Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-148

148. orssógoá Blés decztsiiiber 10. 1885. 195 szait, elmondhatom és ennek bebizonyítására bárkivel szemben minden téren kész vagyok, hogy ha valamennyi panaszt és a kerületek számát, melyekből panaszok merültek fel az önök pártlapjaiban, melyek száma a központi sajtóban ötszörhatszor akkora, mint a kormánypárti lapoké, ha a kerületek számát, melyekben ily panaszok felmerültek, levonjuk e párt többségéből még akkor is a többség sokkal nagyobb marad azon kerületek szintén igen tekintélyes számánál, melyekben viszont részben a kormánypárti sajtóban, részben az ellenzék különböző árnyalatainak sajtójában egymás ellen merültek fel vádak a miatt, hogy az önök többsége az illető kerületben nem a választók szabad akaratának, hanem azon tényezőknek tulajdonítandó, melyeket Kuncz képviselőtársam tegnap oly találóan jelzett. (Élénk mozgás a szélső baloldalon. Tetszés a jobboldalon.) További részletezésétől e tényezőknek felmentve érzem magamat azért, mert nem tartom hivatásomnak, hogy e tekintetben az önök ingerültségét fokozzam s csak azt ismétlem, hogy nem tartom a felmerült vádakat mind igazoltaknak, mint a hogy nem tarthatók mind igazoltaknak az önök részéről felhozott vádak sem. Hogy ezen vádak ép ugy felmerültek önök ellen, mint ellenünk, én nem vonom le ebből azon eonsequentiát, hogy manus lavat manum, nem hangoztatom a kölcsönös szemhunyást; hanem szükségesnek tartom, mint e párt minden egyes tagja, hogy megtörténjenek a kellő előzetes lépések, az e részbeli viszonyok lehető sanalására. {Helyeslés) A mit e vádak kölcsönösségéből én következtetek, az az, hogy ép mert kölcsönösen merülnek fel, nem változtatták meg a ház pártjai közti arányt és a többség arányát, nem azon hasist, a melyen a kormány nyugszik. Ha tehát ez alapok nem változtak meg és ha a vádak kölcsönösen merülvén, egalisalták egymást: akkor elesik a kérdésnek azon logikai consequentiája, hogy önök ezen javaslat elfogadását, e részbeli javaslataik elfogadásához kössék. {Helyeslés jóbbf elől.) Elismerem, ha hogy, ezen visszaéléseknek köszönhetné e párt a maga uralmát, azt lehetne mondani, hogy nem fogadjuk ele javaslatot, mig a létező visszaéléseket nem orvosolják, mert az 5 éves mandátum, ezeknek meghosszabbítására szolgálna. De mert a létező bajok kölcsönösek, ezen javaslatnak azon javaslathoz való kötése felesleges és nem indokolt. (Helyeslés jóbbf elöl.) A harmadik legfontosabb előfeltétel, a melyhez e javaslat elfogadása köttetik, a curiai bíráskodás kérdése. E kérdés rendkívül fontos. Ezt tanúsítja az is, hogy a t. ház több izben foglalkozott vele. Elvileg ugyan ellensége vagyok azon gondolatnak, a mely a curiai bíráskodásról szóló javaslatban foglaltatik, de azért van bennem hajlandóság az igazolásnak azon módját támogatni, a melyet Irányi Dániel t. képviselő ur említett, ki a ház által való bíráskodásnak eddigi módját akként kívánja reorganisalni, hogy az valamely állandó élethossziglan választott és a függetlenség minden garantiájával felruházott külön bíróságra ruháztassák. Mondom t. ház, ha nem is a t. képviselő ur által felhozott alakban, de magához az eszméhez hajlandó vagyok hozzájárulni, bizonyságául annak, hogy nem vagyok egészen fogékonytalan azon érdekek iránt, a melyek a bíráskodás igazságossága, a pártszenvedély mellőzése és a képviselőház ellen az igazolás körül való eljárás miatt felmerült vádak megszüntetése kedveért a jelen helyzeten változtatni óhajtanak. Ha valaki a curiai bíráskodást azon szempontból indokolná, hogy a képviselőház a választások közvetlen behatása alatt nem alkalmas a birói tiszt gyakorlására, részemről hajlandó volnék ehhez hozzájárulni bizonyos mértékig. Azonban jelenleg nem ezt mondják, hanem mondják azt, hogy a ház a souverainitás azon jogait, a melyek abban nyilvánulnak, hogy tagjai felett, kik a népképviselet útján küldetnek ide, maga bíráskodjék, rosszul gyakorolja, hogy ez a souverain jog ezen kezekben elkallódik, hogy ezt jobban fogja gyakorolni oly testület, a mely végtére is minden tisztelet mellett sem egyéb, mint ezen ház küldöttsége, illetőleg az alkotmányos végrehajtó orgánumnak, a kormánynak alkotása. És ezt az álláspontot én már veszélyesnek tartom, mert a mely pillanatban van az országban testület vagy közeg, a mely a souverainitás érdekeit jobban képviseli, jobban megvédelmezi vagy megóvja mint a képviselőház vagy az országgyűlés, azon pillanatban, nem mondom önöknek, hanem másoknak fegyvert szolgáltattunk kezébe, hogy a souverainitás és a nép jog megőrzésének orgánumát másutt és más téren s ne a képviselőházban keressék. (Igaz! Ugy van! jobbfelél.) Ugyanezen okoskodással, hogy a parlamentre ráfogták, hogy a jogokat és a nép érdekeit nem helyesen képviseli, keletkezett más államokban a plebiscitum melletti izgatás és ismét másutt az önkény, sőt némely államokban ekkép kerekedett az állami és alkotmányos befolyás fölé az egyházi befolyás, a mely szembeállittatott az állammal és a parlamentarismussal. Ezért vagyok az ellen, hogy ily alakban s nem mint czélszerüségi és nem mint helyes bíráskodási kérdés propagáitassék a curiai bíráskodás, hanem abban az alakban, hogy ez a parlamentarismus méltósága megóvásának kérdése, tiltakozom ez ellen, mert e ház érdekeinek, a nép souverainitásának hatalmasabb, megbízhatóbb őre, mint a parlament, soha semmi körülmények között nem lehet. (Tetszés jobbról.) És t. ház, meg vagyok nyugodva az iránt is, hogy e tekintetben álláspontom nem áll magában. 25*