Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-148

148. országos Ülés deczember 10. 1885. gQg seimet a t. ház elé röviden, de őszintén és minden visszatartás nélkül előterjeszteni. T. képviselőház! Ezen törvényjavaslat eddigi folyama alatt, annak a népi souverainitás jogaiba s alkotmányba vágó természetét az előttem szólott képviselőtársak olyannyira kimerítették, hogy ahhoz nekem igen kevés szólani valóm van. De nem mulaszthatom el t. képviselőház, részemről is hangsúlyozni, hogy a képviselői megbízás nem csak hogy a népszabadság-jogokat megrövidíti, hanem a növendő kormányhatalommal szemben a népképviselet megerőtlenittetik, a menynyiben a kormány a megszerzendő többeéggel erőt nyer. Politikai czéljait — ha mindjárt azok nem is felelnek meg a nép összakaratának — további időre látja biztosítottnak. Hogy pedig a népszabadság-jogok megrövidíttetnek az által, hogy a polgároknak az azelőtti 3 év helyett csak 5-öd évre adatik meg a jog az államügyek elintézésére közvetve vagy közvetlen&l befolyni, helyes meggyőződésem, hogy senki kétségbe nem vonhatja. De ép oly megtámadhatlanul áll, hogy: a népszabadság-jogok megrőviditésével növekedik a kormányhatalom, mely gyakran veszélyes lesz az alkotmány szabadságjogok szabad s korszerinti fejlesztése s a törvényeknek a nép- és összakarat szerinti alkotására; de legtöbb esetben alkotmányos kormányzat a közbevetett centralisatio következtében elfajul s a népszabadság jogok biztosítéka talaját veszti. Innét ered s ezen sajnos körülménynek tulajdonítható azon anomália, mely nálunk is kezd már mutatkozni, hogy a népszabadság-jogok napról napra rövidíttetnek s a kormány hatalmát absolutisticus irányban terjesztik azok felett. Szeretem hinni t. képviselőház, hogy ez iránt e ház minden tagja meg van győződve, talán még azok is, kik a pártfegyelemnél fogva meggyőződésüknek nemcsak kifejezést nem adhatnak, de sőt szavazatukkal tagadólag döntenek el, de ez t. képviselőház, nem használhat, hogy a kormányhatalom, a népképviselet s a népszabadság-jogok felett oly mérvű terjeszkedését, mint a népszabadságjogok egyik őre,véleményemmel ellensúyoznimeg ne kíséreljem. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy az alsóház tekintélye nem a mandátum időtartamától függ, mert ha ez ugy volna, miután a képviselőház a népszabadság-jogok kifolyása ; csak ezen jogok terjesztése s a mandátum rövidebb időre való meghatározásától függne. Jellemző azonban, hogy nálunk, a helyett, hogy a kor követelményei szerint a népképviseleti rendszerben gyökerező alkotmányos népszabadság-jogok tágabb térre terjesztetnének, azok mindig inkább szűkebb körre szoríttatnak — s azokkal szemben a kormány centralisticus hatalma növekszik. Egyet nem érthetek azon a javaslatot támogató érveléssel, melyet az igen tisztelt rninisterelnök nr előterjeszteni méltóztatott, hogy az 5 évi parlamenti időszak mellett a megifjodott felsőházzal szemben a képviselőház súlya és tekintélye nagyobb lesz, mint a 3 évi mellett, hanem igenis nagyobb lesz a kormányhatalom súlya, de nem tekintélye, mert a képviselőház súlyát s tekintélyét veszti bárminő parlamenti időszak mellett, ha az nem az egyenjogúság s a nép tiszta meggyőződésének kifejezése. De akkor is nem a felsőházzal szemben, mely historicus conservativ elveken a nép befolyásának mellőzésével, mesterségesen állíttatott össze, hanem igenis súlyát s tekintélyét veszti az államalkotta elemmel s a külfölddel szemben. Ha a kormánynak komoly szándéka van a ház tekintélyét és súlyát emelni, ez esetben nem a képviselői megbízás meghosszabbításában, hanem igenis az alkotmányos jogegyenlőségi elven nyugvó népszabadság jogok érvényesítésében, a választás morális tisztaságában, a visszaélések és corruptiók megszüntetésében. Kétségtelen t. képviselőház, hogy a jelenleg fennálló választási törvény, ugy anyagi mint alaki részének oly hiányai vannak, melyek egy alkotmányos szabadelvű állammal incompatibilisek, de itt nem értem a mandátum időtartamát, mely ez irányban nem határoz, hanem igenis, főleg azon abnormális állapot, hogy egy országban egy országgyűlésre két alapon választják a képviselőket, tudniillik az 1874. évi XXXIII. törvényczikk különbséget teszen a szoros értelemben vett Magyarország és erdélyi rész között oly formán, hogy a választási képesség, az erdélyi részekre a census 3, 4 és 5-szörösen magasabb mint a tulajdonképeni magyar választói képessége s ez által az erdélyi részekben százezrekre megy azok száma, kik a magyarországi census szerint választói képességgel bírnának, de Erdélyben a választók lajstromába fel nem vétetnek. íme t. képviselőház! Egy ecclatans eset a fennálló választási törvény hiányos érdemi részében, melynek igazságtalansága, sőt a szabadelvtíséggel ellentétes voltát már igen jelentékeny magyar államférfiak is beismerték. De ennél még kirívóbb hogy: a mig ugy az 1847. és 1848., valamint az 1867. és 1868. évi törvények, de sőt még az 1874. évi XXXIII. törvényczikk 2. §-a is az 1848. év előtti választási kiváltságokat végleg eltörülték, addig azok az erdélyrészi választási törvényben még máig is fentartatnak, ugy hogy a választók* nagyobb részét a kiváltságosak képezik. A törvény ily mostoha, de sőt igazságtalan 26*