Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-148
148. orseiígos ülés A mandátum tartamának kérdését az t. ellenzék t. szónokai mint nagy horderejű alkotmányi kérdést, mint oly kérdést állították oda, mely a nép jogaiba mélyen belevág, a miért is a tartam kiterjesztésében, különösen Hermán Ottó t. képviselő ur, a nép felségjoga elleni merényletet látnak. Misem lehet tévesebb t. ház, mint e felfogás. A nép felségjoga nem a minél gyakoribb választásokban áll, mert különben az évenkénti választások felelnének meg legjobban a nép érdekeinek, mit talán Hermán képviselő ur sem ajánlana. Parlamentaris államokban a nép felségjoga abban áll, hogy a nép alkotmányos utón — választott képviselői által ugyan — a törvényhozás részesévé lesz. Ez a czél ugy az évenkinti, mint a három vagy öt éves, sőt, mint Anglia példája mutatja, a hét éves választások útján is elérhető. A mandátum tartamának kérdése pusztán ezélezerfíségi kérdés, semmi egyéb. És ha tárgyilagosan tekintjük a felhozott érveket s a létező viszonyokat hazánkban, ugy lehetetlen az öt éves mandátumnak előnyt nem adni a három éves felett. Nem szándékom az ezen oldalról hangoztatott nyomós érvek ismétlésének hibájába esni. Olay Szilárd: Jó is lesz! Ullmann Sándor: Csak azt vagyok bátor kiemelni, hogy engem e vita arról győzött meg, hogy az öt évi mandátum, bir a három évesnek minden előnyével, a nélkül, hogy ennek hátrányait is magában egyesítené. így például a három évi időszaknak, tán nem mondok sokat, két harmada rámegy a házalakulási munkálatokra, a költségvetési és delegationalis tárgyalásokra és a jövő választások előkészületeire, ugy hogy szakadatlan munkálkodásra a három évből egy évnél több alig jut. Pedig igen fontos és nagyszabású feladatok várják még megoldásukat a törvényhozástól. Ezeken a visszás állapotokon czélszerűbb munkarend által csak részben lehet segíteni, de gyökeres javulás mégis csak az országgyűlési tartam kiterjesztésétől várható s ezt az intézkedést az alkotmány jog szempontjából kevésbé aggályosnak tartanám, mint azt, melyet Beöthy Ákos t. képviselő ur futólagosan érintett, t. i. a budget kiadásainak 9 /io-ed részének consolidálását, mi által azoknak a költségvetés egyes állandó tételeinek évenként való tár gyalása feleslegessé válnék. Én meg vagyok győződve t. ház, hogy hazánkban mindenki kész volna inkább a mandátumot nem öt, de ha kell, hét vagy tiz évre is kiterjeszteni, semmint az alkotmányjog legfőbb biztosítéka ról, az országos költségvetés akár csak egy részének is évenkinti tárgyalásáról lemondani. De a választásokkal járó költekezések, visszaélések és izgalmak tekintetéből is ajánlatosabb ötévi időszak, mint a három évi; mert ha megjczoraber 10. 1885. \%1 engedem, hogy az öt évi mandátummal egymagával az említett visszaéléseket egy csapással megszüntetni nem lehet, annyit mégis elérünk, hogy azok gyakoribb három évről három évre való ismétlődését lehetetlenné teszszük s ebből a szempontból talán kissé igaztalan Hermann Ottó képviselő ur azon vádja, hogy a kormány a reformoknál nincs tekintettel azok erkölcsi oldalára. Mert épen az erkölcsi szempont egyike azon számtalan okoknak, melyek az időtartam meghosszabbítását követelik. Nem a nép felségjogait csorbítjuk a jelen javaslattal, hanem csak az olyanok érdekeit, kik a választások alkalmával rendszerint jó vásárt szoktak csinálni, vagy kiknek szereplésük csak a választások izgalmas napjaiban számíthat fogékonyabb keblekre. Mind a kettő ellenkezik azon nép érdekeivel, melynek felségjogainak tiszteletben tartására jogos igénye van, mert ez a nép, a haza munkaszerető polgárainak nagy tömege, mely magát sem árúba nem bocsátja, sem az izgatásoknak nem barátja. Hogy Margittay képviselő ur ezek közé a zsidókat is számítja, én ebben a hazafiság szempontjából megróvandót nem találok. (Halljuk!) És ha a képviselő ur azt hiszi, hogy a zsidók minden kormányt támogatnak, sőt még a Starcsevicsét is támogatuák, akkor bizonyára a Starcsevicséhoz hason támogatásban az ő pártját is fognák részesíteni, ha az — kormányra kerül. (Mozgás.) Vant. ház, még egy szempont, mely a hosszabb időtartamot ajánlatosnak tünteti fel s ez a képviselők függetlensége, nemcsak felfelé, hanem lefelé is. Az előbbire mások által elmondottakkal egyetértvén, az utóbbi tekintetében nem akarnék félreértetni; én a függetlenséget nem ugy fogom fel, mintha a képviselő politikai magatartásában, nem az ország és a választók közérdekei, hanem a saját magánérdekei által vezéreltethetné magát, függetlenség alatt én a képviselőnek oly positióját értem, mely őt nem köti a választóinak gyakran váltakozó, néha félrevezetett véleményéhez, de mely lehetővé teszi, hogy a közérdeket saját meggyőződése és ítélete szerint hűségesen és hazafiasán szolgálhassa. Ezen függetlenség kifejtésére és kellő méltánylására három esztendő túlságos rövid; ha ennél hosszabb időt nem engedünk s azért félő, hogy a képviselő vagy nem lesz eléggé független választóitól, vagy hogy eljárása, egyes fellépése és beszédje szerint s nem általános politikai magatartása és működése szerint fog választói által megítéltetni. Hol, mint nálunk, korlátlan nyilvánosság uralkodik, hol a sajtó a képviselőnek minden egyes cselekményét 24 óra alatt juttatja választóinak tudomására, ott a képviselő nagyobb függetlensége mi veszélylyel sem jár. Ezt az álláspontot foglalja el John Stuart Mill is, midőn az 'u*
