Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-148
148. orííágos ülés deczember 10. 1886. 189 Jól tudom, hogy vannak parlametaris országok, hol az itt tervezettnél még hosszabb országgyűlések is vannak. Ez azonban — habár felfogásom szerint a szabadelvtíséggel nem fér is össze — magában véve nem nagy baj azon országokban, melyekben az alkotmányosság iránti érzék oly erősen van valamennyi pártban kifejlődve, hogy bármennyire ragaszkodjék is hatalmához és bármily sajnálattal lássa is az ellenfélnek győzelmét, arra soha sem gondol, hogy a kezében levő hatalommal akként éljen vissza, hogy megfeledkezve az országgyűlés forrásáról, a nagyfontosságú kérdésekben a nélkül döntsön, hogy a nemzetre appelláljon. Angliában is van hét éves országgyűlés; de kérdem, hányszor lett e hét évi cyelus megtartva? kivételesen kétszer-háromszor; rendesen alig éli túl az országgyűlés az öt évet Olaszországban öt év a törvényes eycíus, de ezt alig érte el egyszer. Átlag alig terjeszkedik túl a három éven. Miért] Azéit, mert ott kormányokban és pártokban meg van az a kellő érzék, az a mély tisztelet a nemzet iránt, hogy a hányszor nagy esemény fordul elő, vagy életbevágó kérdés vár megoldásra a ház keble ben, bármily hatalmas az a többség, azt mondja: nem szabad e kérdést megoldani a nélkül, hogy meg ne kérdenék iránta a nemzetet és fel ne oszlatnák az országgyűlést. De nálunk, hol 18 év alatt soha sem volt arra példa, bármily nagy eseményekkel szemben is, hogy a kormány vagy a többség erre gondolt volna ; mikor keresztülvitettek e házban oly kérdések, mint az Ausztriával való kiegyezés, mint a bosnyák oceupátio, a nélkül, hogy a kormány kötelességének tartotta volna előbb appellálni a nemzetre, felvetni előtte tisztán a kérdést, hogy döntsön ő maga az iránt, mily irányt óhajt követni; ily országban veszedelmes a parlament meghosszabbítása. Ez az egyik. Á másik ez: Én nem irtóznám a hosszú tartamú országgyűléstől oly országban, hol meg van a kellő alkotmányos érzék a többségben, ugy hogy csakis addig követi a kormányt, a meddig jó irányban halad, de a mely perezben látja, hogy veszedelmes irányra tér, minden baráti érzelem s mindazon szálak daczára, melyek hozzáfűzik, rögtön elhagyja, megbuktatja. De oly országban, hol arra egyetlen példa sem mutatható fel, hogy a többség egy ministert leszavazott volna; hol ép ugy megtapsolják Tiszát, mint megtapsolták Andrássyt, Lónyayt, Bittót, Szlávyt és a hogy megtapsolnának bárkit, mihelyt ott ülne. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) ily országban, nraim, nem lehet tagadni, hogy az országgyűlés tartamának meghosszabbítása egyértelmű a kormány életének meghosszabbításával. Ez a két legfontosabb ok, a melyekért a magam részéről a törvényjavaslathoz hozzá nem járulok. | De hát vizsgáljuk a törvényjavaslat előterjesztésének okait és czéljait. A t. túloldal által felhozott érvek közül én tulajdonképen csak kettőre óhajtottam reflectálni. De most, Ullmann t. képviselő ur felszólalása után, kénytelen vagyok egy harmadikat is hozzácsatolni. Ismételve felhozta azt az érvet az öt éves mandátum mellett, hogy a három év nagyon rövid idő, eltelik nagy rész az alakulásokkal, a költségvetéssel, a delegatióval. Az alakulásokról nem szólok, mert hisz már a t. ministerelnök ur beismerte, hogy azon segíteni lehet,segíteni kell. De a másik kettőre nézve kérdem a t. képviselő úrtól, v'jjon az öt éves .mandátum mellett nem lesz-e költségvetés? És még inkább kérdem tőle, vájjon az öt éves mandátum mellett nem lesz-e delegatio? Ez fontos kérdés, mert ha ő ezt ajánlja s megígéri, hogy behozatván az ötéves mandátum, eltörültetik a delegatio, szavamat adom, hogy rögtön rászavazok. {Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt tehát érvnek elfogadni nem lehet. A legfontosabb érv, mely előfordult, mind a t. előadó ur, min dDarányi képviselőül*beszédében az volt, hogy ezen törvényjavaslat beterjesztésének tulaj donképeni oka az, hogy a főrendiház új átalakuláson ment keresztül, a főrendiház megerősbödött, ergo, erősbíteni kell a képviselőházat is. Tekintélyben nyert a főrendiház, mondja a ministerelnök ur, gyarapítani kell tehát a képviselő ház tekintélyét is. Mindenekelőtt vizsgáljuk meg egy kissé ezt az erősbödést, ezt a tekintélyben gyarapodást. Én kérem képviselőtársaimat ott a túlsó oldalon és a ministerelnök urat, méltóztassanak nekem világosan megmagyarázni, hogy ezen átalakulás folytán miben áll tulaj donképen a főrendiház erősbödése? mert tudtommal az átalakulás csak abból állott, hogy a főrendiházból kilépett néhány száz mágnás, kik között — hogy mégis csak volt sok tehetség is, azt nem lehet kétségbe vonni és annak a néhány száznak a helyébe lépett 50 kinevezett tag, kik között, megismerem, hogy szintén lehet és van is sok tehetség; de magában ebben a tényben nem látok valami erősbödést, hanem egyet látok, látom azt, hogy utólag mekkora hálával tartozunk annak a főrendiházi ellenzéknek, mely a ministerelnök ur első törvényjavaslatát visszautasította. Mert ha 50 kinevezett tag a főrendiházban szükségessé teszi a morális egyensúly kedveért azországgyülési cyclusnak 5 évre való kiterjesztését, ugy bizonyos, hogy hanem 50, hanem 150 tagot nevezetett volna ki a kormány, legalább is 10 évre kellett volna az országgyűlés tartamát meghosszabbítani. (Tetszés a szélső baloldalon.)
