Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

250 150. országos ülés deczember 12. 1885. jegyezni. Megfontolásra nekem nem kellett anynyi idő, mint a t. képviselő ur mondja. Én már régebben említettem neki, hogy ez ügyben a vizsgálatot elrendeltem. De minthogy a választ ő maga nem szorgalmazta, nem adtam meg. A mi a helytelenítést illeti, az nem a végrehajtó közeg, hanem tisztán az adófelügyelő ellen irányult. (Élénk helyeslés) Elnök: Az interpelláló képviselő ur a választ tudomásul vette, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház is tudomásul vette. (Helyeslés.) Következik most Olay Szilárd képviselő ur interpellatiója. Olay Szilárd: (Ralijuk! Halljuk! Nagy zaj. Derültség.) Jelen kormányunknak minden gazdálkodása mélyen elszomorító, a minek főoka abb; n rejlik, hogy még mindig azt hiszi az országgyűlés többsége, hogy az alkotmány az alakban rejlik; pedig ez csak biztosítása az alkotásnak. A főszámszék 1884 iki zárszámadásait olvasva, azt tapasztaltam, hogy az állami gazdálkodás szabadjára hagyva, veszélyes lehet. így Tan ez a fém- és pénzverdénél, az opálbányászatnál és a vasmüveknél, melyek az államrak évenkint egy milliónál jóval nagyobb kárt okoznak. Hasonló káros gazdálkodást folytatnak a só- és dohánytermelésnél. Ezek költségei a bevett tiszta jövedelemnek 25, illetőleg 50°/o-át meghaladják. Jól tudom, hogy a külföldi készpénzbeli fizetések és a különféle discret kiadások miatt ingadozó hitel alapjául a nemes érez nélkülözhetetlen és hogy ennek előállítása néhány ezer embernek ad kenyeret. Más mentsége azután nincs is ezen rákmenetű visszás gazdálkodásnak, melyet az állami vállalkozók tudatlansággal, könnyelműséggel és nagyúri passióval folytatnak. Kérdéseim a következők: (Olvassa az interpellatiót.) A magyar kormány szerencsétlen gazdálkodása tárgyában interpellatio a pénzügyminister úrhoz. 1. A jelen kormány gazdálkodását szabadjára hagyva, szomorúan kell ta; asztalnunk, hogy az állami gazdálkodásra, minden művelete igen veszélyes lehet s miután az 1884. évi zárszámadásokban arról győződtem meg, hogy „a fém- és pénzverde, opálbányászat s vasművek" az államnak évenkint 1.083,505 frt kárával jár, kérdem a minister urat, hogyan van az, hogy e vállalatok bevétele évenkint 18.100,925 frt, a kiadás pedig 19.194,430 frtot tesz ki — az államnak tehát nemcsak hasznot nem hajt, de világos kárt okoz — holott magánkezekben ezen üzletek épen oly nagy hasznot hoznának, mint a volt állami vasgyárak hoznak jelenlegi tulajdonosainak, melyek ingyenes áron lettek elprédálva. 2. Fent hivatolt zárszámadásokban továbbá azt találtam, hogy a dohányegyedárúság révén befolyó negyven millió forintnyi jövedelemből, a kezelési költség épen huszonegy millió forintot nyel el, minthogy pedig sehol e világon nem kerül ennyibe a kezelés, mert Angliában e czímén 27 százalék, Németországban meg épen csak 18 százalék fizettetik, kérdem a pénzügyminister urat: hogyan adja okát ezen fonák gazdálkodásnak, mert nálunk kezelési költség czímén több mint 50 százalékot számítanak el. 3. A só utáni tiszta jövedelem zárszámadásaink szerint két és fél millió forint kezelési költséglevonása után, csakis 12 V> millió forint, ez is kegyetlen drágán megfizetett jövedelem, azért igen sajnos befolyása van, nemcsak a só árára, de általa a talajjavításra s marhatenyésztésre is, kérdem a minister urat: hajlandó-e személyesen meggyőződni azon bajokról és visszaélésekről, a melyek okai eme szerencsétlen gazdálkodásnak s hajlandó e olyatén újításokat és befektetéseket eszközölni, melyek kamatostul együtt magukat kifizetik s az államjavak értékének megfelelő jövedelmet biztosítanak. 4. A mostani zárszámadásokban nem találom az államadósságok kamatainak fedezésére szolgálandó kölcsönök provisiójának nyomát. Az 1878. évi zárszámadás szerint e czím alatt „beszerzési költségek" 20 százalék van elszámolva, mikor is 4.910, i 63 frt vándorolt jutalomképen a hű sensalok zsebeibe, hát még az emissiónál hány millió forint jutott a börze-királyoknak; — kérdem a pénzügyminister urat: hogy ez évben mily összeg lett sensalia czímén elosztogatva és kifizetve? Enyedy Lukács: T. ház! A magyar államvasutak ügye évről évre nagyobb jelentőségre emelkedik és nagyobb tért foglal el, ugy közgazdaságunkban, mint államháztartásunkban; nagyon természetes tehát, hogy ezen oknál fogva a közvéleménynek összes tényezői s maga a közönség a legéberebb figyelemmel kiséri az államvasutak igazgatásának és kezelésének terén történő minden mozzanatot. {Ugy van! a baloldalon.) Midőn az államnak 460 millió forint tőkéje fekszik a vasutakban, midőn az állami vasutak után várható tiszta jövedelem a jövő évi költségvetésbe 36 millió forinttal van beállítva, méltán vetheti fel a közönség azon kérdést: vájjon mi történhetett ezen ügy intézése körül, hogy az államvasutak igazgatósága körében személyváltozás következett be, válság ütött ki ? T. ház! Előre bocsátom, hogy én részemről nem ismerem személyesen Tolnay Lajost, az államvasutak volt vezérigazgatóját s engem semmi rokonszenv, vagy személye iránt való elfogultságnem fűz az ő egyéniségéhez, működéséhez. Én csupán figyelemmel kisérve az állam közgazdasága terén előforduló mozzanatokat, figyelemmel kisértem ezen férfiú működését is és azt tapasztaltam, hogy midőn 1873-ban, tehát ezelőtt 12 évvel, hivatalát elvállalta, a magyar államnak 600 kilo-