Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

150. orszigos ülés deezember 12. 1885. 243 datott ez el az imént, egy nagyszabású beszédben, hogy e tekintetben is szorítkozhatom felfogásom rövid jelzésére. Igaz, hogy másrészt valami nagy jelentőségű eredményeket részemről sem várok e törvényjavaslattól és igazat adok ebben azoknak, a kik azt mondják, hogy a"választási vigszaélések, (Zaj. Halljuk!) nevezetesen a vesztegetések kér­désében nem nagy különbséget fog tenni az, hogy a ki eddig 3000 vagy 5000 frtot költött el a vá­lasztásra, ezentúl 30,000 vagy 50,000 frtot fog elkölteni. A mi pedig a többi választási visszaéléseket illeti, melyeket eddig fájdalmasan tapasztaltunk, mind az egyik, mind a másik párt kebelében mindig voltak olyanok, kik azon eszközökhöz soha sem nyúltak, kik azoknak alkalmazását fájdalmasan észlelték másoknál. Ezeken ez a törvényjavaslat szintén vajmi keveset vagy épen semmit sem fog változtatni. Szilágyi Dezső t. képviselőtársam tegnapi beszédében utalt azon elszomorító fokra, melyre a közérzület némely tekintetben sülyedt. Én azt hiszem, nagyon sok kórállapot, melyet szemé­lyeknek és systemáknak szeretnek tulajdonítani, az általános felfogásban leli alapját. Áll ez a visszaélésekre is, melyek a válasz­tások alkalmával elkövettetnek és elfognak követ­tetni, bármely párt legyen uralmon. Ezeken is mindaddig, mig a közérzület nem tud felemelkedni egy magasabb és nevezetesebb gondolkozás fo­kára, törvények, rendszabályok által nem lehet változtatni. Változtatni lehet rajta csakis a magán­os társadalmi téren, ha mindnyájan arra fogunk törekedni, hogy lemondjunk ezen eszközök hasz­nálatáról és oda hatunk, hogy mások is tartózkod­janak tőle. (Helyeslés a jobboldalon.) Elmondatott a közvetlen előttem szólt kép­viselő ur által, hogy ezen visszaéléseket sokkal nagyobb mértékben alkalmazza a kormány. Meg­engedem, hogy egyes esetekben történhetnek visszaélések nagyobb mértékben és nagyobb hatással a kormány közvetett vagy közvetlen közegei által; de nagy tévedés azt hinni, hogy ez csak ezen vagy azon kormány alatt történhetik. A közérzület mostani állásában minden kormány alatt fog ez történni él pedig nem a kormány vezetőinek szervezett működése következtében, hanem, mert azon közegek, melyek ezt teszik, a közönségnek épen olyan tagjai, mint mi mind­nyájan és mert a közérzületnek azon előbb jelzett fokán állnak, hogy a kormány instructiói nélkül is ily visszaélésekre hajolnak. Ismétlem, elfogadom a törvényjavaslatot, de az imént mondottaknál fogva nem valami nagy lelkesedéssel és nem azzal az örömmel, melylyel elfogadnám és helyeselném mindazon intézkedése­ket, melyek ezen választási visszaélések megszün­tetésére vezetnek. A mandátum tartítmának meghosszabbítását ezélszerűnek, felette szükségesnek és elodázhat­lannak tartom. Elodázhatlannak és szükségesnek tartom ál­talános és lényeges elvi szempontokból, de nem azon izgatottság miatt, melyről többször történt emlí­tés, mely a választások előtt és alatt uralkodik. Ezen igen ékesen ecsetelt izgatottság, igazazán csak örvendetes jelét adná a választó közönség érettségének és érdeklődésének; de ennek az izgatottságnak nyomait — megvallom, sajnos — vajmi ritkán tapasztaltam, mert azon izgatottság, melyet sokan és magam is károsnak tartok és mely abból áll, hogy a választók nagy részét pár héten át etetik, itatják és a választó azon kérdést intézi magához, vájjon lesz-e jelölt; az izgatottsá­got előidéző kortesek egy része pedig azt kérdi, vájjon fog-e megtakaríthatni azon pénzből, mely a költségekre megy; a jelölt pedig azt a kérdést intézi magához, vájjon nem fogy-e majd ki a pénz­ből és nem fog-e majd megbukni, (Derültség) ezt az izgatottságot én legalább valami nagyszabású, nemes, poeticus izgatottságnak nem tartom; de azért valami nagy bajnak sem tartom. Sokkal na­gyobb bajnak tartom azt, hogy a választó kerüle­tekben csakugyan heteken, hónapokon át a nép el­vonatik rendes foglalkozásától, hozzászokik a semmittevéshez és az iváshoz is. (Ugy van!) Van azután még egy szempont, a melyből vég­telen károsoknak f tartom azon visszaéléseket, a vesztegetéseket. Es ezen szempont az, hogy való­ban sajnálom azon véghetetlen sok pénzt, a melybe a választások kerülnek ; mert akárkié ugyan az a pénz, tény az, hogy azon pénz elvész ; mert kevés a kerület, a hol az a nem tudom hány ezer forint, a mibe a választás kerül, iskolákra vagy templo­mokra fordittatik, hanem legtöbbnyire a korcs­mában elköltetik, vagy a helytelen eljárásnak mintegy jutalmazására fordittatik és azt tudjuk, hogy az ilyen helytelen utón szerzett pénz nem ma­rad meg és nem képez előnyt az országra nézve. Ezek azon mellékesebb vagy általánosabb indokok, a melyeknél fogva ismétlem, elodázhat­lannak tartom e törvényjavaslat elfogadását. De van egy lényegesebb és egy közvetlenebb ok is és az törvényhozási szerkezetünknek némely eddig általam tapasztalt bajának orvoslása, a me­lyet decretálni, törvény által rendezni nem lehet, de melyet azon törvények által, melyek ezen ba­jok orvoslására czélóznak, szintén el fogunk érni. (Zaj. Halljuk!) Én azon némileg visszás helyzetet, a melyet a törvényhozás szerkezetében tapasztaltam, annak tulajdonítom, hogy oly kérdésekben, melyekben a hozzájáruló vagy ellenük szavazó képviselők száma döntő, a számszerinti többség igen nagy része oly képviselőkből áll, a kiket — megenge­dem — a legnemesebb ambitio, de mégis az am­3í*

Next

/
Thumbnails
Contents