Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-132

132. országos ülés október I. 18S5. jr> reményt táplálták, hogy a szerződést megtörő, bevégzett tények nem fognak a nagyhatalmak megállapított politikájában feltétlen akadályra találni; és ép azért t. ház, teljesen jogosult a kér; dés, midőn monarchiánknak érdeke ezen tényleges esemény által annyira érintve van.melyet t. barátaim is tettek s a mely ugy hangzik, hogy: „minő álláspontotfoglal el a közös külügyi kormány Bulgária és Kelet-Rumélia egyesítésének tényeivel szemben és kész-e megóvni és biztosítani s ha igen, minő módon a berlini szerződés szabályozó erejét és hatályos tekintélyét a balkánfélszigeti állapotokra nézve? és különösen: kizártnak tekinti-e a külügyi kormány és vele természetesen a mi kormányunk is bármely más állam beavatkozását akkor, ha a porta a berlini szerződés XVI. czikkelyében foglalt jogát tettleg is érvényesítené és szemben ezen felfogással, mely a Balkán-félsziget minden államában és minden népében uralkodik s melynek megfontolása alól semmi kormány ki nem vonhatja magát, indokoltnak látszik a t. kormányhoz azon kérdést intézni, hogy kizártnak tekinti-e a monarchia kormánya azt az álláspontot, hogy Bulgáriának és Kelet-Ruméliának egyesítése a balkánféiszigeti államokra területi nagyobbodása alapos okául szolgálhat. De t. ház, ezek a kérdések elutasithatlanul felveinek egy másik kérdést és különösen azt a kérdést, hogy minő volt monarchiánk politikája ezen esemény előtt. Méltóztatik a t. ház reá emlékezni, hogy monarchiánk politikája 1878 óta ugy lett előttünk hivatalosan megjelölve, hogy a berlini szerződés és az ennek megfelelő állapotok fentartása, tehát egy békés, conservativ politika képezi annak alapját és ezélját és azok t. ház, a kik a berlini szerződés értéke iránt a többségtől eltérő nézeten voltak, ezt a politikát kellett, hogy helyesnek találják, mert időt enged az ottani állapotok megszilárdulására, az ottan létrejött államok megerősödésére, szervezésére és Európa bizalmának megszerzésére és mindenek felett, mert ez európai érdek, a béke biztosítására. Már most t. ház, a skiernieviczi találkozással egy bizonyos fordulat állt be. Igaz ugyan, hogy hivatalosan azt a felvilágosítást kaptuk, hogy Németországnak és Ausztriának egyetértése és politikája vonzó erőt gyakorlott első sorban Oroszországra s azután még a többi hatalmakra is és hogy azon találkozás alkalmával constatáltatott a három északi nagyhatalomnak egyetértő, megegyező politikája, a melynek alapelvét és föczélzatát abban fejezték ki, hogy az a szerződési állapotok fentartása, a szerződés érvényének teljes megóvásában foglalható össze és hozzátették még ezenfelül azt is, hogy nem mi közeledtünk Oroszországnak álláspontjához, hanem hogy a három császári nagyhatalomnak ezen örvendetes egyetértése épen j Oroszországnak kétségkívül szívesen fogadott közelítésével idéztetett elő. Igaz t. ház, hogy a mily helyesnek kellett tartanunk azt, hogy a szerződési állapotoknak fentartása, tehát a nyugodalmas fejlődést biztosító békés politika az, a melyben a három északi nagyhatalom találkozott: ezt a megelégedésünket bizonyos aggodalom kisérte és pedig ez aggodalom abban állott, hogy ez az egyetértés nem teljes, pedig a ozélt csak a teljes egyetértés biztosíthatta. Ha a szerződést fentartó politika: mint a három nagyhatalom egyetértő politikája proclamáltatik, annak nemcsak arra kellett vonatkoznia, hogy maguk a nagyhatalmak egyenesen meg nem támadják a szerződési állapotokat, hanem arra is, hogy azt másokkal is megtartatják s hogy a nagyhatalmak egyetértése és magatartása oíynemü, hogy senki bátorítást arra nézve nem merít, hogy a szerződések ellenére egy bevégzett ténynyel sikeresen lehet fellépni. Ha az egyetértésben ennek biztosítása nem foglaltatott: akkor albán nemcsak a czélnem volt biztosítva, de fenforgott a veszély, hogy káros hatással lesz monarchiánk érdekeire, különösen pedig tartottunk ezen káros befolyástól a Balkán félszigeti állapotokra nézve; hogy azon törekvések a Balkán félszigeten, melyek az orosz társadalom által ily nyilt sympathiával és támogatással kísértettek és a mely törekvéseket koronkint az orosz hivatalos hatalom is felkarolt, hogy ezen törekvések és aspiratiók — mondom — bátorítást fognak meríteni a három-császári szövetségből, nemhogy annak fékező hatását éreznék, azt a bátorítást, hogy azon esetben, ha sikerül a szerződési állapotok ellen bevégzett tényeket előállítani és pedig oly bevégzett tényeket, melyek annak idején az orosz hivatalos politikában előmozdítást és bátorítást találtak, a nem hivatalos Oroszországtól pedig mindig nyilt segélyben és előmozdításban részesültek, az orosz hivatalos körök időleges tartózkodása daczára, az ily bevégzett tények nem fognak eltörültetni, lianem egy vagy más alakban el fognak ismertetni; mert bíznak abban, hogy a három császárszövetség nem fog megmásítani oly bevégzett tényeket, melyeket közvetlen ha nem is idézett elő a hivatalos Oroszország, de a melyek létrejöttének magva korábbi politikájában benne van s a melyek iránt mindig rokonszenvet tápiáit. Es az események arra mutatnak, hogy a skiernieviczi egyetértésnek ez a bátorító hatása a bolgár hivatalos körökre és a bolgár népre megvolt és azokat az a tudat és az a remény vezette, hogy ha tényleg valósítják az egyesítést, a nagyhatalmak hármas megkötöttségükben, egy vagy más alakban szentesíteni fogják s ily eshetőséggel szemben Oroszország hagyományos politikája győzedelmeskedni fog. E tekintetek indokolják azon további kérdést, vájjon a monarchia külügyi kormánya és a német és 3*