseleti rendszert, hogy a képviselő szolgálja talentumával, belátásával, meggyőződésével, tapasztalásával a nemzetet s ennélfogva meg kell neki azt a függetlenséget adni, hogy magatartására a közvéleménynek pillanatnyi hullámzása ne hasson kényszerítő erővel, ne is térítsék el felülről jövő befolyások feladatától hanem az ő állása biztosítsa számára azt, hogy belátása, meggyőződése és lelkiismerete szerint a jobbat választva, számoljon annak idején politikai küldőinek. (Élénk helyeslés halfelöl.) A szabadelvűségnek az az elve van beirva a mi alkotmányunkba s ezt akarjuk mi fentartani s hatályossá tenni. (Ugy van! bálfelől.) S legyen szabad t. ház ehhez hozzá függesztenem, hogy mikor mi azt akarjuk, hogy a képviselői mandátum tartama ne hosszabbittassék meg, a nélkül, hogy biztosítékok szereztetnének arra nézve, hogy a politikai felelősségnek érzete lefelé, tudniillik a nemzet és a választók irányában erős és hatályos legyen; mert ez a fő: s akkor az a meggyőződésünk, hogy mi a valódi szabadelvííség elvei szerint járunk el. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem az abstract, nem a concret szabadelvüség, hanem azon szäbadelvűség szerint, a mely alkotmányunkat teremtette s a mely szellemben alkotmányunkat, minden visszaesés daczára, fejleszteni akarjuk. De azt a kérdést is lehet tenni s elismerem sok jóhiszeműséggel, vájjon a politikai felelősséget a nemzet irányában, a mi egy feltétlenül megkívánandó criteriuma a képviseleti rendszernek, valóban gyengíti-e a törvényjavaslat ugy a mint van, gyengítené-e az 5 évi mandátum? Engedelmet kérek, hogy erre egy pár okot elmondhassak. Meglehet, hogy a koczka már el van vetve, meglehet, hogy a törvényjavaslat sorsa e pillanatban már el van határozva, de nem gondolom, hogy vesztegetem az időt, ha egy pár okot felhozok. (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt nem az öt évi és három évi tartam áll itt mint abstract elv egymással szemben, nem ez a kérdés; a kérdés az, a mit itt el kell dönteni: vájjon ugy a mint képviseleti viszonyaink jelenleg állanak, minő hatással fog birni, ha a tartam egyszerűen öt évre felemeltetik ? Nem czélzok senkire t. ház, de képviseletünk egyik nagy bajának ma azt tartom,hogy a politikai felelősség szál ai e képviselőházban a nemzet irányában gyengék és hatálytalanok és a politikai függés szálai felfelé és más irányban túlságos erősek. (Ugy van! a baloldalon.) S ha valaki javítani akar képviseleti rendszerünkön, javítani azon értelemben, hogy ne jussanak nagy függésbe a közvélemény hullámzásától, de hogy ébren tartassék a képviselőben a politikai felelősség érzete és hogy e politikai felelőség érzete képezze hatályos motívumát eljárásának, szavazatának : akkor nem arra van szükség, hogy mindent érintetlenül hagyva, a mandátum időtartama felemeltessék, de hogy eltávolíttassanak azon akadályok, melyek meggyengítették, sok tekintetben hatálytalanná tették a képviselőben lefelé való politikai felelősségérzetét. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Legyen szabad erre egy pár tekintetet felhozni. (Halljuk!) Ha mi — megint csak abstracte beszélek — érintetlen meghagyjuk a költekezésnek, a corruptiónak, a választási ke-