Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

244 150. országos ülés deczemfeer 12. '885. bitio vezetett ezen házba, a kiknek a képviselőség­eszköz bizonyos ezélok elérésére. Nincsen és természetesen nem lehet kifogá­som az ellen, hogy azok, a kiket szakképzettség vagy nemes ambitio vezet ide, részt ne vegyenek a képviselőházi működésben. Hiszen részt fognak azok venni mindig — és jogosan és helyesen — akárhogy intézzük a választásokat; de kívána­tosnak tartom, hogy egy népképviselet alapj'án létesült parlamentnek egy bizonyos percentje álljon olyanokból, a kiket szakképzettségük ki­zárólag jogosít arra, hogy a mindennapi és kemé­nyebb szellemi munkáját végezzék a parlament­nek ; de másrészt kívánatosnak tartom azt, hogy számszerinti többsége a parlamentnek álljon olya­nokból, a kiknek a képviselőség nem eszköz bizonyos ezélok elérésére, hanem a kiket közvetle­nül csak választóiknak személyük irányában táp­lált bizodalma küldött ide, a kik ennélfogva füg­getlenek, felfelé épen ugy mint lefelé és a kik független meggyőződésükből, minden szcueplési vágy és minden ambitio kizárásával szavainak a törvényjavaslatok felett. Ezt, ismétlem, sem decretalni, sem törvény által elérni nem lehet, de azt hiszem, hogy elérhető akkor, hogy ha a választásoknál, lehetőleg leg­alább, kizárva lesznek mindazon visszaélések, hatalmi és pénzbeli befolyások, a melyek eddig túlságos mértékben gyakoroltattak, mert magától értetik, (Bálijuk! Halljuk!) hogy ha sikerülne megszüntetni azon motívumot, a mely a vesztege­tésekre, tehát a nagy pénzköltekezésekre alkalmat és okot szolgáltat, ez által meg lenne szüntetve maga ezen kórállapot is és e motívum azt hiszem meg fog szűnni akkor, hogyha a választási törvény által ez lehetetlenné téve, egész más közönség lesz az, melyből a képviselőjelöltek fel fognak lépni és esetleg a házban helyet foglalni. Azt hiszem, hogy az egyrészt csakis a válasz­tási törvényváltoztatása által, de másrészt elérhető az által, hogy a törvényhozási időtartam megszorit­tatik négy, legfeljebb öt hónapra és akkor meg­győződésem szerint igenis lehetséges lesz az, hogy egy kis része a törvényhozásnak, még pedig igen természetesen ugyanazok, kik jelenleg is a a munka oroszlánrészét kiveszik, négyszeres-ötszö­rös napidíjak mellett az év többi része alatt elintéz­vén a többi munkát, a nagy zöm e felett, a rövid téli időszak alatt határozna. Az a socialis réteg, a melyből e ház akkor alakulni fogna, egészen más és sokkal nagyobb számú lesz, mint jelenleg, még­pedig lesz épen azon réteg, melyből — mint az imént mondám — a nép leghelyesebben fogná azon férfiakat választani, azon férfiakat, kiket bizalmával megtisztel. Mert ha bármily kerület­ben körülnézünk, találunk egy-két embert, ki rá­szánja magát arra, hogy kilenez hónapot töltsön a fővárosban és ezzel nagy áldozatot hozzon. Egész máskép állana a dolog, ha egyrészt lehetetlenné lenne téve a költekezés és vesztegetés és ha más­részt csak öt téli hónapon át volna köteles a kép­viselő a fővárosban időzni, a midőn nem egy-két egyén, hanem 10—15 en, vagy a kerületek nagy részében többen is lennének, kik a képviselőséget elfogadnák, kiknek kellő képzettségük és eszük van, hogy megítéljék és határozzanak a felett, a mi az év többi része alatt kidolgoztatott s kikben meglenne a főkellék: azon függetlenség felfelé és lefelé, a mely a képviselőnél kívánatos. Az mondatik gyakran, hogy a visszaélések megszüntetése lehetetlen s valahányan ezt fel­hozzák, hozzáteszik, hogy ez Angliában sem sike­rült. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy csak akkor jogosult valaki azt mondani, hogy valamit kivinni lehetetlen, ha ezt már megkisérlette. (Ugy van! bal­felől) s az én nézetem szerint e tekintetben nálunk a kellő komolysággal kísérlet mindeddig nem történt. Vannak bizonyos intézkedések a törvényben és a házszabályokban, de nem tartatnak meg és nem alkalmaztatnak s én azért — mint előbb mon­dám — hogy elodázhatlannak tartom «zon intéz­kedést, egész őszinteséggel teszem hozzá, hogy csak azért járulok szívesen e törvényjavaslat el­fogadásához, mert meg vagyok győződve, hogy a választási visszaélések orvoslása és általában a választási törvény revisiója elodázhatatlan és meg vagyok győződve, hogy e kérdés megoldásához haladéktalanul hozzá kell fogni. De nemcsak azért hangsúlyozom ezt, mert különben kénytelen volnék hozzájárulni Szilágyi Dezső t. képviselőtársam indítványához, pedig ah­hoz nem járulok, nem pedig azért, mert — a mint mondám —erősenhiszem, sőt tudom, hogy haladék­talanul hozzáfogunk a másik, még szükségesebb kér­dés elintézéséhez. Mert méltóztattak hallani több ízben és a napokban is, hogy a ministerelnök ur elismerte a kérdés megoldásának szükséges voltát, s készségét jelenté ahhoz hozzájárulni, a mi nem azt teszi, hogy csak ugy általánosságban ismeri el, hogy jó volna valamit tenni, hanem teszi azt, a mit nem vontam kétségbe soha, hogy kész is valamit tenni, a mint a kellő tért és anyagot megtalálja. Nem szenved kétséget, hogy peccatur intra muros et extra E részben mindnyájunknak, a tár­sadalomnak, a pártoknak karöltve, egyetértve kell közreműködnünk és megvagyok győződve arról, hogy nincs a világon kormány, mely, ha e meg­győződés gyökeret vert és azon kevés ember, kik­nek erre elég bátorságuk lesz, hatályosan fellép, ennek következményei elől elvonulhasson. Elfoga­dom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon,) Hevessy Benedek: (Felkiáltások: Eláll! Eláll! Szavazzunk! Holnap! Holnap! Ma! Halljuk!

Next

/
Thumbnails
Contents