Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-147

147. országos ülés deezember 9. 1885. jgy sokban keresem, hanem abban, hogy egyöntetű programúira van szüksége, hogy ezzel az ország elé lépve, mondhatná: ime, mi kormányképesek vagyunk. Az, hogy évenkénti választások — a mint az a múlt napokban az országházban előhozatott — az ellenzéki képviselők számát szaporítanák, ez ép oly tévedésre vezetne, mint az utolsó időben Francziaországban és Angolországban, a hol a választási törvények megváltoztatásával épen az ellenkező eredményeket érték el azok, a kik a törvényt előtérbe hozták. Egy szóval, én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a nemzetnek, egyesnek, egész parlamentnek is, a jövő meghatározásában hibázni lehet, de ha okainkat a múltból merítjük, ugy meg vagyok győződve, hogy állításaim némi tekintetre méltók. Az 1847-iki országyüléstől kezdve eddig azt vettem észre, hogy azon képviselő, a kinek választókerülete biztos és a ki hosszasabban volt képviselő, ez benne mindig bizonyos önállóságot fejlesztett.Mit észlelünk azóta ? Azóta, mióta a képviselők igenis változnak, 3 évről 3 évre lévén a választás, mi a következés? az első évben a győzelem benyomása alatt határozottan a párthoz ragaszkodunk; a második évben már találkozik ellennézet, a harmadik évben a pártegyesülést mindkét pártról szükségesnek tartja a képviselő a jövő választások tekintetében. Ezen minden három esztendőben történt választás azonban a mostan levő kormánynak legbiztosabb alapját képezte; s midőn a kormány az eddigi választási módtól eltér és az öt éves országgyűlést szándékozik behozni, akkor nem lehet más ezélja, mint az, hogy a mi egész Európában, nemcsak Angliában szükségesnek tartatik, tudniillik az országgyűlés időtartamának meghoszszabbítása, az történjék nálunk a parlamentarismus fejlődése érdekében. Nem hiszem t.ház, hogy ezáltal a választóknak kegyét akarná keresni a kormány, mert azt hiszem, hogy azon választók, kik megszokták azt, hogy minden három évben mulassanak (Derültség) s választási jogukat igy gyakorolják, nem lesz kedves az ötéves országgyűlés. Azt pedig a t. képviselő urak közül senki sem hiszi el, hogy a 3 évre választott képviselő függetlenebb legyen, mint az öt évre választott. Már pedig ép az alkotmányos opposítio fejlődésének érdekében minél függetlenebb képviselőket kell választatnunk s miután a ezélt a jelentörvényjavaslatáltal elérhetőnek vélem, kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) 'Tóth Ernő: T. ház! (Halljuk!) A választási jog, par excellence alkotmányi jog, melyen tulaj donkép a parlamentarismus nyugszik s azért ennek bármely iránybani megszorítása, igy tehát az is, a mely az előttünk fekvő javaslattal szándékoltatik, a mint ez pro és contra beismertetik, sokkal fontosabb, semhogy azon fiai, mint a nemzet törvényhozó jogainak letéteményesei, magunkat oly könynyen tűltchessük. Kötelességemnek ismerem azért szerény tehetségemtől lehetőleg ezen kérdéshez hozzászólani, különösen azért, mert én a választási jogot azon csatornának tartom,melyen a nemzetnek, mint szerves egésznek önmaga kormányzására irányuló akarata a megtestesülés felé vezettetik és egyszersmind az egyedüli útnak arra, hogy az államot alkotó polgároknak saját érdekükbeni intentiói érvényesülést nyerhessenek. Ezen akaratérvényesülés, más szóval a nemzet és képviselői közötti egymásra hatás, kell hogy folytonos legyen, mindenki előtt világos lehet, a ki az alkotmányos állam soha működni meg nem szűnő gépezetébe csak némileg is betekinteni képes. A hosszabb időközökben! választásoknál a nemzet befolyásának ezen szükséges folytonossága lazittatik és megbénittatik, különösen a mai mindenki által ismert gyors változásánál a közviszonyoknak. Ebből azután alkotmányos tekintetben azon nem kívánatos állapot következhetikbe, hogy a képviselőház megszűnik a nemzet akaratának híí tolmácsa és a közállapotok híí tükre lenni, mégpedig annyival is inkább, mert a mint nagyon jól méltóztatnak tudni, a képviselő instructiót a választóktól elfogadni nem köteles és mig mandátuma le nem jár, semmi körülmények közt vissza nem hívható. Miután a javaslat indokolása az Angliában tett tapasztalatokra is hivatkozik, ámbár ezekre fajunk speciális fejlődésénél fogva nem nagy súlyt fektetek, mégis bátor leszek a külföldi viszonyokra vonatkozólag néhány megjegyzést tenni. (Halljuk!) Ha betekintünk a művelt nemzetek alkotmányaiba, azoknak többségéhen a négy évnél rövidebb parlamenti időszakokkal találkozunk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha jól emlékszem, Angliában és Francziaországban találunk ennél hosszabb időszakokat, az egyiknél hét, a másiknál hat évi tartamot. Ha már most párhuzamot vonunk Francziaés Angolország és azon áílamcsoport közt, a melyeknél rövidebb időközökkel találkozunk, lehetetlen észre nem vennünk egész sorozatát azon tényezőknek, melyek a parlamenti időszakok ezen különbözőségét lehetővé teszik és amott a hosszabb, emitt a lövidebb időszakot ajánlják. Anglia és Francziaország részén találjuk a sokkal nagyobb általános műveltséget, politikai érettséget és a közügyek iránti sokkal nagyobb fogékonyságot, de különösen a sajtó óriási fejlettségét. Ezen tényezők különösen a helyes irányban működő sajtó, a mely a törvényhozás működésére hathatós befolyást és a felett ellenőrzést gyakorol, másrészt pedig a közügyek iránti közérdeklődést í'entartani képes elégségesekarra és lehetővé teszik