Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-147
176 147. orsságos ülés, deeseraber 9. 188S. mikor még a törvényhatóságoknak az utasítás és visszahívás által módjuk volt a törvényhozás működésére úgyszólván közvetlenül befolyni s annak irányát a közvélemény hullámzása szerint alakítani. Most, mikor a választók ezen ellenőrzést csupán a választás útján gyakorolhatják, ebbeli joguk gyakorlatát a 3 évről 5 évre meghosszabbítani sokkal nagyobb sérelem lenne, mint lett volna akkor, midőn még az utasítás és a követvisszahivási jogával rendelkeztek. Hisz a parlamentaris mus ereje nem abban van, hogy a nemzet inaudatariusai s megltzóik közt a vélemények összhangja, egysége mennél ritkábban nyilvánulhasson, hanem ellenkezőleg abban, hogy ezen összhangnak, ezen egységnek mentül gyakoribb nyilvánulhatása biztosítva legyen. Az a törvényhozó t. ház, ki teljesített kötelességének tiszta öntudatával bir, soha sem fogja félni a közvélemény nyilatkozását tettei s eljárása felett: az csak örvendeni fog minden alkalomnak, mely rá nézve ily nyilatkozás lehetőségét nyújtja. És minden lépés, mely ebben az irányban nehézségeket gördíteni alkalmas, nem a parlamentarizmus megszilárdulására, hanem annak gyengítésére vezet. Ne feledjük továbbá t. ház, hogy ha már a 3 éves időszak mellett is sokan, kiket a census és a betöltött életkor a választói jog gyakorlatára képesít, csak bizonyos idő múlva Sjutnak azon helyzetbe, hogy e jogukat érvényesíthetik, menynyivel nagyobb lenne az ily jogcsorbítást szenvedők száma akkor, ha ezen időköz, melyhez a választási joggyakorlat kötve van, még 2 esztendővel meghosszabbíttatnék. Ke hivatkozzunk e tekintetben t. ház, idegen példákra. Ne hivatkozzunk különösen Anglia példájára, melyet a t. ministerelnök ur is s legutóbb mások is idéztek. A parlamentek tartamának meghosszabbítása mindenütt a reactio fényeként vagy az önkényes uralomra törekvő kormányok alkotásaként jelenkezik és mindig a parlamentarismus hanyatlásával jár karöltve. S a mi főleg az angol példára hivatkozást illeti, az, mint már beszédemben előbb is érintettem, Anglia történetében igen szomorú korszakra, a eorruptio korszakára s azon emberre emlékeztet bennünket, kiről fel van jegyezve, hogy alkotmányos ministerelnök létére csaknem zsarnoki hatalmat gyakorolt és kinek uralomvágya annyira ismeretes volt, hogy azon megjegyzésre adott alkalmat, miszerint csak némákat tíír meg cabine tjében. És vájjon nálunk t. ház, melyik cabinet volt az, mely alatt e törvényjavaslatnak első izben való beterjesztése történt? Azon cabinet, mely alatt bátran mondhatjuk, Magyarország a választási risszaélések, a vesztegetések és lélekvásárlások fénykorát élte s a mely cabinet ellen a t. ministerelnök ur akkor a jelen törvényjavaslat miatt is hazafias meggyőződésének egész hevével vette föl a harczot. Ilyen példák után akar most indulni a t. ministerelnök ur? Én sokkal jobb véleménynyel vagyok fényes tehetségeiről, mintsem azt kívánhatnám neki, hogy neve a történelem lapjain ilyen társaságba keveredjék. Azért kérem a t. ministerelnök urat, ne ragaszkodjék e törvényjavaslathoz. Gondolja meg, hogy épen nem a gyengét, hanem az erősét illeti meg az engedés. De aligha fogok csalódni, midőn azt hiszem, hogy e kérdésben elfoglalt előbbi álláspontjának elhagyásában a t. ministerelnök urat nem annyira jobb meggyőződés, mint inkább olyan külső okok vezették, a melyek annál veszélyesebbek, minél kevésbé kiszámíthatók. Ugyanazon külső befolyás érvényesül ebben is, a melynek tulajdonítandó az, hogy szentségtelen kezekkel egymásután rontatnak le alkotmányunk százados intézményei, védbástyái, lerontatnak a magyar nemzetiség, a magyar faj őrhelyei, ősi fészkei, hogy becsempészhessék azokba a zsidóság, a tolakodó zsidó szellem kakuktojásait. (Helyeslés a bal- és szélső balloldalon különböző padjain. Derültség.) Az íij főrendiházban tavasz óta már ki is keltek e tojások {Élénk derültség) és ha e minden izében zsidó - érdek sugalta törvényjavaslat törvénynyé válik, hivatva lesz arra, hogy mindinkább széttépje a reménynek ama lenge szálait, melyekbe lelkünk még kapaszkodhatik, midőn a mindent döntéssel fenyegető zsidó áradatból a magyarság sülyedő hajóját kimenteni akarják. Hiába mondja a t. ministerelnök ur indokolásában, hogy e törvényjavaslat keresztülvitele a képviselőház erősbödését jelentené az új főrendiházzal szemben; nem a képviselőház fog ez által erősödni igen t. ministerelnök ur, hanem erősbödni fog a zsidó befolyás, a mint erősbödött a főrendi reform következtében s erősbödni fog az által, mert az 5 éves tartam tetemesen fölemelvén a képviselői mandátum értékét, a választások erkölcsi tisztaságának megóvása pedig nem levén biztosítva, még az eddiginél is tágabb tér nyilik, a íélekvásárlás eszközeivel, a pénzzel, műborral és vitriolos pálinkával működő zsidó hatalom érvényesülésére. (Derültség.) Igaz, hogy a képviselőháznak több ideje lesz mint volt eddig arra, hogy erejét kifejtse, hogy akaratát érvényesítse; igaz, hogy a választási mozgalmak ritkábban fogják a népet elvonni munkakörétől, de ne felejtse az igen t. ministerelnök ur azt, hogy e mellett annál kedvezőbb helyzete lesz a coulissák mögött munkáló rejtett erőknek, a melyek a múltban nálunk is aknamunkáikkal a kormányválságok csakis egyedüli előidézői voltak s hogy ae ily cselszövényes robbantó möreletekben, az
