Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-151
260 151. országos ülés október 14. 1885. gedett és boldog legyen, (ügy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur azon meggyőződését fejezte ki, hogy a kik különösen az 1874-iki és 1875-iki pénzügyi állapotot figyelemre méltatják s arra visszaemlékeznek, (Halljuk! Halljuk!) azok neki szemrehányást tenni nem fognak azért, hogy a fusióba beleegyezett és — mint állítja — ő meg van arról győződve, hogy a hazafiak 9 /io-ed része óhajtotta, hogy ő ezen áldozatot meghozza. (Halluk! Halljuk!) Hát t. ministerelnök ur, én is emlékezem azon időre, emlékezem az ország akkori állapotára ; (Halljuk! Halljuk!) rle arra nem emlékezem, hogy a íüsiót a balközépi választók óhajtották volna, annyira nem, hogy az nemcsak őket lepte meg, hanem minket, önöknek szomszédjait is, meglepett. Azt önök titokban készítették elő. (Ugy van! a szélső baloldalon) és midőn világosságra került, igaz, önöknek vagy önnek t. ministerelnök ur, egész pártja kevés kivétellel helyeselte. Azt is megengedem, hogy a következő választásoknál a választók nagy része is önökhöz állt, de hogy arról a választóknak előlegesen tudomása lett volna és hogy azt a választók többsége óhajtotta volna, arra nem emlékezem, azt meg nem engedem. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur nem ismeri el a választási visszaélések nagy kiterjedését. Az felfogás dolga, hogy mit tartsunk nagynak, mit kicsinynek; de arról biztosítom a t. ministerelnök urat, hogy ezen nézetével nemcsak a kormánypárti szónokok nyilatkozatával jön ellenkezésbe, kik épen ezen választási visszaélések nagysága miatt tartják szükségesnek az 5 éves országgyűlést, hanem ellentétbe helyezi magát az ország közvéleményével is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Oda jutottunk t. ház, hogy ma minden elfogulatlan ember, tartozzék bár azon képviselők közé, kik a túloldalon ülnek, bizalmas körben négyszem közt, nemcsak hogy nem tagadja, de egyenesen bevallja, hogy a választási visszaélések országszerte divatoznak, hozzá tevén, a mit én tán túlzottnak tartok, hogy alig van már néhány kerület az országban, hol a jelöltek pénz nélkül győzhetnek, pénz alatt nem azt a csekély összeget értve, melyet a törvényes költségek igényelnek, hanem az etetés, itatás és a pénzen való telekvásárlásra szükséges költségeket. És odajutottunk, hogy találkoznak olyanok is, kik nemcsak hogy nem titkolják e vesztegetések létét, hanem kérkednek azokkal, mintegy azzal akarván bebizonyítani áldozatkészségüket, melyet pártjuk érdekében tanúsítanak. Pedig a bún, ha nem tartja többé érdemesnek a rejtőzést, sokkal niegvetendőbb és veszélyesb, mint az, a mely titkolódzik. Az a nő, ki egy ballépést követett el, de azt szemérmesen elfedni iparkodik, kevésbé bűnös, kevésbé ócsárlandó, mint az, a ki kendőzött arezczal utczahosszat, a járókelők szeme láttára mutogatja a maga erkölcstelen életét. (Helyeslés a baloldalon.) A t. ministerelnök felszólított minket, adjuk elő azon eszközöket, melyekkel a visszélések kiirthatok. 0 — ugymnnd — miután a visszaélések körüli gyakorlata nincsen, ilyenekkel nem szolgálhat. Hát t. ministerelnök, ez a nyilatkozat a belügy minister szájából valóban meglepő. Mert ha minekünk, az egyszerű képviselőknek, ha minden polgárnak ez országban van tudomása az uralkodó visszaélésekről, akkor a belügyministernek, kinek kezeiben a közigazgatás összes szálai központosulnak, azokról bizonyosan kell tudomásának lenni És az a gúnyos megjegyzés, hogy tehát mi adjuk elő azon eszközöket, arra látszik mutatni, mintha mi személyesen inkább be volnánk avatva azon visszaélésekbe, mintha nekünk inkább volna azok elkövetésében gyakorlatunk. Már t. ház, én nem fogom mérlegelni, melyik oldalon van inkább hiba: ezen e, vagy azon? De azon kérvények, melyek a választások ellen érkeztek be, maguk mutatják, hogy a visszaélések legnagyobb része a kormánypárt részéről követtetik el. De mi előadtuk azon módokat, melyek arra alkalmasak, hogy a visszaélések megszüntessenek. Megmondtuk, hogy aCuria bíráskodásának behozatalával, azok, ha nem is gyökeresen kiirtatni, de minden esetre apasztatni fognak. S mit felelt a t. ministerelnök ur? A kormány két Ízben nyújtotta be a törvényjavaslatot a curia bíráskodásáról, azzal teljesítette kötelességét, többet tenni nincs szándéka. No már, ha a kormány meg volt győződve arról, hogy a Curia bíráskodása czélszertí a visszaélések megszüntetésére, akkor a kétszeri sikertelenség annál kevésbé tarthatja vissza a kísérlet ismétlésétől, minél bizonyosabb, hogy a sikertelenség a kormány közönyének volt csak következménye. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi a titkos szavazást illeti, a mit mi határozati javaslatunkban szintén ajánlunk, az ellen a ministerelnök urnak két kifogása van. Először az, hogy a titkos szavazás nem szünteti meg a vesztegetéseket, példa rá ugymod : Eszakamerika. Úgyde azt még sem fogja tagadhatni a t. ministerelnök ur, hogy ha nem szünteti is meg teljesen, minden esetre gyéríti azokat. Már pedig a kormánynak az is feladata, hogy oly eszközöket vegyen alkalmazásba, melyek a bajnak terjedését akadályozzák, ha azt egészen megsemmisíteni, kiirtani nem képesek is. (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Másik ellenvetése, megvallom, még inkább megdöbbentett, mert azt mondta a ministerelnök ur, hogy a titkos szavazás a magyar államra, a
