Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-148

deczember 10. J88Ö. 196 148. országos ülés Midőn e kérdés legelőször tárgyaltatott e ház plenumában, 1877. tavaszán — nem emlékszem a napra határozottan — akkor azon mélyen t, párt vezértagjai közül sokan, nem tudom, hogy jelen politikai állásukban-e,de minden esetre oly stádiumban, midőn a kiegyezési kérdések azon politikai elemek és a többség közt már feszültté tették a helyzetet, Pulszky Ágost és Szilágyi Dezső igen meleg hatásos szavakban keltek e törvényjavaslat ellenzői álláspontjának védelmére és kifejtették, hogy a parlamentarismus érdeke Magyarországon azt követeli, hogy az igazolás kérdése a parlamentben maradjon. És ha erre azt mondják, hogy ez 7, 8 évvel ezelőtt történt, hogy azóta sok meg változott és mint a ministerelnök ur tegnap is kifejtette és magam is vallom, meg van engedve, hogy a körülmények behatása alatt az álláspontot változtassuk: akkor merek hivatkozni arra, hogy 1883. márcziusában, tehát alig másfél évvel ezelőtt ezen urak e kérdésben elfoglalt álláspontjukat szavazatukkal ugyanúgy documentálták, mint 1877. tavaszán. És ha az a törvényjavaslat, mely 1882-ben nyújtatott be, 1883. márcziusában nem egész tiz szótöbbséggel — Irányi képviselő ur azt mondja, hogy csak kettővel, de' én ugy emlékszem, hogy öttel — e ház kebelében megbukott, ez annak tulajdonítható, hogy az ellenzéknek még vezérférfiai közül is, legalább ennyien szavaztak a törvényjavaslat ellen. Név szerint csak azért nem nevezem meg őket, mert többen már nem is tagjai a háznak, hanem a törvényhozás másik fórumában ülnek. Ha tehát e törvényjavaslatot az ellenzék hozzájárulása buktatta meg: akkor e kérdést ugy belevinni, hogy a különben általuk is helyeslett törvényjavaslatot csak e szempontból nem fogadják el, szerintem nem helyes és én e nélkül is elfogadom a törvényjavaslatot. (Tetszés jobbról) De szükségesnek tartanám, hogy az országgyűlés ezen pártja még más szempontból is elfogadja . Helfy t. képviselőtársam nagyon helytelennek találta, hogy Darányi képviselő ur e törvényjavaslatot társadalmi törvényjavaslatnak mondta, Pedig e dologban sok igazság van. És ha eddigi csekély működésem folyamában azon álláspont híve voltam is mindig, hogy politikát osztályérdekek szempontjából csinálni nem lehet, hanem a törvényhozás intézkedéseinek mindig az egésznek érdekeit kell felkarolni, egy szót sem hallottam e házban, azon álláspont czáfolatára, hogy a törvényjavaslat igen nagy terhektől menti meg azon osztályt, melynek érdekei propagálását e házban mindenki, de legjobban azon ellenzék hangoztatja. A földbirtokos középosztályról van szó, melyet e házban politikai dajka és tündér mesékkel ép ugy mint rémtörténetekkel iparkodtak megnyerni bizonyos politikai irányok számára. Feltüntették a tündérmesék azon régióit, melyekben föl vannak emelve a törvényhozás másik ágának a főrangú körök színvonaláig; igyekeztek megnyerni ama rémtörténetekkel, melyeket, hogy a szabadelvű pártvezére iránt mutatkozó tüntetések jelentőségét csökkentsék, világgá bocsátottak állítólagos corruptiójáról, elszegényedéséről, vagyoni, értelmi és erkölcsi tekintetben való sűlyedéséről. Ha t. ház, e részt mindent megkísértettek ezen osztály megnyerésére és ez most látni fogja, hogy e törvényjavaslatot, melyet maguk is ezélszerűnek találnak, a népszerűség árnyéktánczával való játék kedvéért egj'szertíen feláldozzák, (Zajos ellentmondásuk bal, felb'l. Helyeslés a jobboldalon) noha ez nyilván és határozottan azon érdekeknek használna, melyeknek védelmét, melyeknek megmentését ígérték évek során át; akkor nekem erős meggyőződésem, hogy ezen osztály újból tudatára fog jönni annak, hogy érdekeinek védelme, érdekeinek propagálása, azoknak természetes utón való megvédése és helyes felfogása nem azon tényezőktől, hanem egészen más tényezőktől várható, (ügy van! jobbfélöl. Halljuk ! Halljuk!) És t. ház, annyira meg vagyok róla győződve, hogy ezen törvényjavaslat megszavazása és elfogadása által érdekeit szolgáljuk nem e pártnak, nem e háznak, nem e kormánynak, de nem is a jelennek, hanem a jövőnek, hogy én részemről meg vagyok győződve, hogy a történelem, ezen legigazságosabb bíró, igazságot fog szolgáltatni azoknak, kik ezen törvényjavaslatot elfogadták, törvényerőre emelték. (Helyeslés a jobboldalon. Ellentmondások, zaj a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel szemben könnyű azt mondani, hogy a történelem ítélése későn jön, a jelen igazolásáról van szó. S azt hiszem, hogy a jelen igazolása sem fog elmaradni. De e tekintetben nem értek egyet egyik élczelni szerető t. képviselőtársammal, a ki azt mondotta, hogy a jelen által való igazolást is könnyen el lehetne érni, hogy ha a házszabályokban benne volna a titkos szavazás, amely esetben, tudniillik a titkos szavazással sokkal nagyobb lenne a javaslat mellett a többség, mint nyilvános szavazás mellett, mondom, nem értek vele egyet s ezen állítást még akkor sem koczkáztatnám, ha az is benne lenne a javaslatban, hogy az öt éves mandátum nem a jövő, hanem a jelen országgyűlési cyclusra szóljon. (Derültség.) Én felteszem és vallom, hogy ezen törvényjavaslat mellett a pártok számaránya tökéletesen egyenlően nyilatkoznék akkor is, hogy ha titkos lenne a szavazás. (Közbeszólások a baloldalról: Próbáljuk meg!) És mikor ezt teszem, ámbár ez rendesen nem az én korombeli egyének kiváltsága, (Zaj) a t. ház engedelmével, egy adomával végzem beszédemet. (Halljuk !) Komlóssy Ferencz: Közölje a „Nemzet "-ben. Visi Imre: A „Nemzet"-ben is fogom közölni. (Derültség a jobboldalon.) Ez a krónikás^adoma igy szól, volt pár év-