Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

240 15 °- országos tnés deezember 12. 1885. toznak, de ennyi fontos kérdéssel alig bírnánk egyszerre megbirkózni. Egyik kérdés nehézségei visszahatnának a többi kérdésre is, mig a partialis tárgyalás sok­kal könnyebben és biztosabban czélhoz vezet, a mennyiben az egyes kérdések nehézségeit keve­sebb erővel leküzdhetjük s minden egyes kérdés megoldása egyengeti az utat a többinek meg­oldásához, egymásután hárítván el az akadályo­kat, melyek a nagy mű végrehajtásának útjában állanak. Ha tehát az oppositio, elég helyesen, nem sürgeti a parlamenti reform sokoldalú kérdései­nek együttes tárgyalását, akkor nem láthatok ele­gendő okot arra, hogy a többi kérdés elejtésével a junetim elve épen e két kérdésre, ugy mint az öt éves mandátumra s a választási törvény revi­siójára alkalmaztassák. (Helyeslés jobb felől.) Az öt évi cyclus még akkor is előny lesz a parlamenta­rismusra nézve, ha sikerülne a választási vissza­éléseket megszüntetni; ellenben, ha ezen törekvé­seink hajótörést szenvednének, akkor ezt még kevésbbé szabad visszautasítanunk. (Élénk he­lyeslés.) De midőn a törvényjavaslatot feltétlenül meg­szavazom, lehetetlen elhallgatnom azon meggyőző­désemet — hogy egyike legfontosabb és leg­sürgősebb törvényhozási feladatainknak, orvoslat­ról gondoskodni a választási visszaélések ellen. Véleményem szerint nemcsak nem használnánk, de sőt határozottan ártanánk az ügynek, ha ezeket szépítgetni vagy mentegetni akarnók. (Ugy van!) Ez oldalról nagyobb veszély fenyeget bennünket, mintha külellenség közelednék határainkhoz. Csak az a nép képes szabadságát feltartóztatni s meg­védeni bel- és külellenség ellen, a mely teljes tu­datával bir ama kincsnek, a mely szabadsagában rejlik, csak az a nép, a mely e kin eset megbecsülni tudja. Egy ilyen nép ellenében az ellenséges fegy­ver szerencséje is csak ephemer siker, mert az ily nép erkölcsileg meghódíthatlan s a mit a csata­síkon elvesztett, azt kedvezőbb viszonyok közt szabadságszeretétének s erkölcsi erejének hatal­mával újra visszaszerezheti, a mit saját történeti multunk is fényesen igazol. Ellenben, a mely nép legszentebb jogait árába bocsátja szennyes garasért vagy üres ígéretekért, vagy a mely azok szabad gyakorlásában gyáván visszariad azon hatalomtól, a mely csak addig hatalom, a mig ezt maga a nép akarja: az ilyen nép még kevésbé lesz képes megvédeni jogait akkor, ha ezeket fegyverrel kö­vetelik tőle. És az ilyen erkölcseiben megromlott nép, ha egyszer elbukott, arra nézve nincs többé feltámadás. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A választási visszaélések létezését maga a kormány nem vonta tagadásba, a törvényhozás pedig nyiltan elismerte. Hiszen a ház egyik "bíráló bizottsága, midőn egy hírhedett választást igazolt, ítéletének motívumai közt felhozta azt is, hogy újabb választás elrendelése által nem óhajtana újabb visszaélésekre tért és sorompót nyitni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ily körülmények közt a kér­dés elől nem térhetünk ki s én őszintén sajnálom, hogy a kormány e téren átengedte a kezdeménye­zést az oppositiónak; (Helyeslés a baloldalon) mert nézetem szerint magának a kormánynak és a ma­joritásnak lett volna kötelessége első sorban meg­ragadni a kezdeményezést, hogy e veszélyes baj elterjedésének gátat vessünk. (Élénk helyeslés bal­felöl.) Ezzel jó szolgálatot tenne nemcsak a hazá­nak és közerkölcsiségnek, hanem saját reputatió­jának is; mert habár a politika nem morál, de azoknak, a kiknek kebelében az erkölcsi érzés nem halt ki, nagyon nehéz lenne egy oly politi­kát támogatniok, a mely eltűrné, hogy a rideg cynismus a közélet terén lábbal tapodja a morál elveit. (Zajos helyeslés és tetszés.) T. ház! Ez volt véleményem a fenforgó kér­désre nézve már akkor, a midőn a házban másutt foglaltam helyet. E véleményben voltamakkor is, midőn később egy más kormány e kérdést felveté, de a melyet akkor az agyonbeszélés parlamenti stratégiája a térről leszorított. (Derültség balfelől.) Helyem és viszonyaim önök soraiban változhattak, de meggyőződésem e kérdésben nem változott, annál kevésbé, mert nem jött semmi esemény, semmi ok közbe, a mi meggyőződésem módosítá­sát indokolhatná vagy igazolhatná. A mit tehát helyeseltem a kormány padj ain s utóbb mint köz­katona a majoritás táborában, azt nem ítélhetem el most sem, a midőn a collegialitás s a pártfegyelem bakóitól ment vagyok; (Helyeslés jobbfelöl) sőt megszavaznám azt még akkor is, ha az oppositio padjain ülnék, (Helyeslés jobbfelöl) mert megszok­tam minden helyen és minden körülmények közt a reform kérdéseit nem a kormány s nem a pártok változó érdekeinek, hanem a közérdek maradandó s egyedül jogosult szempontjából mérlegelni. (Élénk helyeslés.) E teremnek bármely oldalán foglalnék is he­lyet, nem követelnék soha olyat a kormánytól, a mit,ha a kormányra jutnék,el kellene ejtenem; és vi­szont nem elleneznék akormánynyal szemköztolyat, a mit a kormány padjain magam is jónak, czél­szerűnek vagy szükségesnek fognék tartani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mint őszinte, sőt féltékeny ba­rátja a parlamentarismusnak, a mely az egyedüli mód arra, hogy alkotmányos monarchiában a nem­zeti élet fejlődése a nemzeti akarat befolyása és vezetése alatt álljon, semmiben sem látnék nagyobb veszélyt a parlamentarismusra és egyúttal a nép erkölcseire nézve, mintha azon — habár téves — vélelem knpna az országban lábra, hogy azok, a kiknek kezeibe a nemzet sorsa van letéve, az elveket felkarolják vagy ellökik maguktól a sze-

Next

/
Thumbnails
Contents