Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

150. országos Ülés deczember 12. 1885. 245 Elnök csenget.) T. ház! Bár nem szoktam a t. ház becses türelmét sokszor igénybe venni és ha most a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ellen felhozott annyi megdönthetetlen érv után mégis szót kérek, teszem azon kötelességtől ösztönöztetve, melylyel a képviselő tartozik mindannyiszor, valahányszor a kormány, vagy egyes tagjainak túlkapása miatt arra bizonyos jogosultságot nyer. (Ugy van! Helyeslés a szélső haloldalon.) Én, t. ház, nem járulhatok szavazatommal az előttünk levő törvényjavaslathoz, melyet a ministerelnök ur tiz éves kormányzatának megünneplése után tett a ház asztalára, tán azzal az öntudattal, hogy az ünnepélyesség koronájába, mint pártjának legfőbb ötvöse, maga illeszsze bele azon gyöngyöt, melyet hajdan merényletnek nevezett; {Ügy van! ügy van! a szélső baloldalon) és hogy a korona ;nnál tündöklőbb legyen, ezt a választóknak karácsonyi ajándékul adja.füg?/ van! Vg<j van! a szélső baloldalon ) T. ház! Nem szándékozom sem a törvényjavaslat mellett felhozottak czáfolatába, sem az ellene elősorolt érvek ismétlésébe bocsátkozni, de lehetetlen, hogy álláspontom jelzésére rövid visszapillantást ne vessek a törvényjavaslat előzményeire. Tudják azt, t. képviselőtársaim épen ugy, mint BZ ország minden lakosa, hogy az 1848-iki törvények kiindulási és sarkpontját a democraticus elvek képezték. Hogy tehát többet ne mondjak, csak azt kérdem, vájjon nem épen ezen törvények szüntették-e meg a rendi országgyűlést és nem ezen törvények léptették-e életbe a népképviseletet ? Hogy mit jelent e szó: népképviselet? ennek bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozom, csak annyit mondok, hogy a népképviseletnek első és elengedhetetlen kötelessége a nép jogainak megvédése és ha kell továbbfejlesztése. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Zaj.) És mit látunk a t. ministerelnök ur javaslatában? {Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Csendet kérünk!) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni, mert ily zajban lehetetlen beszélni. (Helyeslés.) Hevessy Benedek: Látjuk az 1848. évi törvényeknek eltiprását, (Ugy van! a szélső baloldalon) látjuk a választók jogainak megsértését. (Ugy van! szélső báloldalon.) Ezen ok és azon indokok, melyeket a törvényjavaslat ellen az előttem szólott t. képviselőtársaim már elmondottak, engem arra birnak, hogy a törvényjavaslathoz hozzá ne szóljak, hanem kérjem a táloldalon ülő képviselőtársaimat arra, (Halljuk ! Halljuk!) hogy vegyék fontolóra az 1848-iki törvények mellett, a ministeri törvényjavaslat ellen felhozott érveket, azután hozzanak kérlelhetetlenül szigorú ítéletet, de igazságot és ha ezen ítéletet meghozták, emancipálják magukat a szoros pártfegyelem lidércznyomása alól és szavazzanak férfiúi bátorsággal legjobb meggyőződésük és tiszta lelkiismeretük szerint. (Helyeslés a szäsö baloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve. (Éljenzés.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. {Helyeslés) Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját, Irányi Dániel és Szilágyi Dezső képviselő urakat, valamint a minister urat, ha szólni kivannak. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Mozgás, Halljuk! Halljuk! Felkiáltás a szélső baloldalon: Eláll!) Azon hangra, melyet hallottam, midőn szólásra jelentkeztem, hogy: „eláll", szívesen hallgatok, ha mindenki eláll a szótól, a ki erre még jogosult, hogy szavazással eldönthetővé váljék a kérdés, (Halfyik! Halljuk! ámbár nem szívesen tenném ez alkalommal, mert újabb határozati javaslatok is adatván be, azokkal szemben nemcsak jogom, de parlamenti kötelességem is nyilatkozni (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Mielőtt ezen feladatomnak megfelelnék, csak egy pár észrevételem van Ugron t. képviselő ur mai beszédére. Ezen egypár észrevételem az, hogy ő oly módon irta le Magyarország összes intelligentiájának zömét, az összes megyék bizottságait, központi bizottságait és az azok által megbízottakat, hogy ha ezt más, nem magyar ember tette volna, bizonyosan velem együtt ö is felháborodott volna ellene. Hoitsy Pál: Csak az önök korteseiről volt szó! Tisza Kálmán ministerelnök: Az összes megyei bizottságokról, az azokból kiküldött központi bizottságokról és az azok által kiküldött összeirókról volt szó. Ha ezek valamennyien a mi korteseink, ez csak azt mutatja, hogy mi bírjuk az egész országban a bizalmat. {Tetszés a jobboldalon.) Én épen ezért ezen állítás ellen határozottan tiltakozom. Valamint megjegyzem, hogy valóban furcsa feladatot tűzött magának a képviselő ur, midőn azt tartotta helyesnek magyarázni, hogy az újonnan választott képviselővel mi történik a szabadelvű körben. Nem tudom.mi érdeke lehet ugy állítani elő a dolgot, a mint nem történik, ugy állítani elő, a mint ő — hacsak titkos kémeket nem tart — értesülve nem is lehet. De egyet megjegyzek. Előbb elmagyarázta, hogy milyen módon választatnak ki a jelöltek; csupa haszontalan, hitvány emberek, kik a kormánypártba választatnak. Aztán mégis leírta azt a nemes szándékkal feljövő fiatal embert, ki a kormánypárthoz csatlakozik. Hát egyik vagy másik positive nem felelhet meg a valóságnak. Különben arra nézve, hogy munkakör nem adatik a képviselőknek, bocsásson meg a képviselő ur, nincs igaza. Adatik a kormánypártiaknak és