Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

150. országos ülés deczember 12. 1885. 241 rint, a mint azt változó helyzetük érdekei köve- j telik. (Élénk helyeslés.) Ez lévén hitem és meggyőződésem, a törvényjavaslatot — híven eddigi meggyőződésemhez, — megszavazom. (Hosszan tartó ajos helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Szó illeti Babes Vincze képviselő urat. Babes Vincze: Nem volt szándékomban, t. ház, a szőnyegen levő kérdéshez szólani, mert az el nem fogadást indokolták többen, a kik ezt jobban tették, mint a hogy én képes lettem volna. Felszólalásom indoka az, mert a ministerelnök ur tegnapi beszédében egész ünnepélyességgel oda nyilatkozott a titkos szavazásról, hogy azt a két indokból nem fogadja el és pedig: először, mert a tapasztalás szerint hatástalan; másodszor, mert a magyar állami eszme szempontjából ez egyike a lehető legveszélyesebb intézményeknek. Ezt, t. ház, én megjegyzés nélkül nem hagyhatom. Szilágyi Dezső t. képviselő ur már kiemelte, hogy ebben a két motívumban ellenmondás rejlik, mert ha hatástalan a titkos szavazás, nem lehet veszélyes ; ha pedig veszélyes, nem mondható hatástalann ik. A t. ministerelnök urnak okvetetlenül választani kell a kettő közül és én meg vagyok róla győződve, hogy a t. ministerelnök ur azt fogja választani, hogy a titkos szavazás veszélyes a magyar állameszmére nézve. Szilágyi Dezső képviselő ur ennek bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozott ugyan, én azonban azt hiszem, hogy a kérdéselőtt kitérni nem szabad; mert mit foglal az magában ? Azt, hogy parlamentarismusunk igazi nem lehet soha, hogy annak örökké hamisnak kell lenni, mert ha igazi volna, ez veszélyt involválna magában a magyar állam eszméjére nézve. En nagyon elhiszem, hogy ebben van valami. Legalább ez azon hathatós argumentumok egyike, melyeket a ministerelnök ur eddig politikájának keresztülvitelére, felhasznált. Minduntalan azt halljuk, akárhol védi a kormány saját törekvéseit, hogy ennek igy kell lenni, mert különben veszély forog fenn a magyar államra nézve. Ha ez igy volna, mint hogy a modern államban csakis az igazság a morális basis, melyre a kormánynak alapítani kell intézményeit, akkor kérdem: lesz-e ez országból valaha jogállam, eulturállam'? Pedig erre törekszünk valamennyien. En azt gondolom, hogy az igazi hazafiak kötelessége komolyan megvizsgálni a körülményeket és meggyógyítani a rosszat, nem pedig elpalástolni. Vagy tán azt gondolja valaki a ministerelnök úrról, hogy a jelzett baj meg van ugyan, de az által megszűnik, ha igazságtalan intézdékesek vagy törvények által elpalástolta tik? EllenKÉPVH. NAPLÓ 1884— 87. VII. KÖTET. kezőleg, az által növekszik. Ép azért azt hiszem, hogy nem csak fog jönni idő, midőn e bajokkal kell foglalkozni, mert azt tegnap Szilágyi Dezső t. képviselőtársam mondta, hanem hogy ez az idő már itt is van.Hiszen látjuk, hogy egész Európában, főleg pedig Keleten mozgásba jöttek a népek és hogy e mozgalom czélzataiból lételünket veszély fenyegeti. Senkise tudhatja, mikor tör ki a veszély. Ép azért azt tartom, hogy az igazi hazafinak már most kell foglalkoznia azon kérdéssel, mi rossz, mi beteges hazai viszonyainkban? s hogyan kell azt gyógyítani, hogy a veszély bennünket együtt találjon! És erre a czélra nézve bátor leszek Szilágyi Dezső t. képviselő ur indítványához pótindítványt ajánlani. Második észrevételem azok ellen irányul, kik a kérvénynyel megtámadott választások dolgában nem fogadják el a Curia bíráskodását, azt mondván, hogy a parlament tekintélyének derogál a Curia judicaturája. Én részemről azt gondolom, hogy a parlament tekintélyének az derogál, hogy saját ügyében biráskodjék. Én ugy tapasztalom, hogy ha van még ez országban elfogulatlanság, akkor ez csak is a felső bíróságoknál létezik, melyeket nem lehet könnyen corrumpálni. Én megmondom a t. háznak saját tapasztalásaimat, melyeknél fogva szintén csakis a Curia által vélem a választás fölötti bíráskodást elfogulatlanul intézhetőnek. Három megyében, három kerületben fizetek adót, de egyikben sem vesznek fel a választók lajstromába. Az egyikben kérdésemre azt az okot hozzák fel, mert nem nyilatkoztam, miszerint ott és csakis ott akarom választói jogomat gyakorolni. Törvénytelen követelés, de megtettem a nyilatkozatot. Ismét kihagytak a lajstromból s már most kérdésemre azt felelték, hogy nyilatkozatomat nem tettem a közjegyző vagy legalább két tanú előtt. Ezt a törvénytelen követelést is teljesítettem, de ez sem használt. Ekkor a megyéhez folyamodtam, de ez szinte visszautasított — azon érveléssel, mert nem bizonyítottam be, hogy valamely más kerületben beirva nem lennék. Fölfolyamodtam a Curiához. A Curia felvett a lajstromba, a mint hogy másként nem is tehetett. De a következő évben szintén kihagytak; (Derültség a baloldalon) s a legszebb az, hogy engem következetesen kitörültek és ezt nem adták tudomásomra, hogy legalább felfolyamodhattam volna, ugy hogy hét év alatt minden lajstromból kitörültek, daczára annak, hogy az adómmal hátralékban nem voltam. Hát ha a politikai közegek ezt teszik olyannal, a ki a politika terén forog, a törvényben járatos, mit tesznek meg a szegény néppel, (Zajos helyeslés a baloldalon. Közbeszólás: Tökéletesen igazsága van!) a ki fel folyamodni nem tud, vagy a kinek a felfolyamodás pénzbe kerül? Hanem legszebb az és ezajux a dologban. 31