Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-148
188 148. országot Illés deczember 10. 1886. 5 évnél rövidebb időtartamot meg nem felelőnek mondja. T. ház! Az öt évi mandátum ellen az angol parlament történelméből is hozattak fel érvek, különösen Beöthy Ákos képviselő ur jellemezte a Septennial-Actkeletkezésének történetét. Igaza van abban, hogy az egy új dynastia érdekében hozatott be, de ennek érdekei nem a hét éves parlamentek tartását általán, hanem azt követelték különösen, hogy az akkor három évre megválasztott parlament újabb választások mellőzésével terjesztessék ki hét évre, rai meg is történt. Ha tehát t. ház, az angol történelemre hivatkozunk, a történelmi hííség és igazság érdekében nem annyira a Septennial-Act keletkezésének mnló incidensét, hanem azon hatást kell contemplálnunk, a melylyel az az angol közállapotokra volt. Voltak sokan olyanok, kik jaeohiticus érdekekből a septennial-aetet meghozatalakor ellenezték, de a dynastiával kibékülvén, utóbb például 1734-ben, midőn a parlament időtartamát némelyek ismét három évre akarták leszállítani, általános politikai szempontokból annak hathatós védelmére keltek. Reánk nézve tehát nem az 1716-iki, hanem az utóbb említett 1734-iki viták birnak fontossággal, mert ezekben a kérdés már mentén a dynastikus érdekektől, tisztán általános politikai szempontokból lett megvitatva. Nem untatom a t. házat ezen viták ismertetésével (Halljuk!) csak kettőt vagyok bátor felhozni, az egyik az, hogy Mr. Browley motiója, mely 1734 ben a 7 évet 3-raleszállittatni indítványozta, óriási többséggel elvettetett s hogy azóta többé kísérlet sem történt a septennial-act megváltoztatására. A második az, hogy e viták jellemzése is eredményekéní nz angol alkotmányjog egy kiváló tekintélye — Haliam — azon nézetének ad kifejezést, hogy (olvassa): „addig, mig a nemzet képviselőinek választásai lármás kihágások vagy mi még rosszabb, vastag corruptio és tönkrejuttató vesztegetések által 1 eszennyeztetnek, (Zaj) addig a parlamenti időszak leszállítása nem ajánlatos különben úgymond, igen alaposan kétségbe vonható, vájjon a három évenkénti választások nagy változást Tdéztek volna-e elő s vájjon e változások a közállapotokra jótékony befolyással bírtak volna-e ? Én — folytatja — visszapillantva azutolsó száz esztendőre, ugy találom, hogy a képviselőház ugyanazon irányt követte volna akkor is, ha a választások gyakoriabbak lettek volna." Ezt kellett volna t. ház, azoknak felhozniok, kik a parlamenti időszak tartama e kérdésének megvilágításánál Angliára utaltak s ha ennek történelméből nem a pártszempont szűk látköre, hanem a történelmi hűség objectiv követelményei szerint vonják le a tanulságot, akkor be kell ismcrniök, hogy Anglia történelme annak ki ott a jelen javaslat ellen keres fegyvert, ilyet nemcsak nem nyújt, de ellenkezőleg a csattanós érvek egész tárházát szolgáltatja a parlamenti időszak kiterjesztése mellett. Eltévesztették tehát a czímet azok, kik azzal vádolták a kormányt és pártját, hogy csakis személyes indokokat képesek a javaslat mellett felhozni. Csak ezeket óhajtván megjegyezni, a javaslatot elfogadom. (Helyeslés jóbbfelö 1 .) Helfy Ignácz: A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, a mint többen is elismerték s ugy az előadó ur, mint Darányi Ignácz képviselő ur is hangsúlyozták, oly mélyen belevág alkotmányszervezetünkbe s annyi sok fontos kérdéssel van összefüggésben, hogy nem lehet csudálni, daczára nnak, hogy ma már harmadik napja foly a vita, mégis a felszólalóknak mindegyike tudott egy-egy új mozzanatot feltüntetni. Ez a körülmény bátorít engem is a felszólalásra és biztos vagyok benne, hogy az utánam következő t. szónokok is képesek lesznek e kérdést új meg új oldalról megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) Ha t. ház, valaki előtt egész egyszerűen az a kérdés vettetik fel, hogy mi helyesebb: a három, vagy négy, vagy öt, vagy hét évi országgyűlés? erre elvontan alig lehet válaszolni, mert hiszen példa van mindegyikre. Maga a kis Svájcz, különböző cantonjai szerint, hat különböző variánst mutat, elkezdve a hat évi cyclustól le az egy évesig. Szabadelvűségi vagy retrográd szempontból sem lehet a dolgot tisztán megítélni, mert tagadhatatlan, hogy van szabadelvű ország, a melynek öt éves az országgyűlése és hogy van másik kevésbé szabadelvű ország, mely sokkal rövidebb tartamú országgyűléssel bir. Ha tehát pusztán igy állíttatik fel a kérdés, igaza lehet ugy az egyiknek, mint a másiknak. A mi nálunk ezen kérdésnek fontosságot ad, az a körülmény, hogy nem áll előttünk fabula rasa, hogy mögöttünk hosszú százados múlt van, mely a három éves cyclus mellett szól. A kérdés az, hogy minő ok forog fenn arra, hogy egy olyan hosszú szokással egyszerre szakítsunk és átmenjünk egy másik rendszerre? Ez képezi szerintem a kérdés lényegét. (Ugy van! balfélől) És ha kutatni fogom ennek okait; ha keresni fogom, hogy létezik-e. erre igazán nyomós és kényszerítő ok és a kutatás eredménye erre „nem"-mel felel: akkor igen természetesen előáll az a kérdés, hogy miután erre kényszerítő ok nincs, mi volt mégis a czélja ezen törvényjavaslat beterjesztésének? De mielőtt ennek a vizsgálatába bocsátkoznám, elmondom azou két főokot, a melyeknél fogva én a magam részéről nem járulhatok ezen törvényjavaslathoz. (Halljuk! Halljuk!)
