Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

238 160. országos ülés deezenrber 12. 1885. Bég hitvallása szerint a czél a nemzet szabadságának biztosításii, annak tényleges életnyilvánulása pedig az önkormányzat, a mely aztán lehet községi, lehet megyei, lehet országos önkormányzat. É» miután arra nézve nincs eltérés közöttünk, hogy e czélt csakis a képviseleti rendszer keretében akarjuk és tudjuk elérni, tehát e kérdés, mely e törvényjavaslat kapcsában előttünk felmerül, abban áll: vájjon az eddigi három éves vagy pedig az indítványozott öt éves parlamenti cyclus nyujt-e több és erőtelje sebb biztosítékot arra nézve, hogy a parlamentben a népakarat érvényre emelkedjék, vagyis hogy a parlament a nép akaratának hű képviselője, kifejezője legyen? (Ugy van! jobbfelöl.) S az én meggyőződésem e kérdésre minden habozás, minden ingadozás nélkül határozottan azon választ adja, hogy az öt éves mandátumban az említett czélra nézve több biztosíték rejlik. És miért? Egyszerűen azért, mert a parlament függetlenségére nézve a végrehajtó hatalommal szemben több garantiát látok az öt éves cyclusban, mint a minőt eddig a három éves cyclus mellett bírtunk. És ezen — hogy ugy mondjam — elméleti meggyőződésemet a gyakorlati élet jelenségei csak megerősítették. Az én t. barátom, Szilágyi Dezső, tegnap szokott ékesszólásával igen szépen és érdekesen fejtegette a kormányhatalom, a kormány befolyás fokozatos, rohamos terjeszkedését és csak imént emelt az előttem szólott t. képviselőtársam Ugron Gábor vádat a kormány ellen — se váddal ma nem először találkozunk a házban — hogy a választások alkalmával a hatalom minden eszközeit, terrorismnst és corruptiót felhasználja a népakarat hű nyilvánulásának elfojtására. Sokszor hallottam a panaszt e termen belül és kivül, hogy a választások eredményét legtöbb esetben a kormány törvénytelen befolyása dönti el. Nem akarok ma sem igenlőleg, sem tagadólag e thema bonczolásába bocsátkozni; de minél inkább meg vannak önök győződve állításuk valódiságáról, annál nagyobb örömmel kelleni önöknek üdvözölniök e törvényjavaslatot. Mert, ha volnának közöttünk képviselők, a kik tudva azt, hogy mandátumukat csak a kormány kegyéből nyerték és nyerhetik a jövőre is, szavazatukban nem saját meggyőződésüket, hanem a hála vagy a félelem, tudniillik a kormány iránti hála, vagy a kormánytól való félelem sugalmait követik- nem vitathatják el önök azon lélektani igazságot, hogy ezen képviselőkben annál kevésbé ébredhetne fel és szilárdulhatna meg az önállóság érzete és tudata, minél közelebb érzik a pillanatot, a mely sorsukat ismét a kormány j kezeibe teszi le. (Helyeslés a jobboldalon.) Az emberi természetben fekszik, hogy a halál- j tói sem félünk, ha még messze van; (Tetszés) mig j hiába követelünk attól bátorságot, a ki folyton a | Damocles kardját érzi, látja feje fölött csüggeni. | A félénk jellemek, ha volnának köztünk ilyenek, mindeneseire kevésbé képesek a kormány erkölcsi pressiója alól magukat emancipálni a három éves cyclus alatt, mint ha ezt öt évre terjesztjük ki. Maga azon jubileum, a melyet a kormányelnök a múlt napokban ünnepelt és a melyre az előttem szólott csak imént hivatkozott, épen ellenzéki álláspontról tekintve, a legerősebb bizonyíték a három éves mandátum czélszertísége ellen. A t. képviselő ur bizonyosan tiltakozni fogna az ellen, ha valaki azt állítaná, hogy e hosszá uralom a nemzet rokonszenvén alapul; mert ez által elismerné, hogy az oppositiónak nincs talaja a nemzet kö^zérzületében, legalább jelenleg nincs. Ámde, ha — mint ő felteszi — ellenkezőleg áll a dolog, akkor nem értem, mint lelkesülhet az oppositio a három éves cyclus mellett, mely egy hosszú évtized alatt sem tette lehetségessé azt, hogy a nemzet lerázhasson nyakáról egy oly kormányt, a mely rokonszenvével, aspiratióival, akaratával szemközt ellentétes állást foglal el ? (Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát a parlament önállóságában és függetlenségében keresvén a garantiát a nemzeti akarat uralmára nézve s az 5 éves mandátumot kedvezőbbnek tartván arra, hogy a parlament emancipálhassa magát a végrehajtó hatalom illetéktelen befolyása alól: épen a szabadelvűsig szempontjából, épen a szabadelvűség érdekéből pártolom a törvényjavaslatot. Sokan tagadásba vonják, hogy a kormány a parlament nagyobb önállóságának és függetlenségének érdekében terjesztette volna elő e törvényjavaslatot, hanem a mint állítják, a czél, a mely szemei előtt lebegett, az volt, hogy hatalmát még biztosabb alapra fektesse. Háládatlan feladat lenne a vesék vizsgálatába ereszkedni akarnom, de ha van e feltevésnek alapja, akkor, ugy hiszem, a kormány elszámította magát. Mert ha ez új intézmény a hatalmi viszony eddigi mérlegében a két tényező: úgymint a kormány és parlament közt változást idézne elő; erős meggyőződésem, hogy e változás nem a kormány, hanem a parlament számlájának javára fogna esni. (Ugy van! jobb felöl.) Ugy, hogy ha például a majoritás eddig nem lett volna képes nézeteinek a kormányt megnyerni: azontúl ez utóbbi lenne kénytelen a majoritással megalkudni. Igaz, a mandátum hosszabb tartama minden esetre kedvezőbb azon normális viszony megalakulására s fentartására, a mely a kormányt a majoritással egybeköti. E viszony nem az, a mely a hadvezér s a hadsereg közt fennáll s a melyben ez utóbbi feltétlen, vak engedelmességgel tartozik amannak; hanem abban áll, hogy a kormány a közbizalomnál s illetőleg a párt bizalmánál fogva vezetője legyen a mozgalomnak azon czélok érvényesítésére, a me-