Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-149

149. országos ülés deczemlíer 11. 1885. gg^ nek a választókkal való szabad érintkezését biztosító törvények hatályosak legyenek; 7. E bizottság előtt minden képviselő megjelenhet s a bizottság feladatát képező ügyekre meghallgatandó; a bizottságnak jogában áll ezen felül mindenkit meghívni és kihallgatni, a kitől felvilágosítást nyerni kivan s a ki erre önként vállalkozik. [Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Beadják: Szilágyi Dezső, Ernuszt Kelemen, gróf Apponyi Albert, Hevessy Bertalan, Farkas Elek, Szathmáry László, Balogh Géza, Horánszky Nándor, Gyapay Dénes, Bittó Béni, Pantocsek Rezső, Hertelendy Ferencz, Dessewffy Kálmán, Sághy Gyula, Pulszky Ágost, Mihályi Péter. Halvax József: T. ház! (Halljuk!) Annyira nem volt szándékom a felszólalás, hogy a ház asz talán fekvő törvényjavaslat indokolását csak tegnap olvastam el figyelmesen. Ezt az indolentiát, mely egyik-másik ellenzéki képviselőn erőt vesz, természetesen magyarázza meg az a harczi kedvet lohasztó tudat, hogy bármily akár retrográd szellemű és absolutistieus czélzatú, vagy a ministeri omnipotentiát növelő és az alkotmányos jogokat absorbealó törvényjavaslat nyújtassák is be a jelenlegi kor inányáltal, azt, mint az egyetlen ujjnyomásra biztosan járó gépezet, a t. szabadelvű többség törvénynyé készíti ki és ebben a parlamenti gépezetben az ellenzéknek, mely a ki választás functióját lenne hivatva teljesíteni, a t. kormány legfölebb a zakatolást engedi meg, de nem egyszersmind, hogy a konkolyos részt ki is vethesse : nem törődvén aztán akár mily kesernyés ízű leszen is a nemzet alkotmányos szája ízének az újabb sütetű törvény, csakhogy saját érdekét és czéljait előmozdítsa. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát, mondom t. ház, az előttünk fekvő törvényjavaslatnak amúgy is gyarló indokolását az ellenzéknek síkra szállt férfiai a megállhatóság és a meggyőződés erejével való elfogadhatóság szempontjából a semmiig reducalták, hát mint amúgy is az előbb említett tudat zsibbasztó hatása alatt álló, egyébként sem akarhatván gyenge visszhangoztatója lenni a törvényjavaslat ellen ellenzéki részről oly behatóan és meggyőzoleg felvetett érveléseknek, e rövid fölszólalással sem vettem volna igénybe a t. ház türelmét, ha Kunez Adolf t. képviselő ur beszéde úgyis, mint a 48-as függetlenségi párt tagját, de főkép társadalmi állásomnál fogva, mint papot nem kényszerít szólásra. (Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Arra az egyik és első mozzanatra, a mit a t. képviselő ur a törvényjavaslat indokolásában lát és melylyel ő is argumentál, nincs megjegyzésem ; a másik mozzanat az, mely megmoczantott engem, hogy ezúttal felszólaljak. Hát t. ház, én is, bár 48-as független párti, KÉPVH. NAPLÓ 1884-—87. VII. KÖTET. az ország komolyan és higgadtan gondolkozó elemei közé — ipsissima verba — számítom magamat engedelmével: hanem azt a vádját a képviselő urnak, melyet azon általa osztott indokolás alapján ama mozzanat képez, melynél fogva azért látja indokoltnak távolabb eső időszakban való bekövetkezését a megújuló választásoknak : mert népünk jelleme és erkölcse megrontatnak, hogy — mondom — ezt a vádját czélzatosan a 48-as és függetlenségi párt szeme közé látszott vetni, ezt, mint a pártnak tagja, különösen tőle, kinek megválasztatása érdekében a szombathelyi preamontreiek házát, a benne véghez vitt etetés-itatás végett a nép „vendéglőnek a testvér barátokhoz" czímezte, el ne:a fogadhatom; nem, mert annyira megállja e tekintetben a kormánypárttal szemben pártunk a próbát, hogy az bizony legeslegnagyobb részben üres kezekkel, a meggyőződés sugallta lelkesítés szavával, mint egyedüli fegyverével csupán, ment a választási harczokba és bizony nem iiyeu számban kerül ki a választások urnáiból, ha a t. kormánypárt is tisztán az érvelés és lelkesítés szavaival — és nem a vádként méltán ráhárítható és rendelkezésére oly bőven álló — népünk jellemét és erkölcseit megrontó eszközökkel mérkőzik velünk ; de a magam — személyére is — a kormánypárt e tekintetben legtisztább lelkiismeretű tagjával is fel merem venni a próbát; bár már több lezajlott választási actus alkalmával, mint előharczos tevékeny részt vettem a választásokban és a legutóbb megejtettnél annak a magyar népnek vállán, melynek egy részét a t. képviselő ur csőcseléknek nevezi, ide, a törvényhozó testületbe emelkedtem. T. ház! A képviselő ur könnyedén kimondotta azt a csőcselék szót és ez az, a miért a pappal szemben én a pap kötelességéül éreztem ennélfogva is és főkép a miatt felszólalni. Igen, ő könnyedén elbánt a nemzet azon nem kis részével, mely a megállapított census, vagy a hátralékos adó, vagy végre a kortespolitika sugallta kilajstromozás folytán interim nem részeltetik választási jogban, ez szerinte csőcselék. T. ház! Először is neki, mint papnak, kinek itt is azt a kereszténység szelleme szerinti mérlegelést, hogy a szegénynek fillére annyi, sőt gyakran több értékkei biró, mint a gazdagnak ezrei, nem lett volna szabad figyelmen kivüí hagyni; mert bizjny azért, hogy az a túlcsavart adóprés sem szoríthat ki abból a szegény iparos-, földmíves, vagy egyszerű munkásból annyi adót,inint a mennyit részéről a választási jog gyakorolhatására az a census megkíván, azért érzelmeiben lehet oly lelkes honfi, mint az a születése, a sors kedvezése vagy üzérkedése folytán százezrekkel biró és a közadóhoz ezrekkel járuló. De aztán meg t. ház, egy adót, a legsúlyosabbat bizonyára egyenlő, ha nem nagyobb mérvben viseli az az elem is — a véradót; hát ezí a részét 29