Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-146
150 !*'• orwégoi ülés deczember 7. 1886. három évre választott képviselő; a két választásra szánt pénznek, egy választásra lehető fölhasználásával, sokkal nagyobb többséget lehet majd összetoborzani, a melyre támaszkodva, odavághassa a ministereinök ur a netalán makacskodó főrendeknek, hogy „ime ellenetekben a nemzet — elenyésző csekély kivétellel — engem támogat". De a kormányra még más haszna is van az öt éves mandátumnak a már fölhozottakon kivül; avagy nem nagyon természetes e az, hogy az ember inkább feled öt, mint három év alatt, hogy az erőszakosan nyitott seb sajgása múlik az idővel. Bizony pedig a mi kormányunk azok közé tartozik, melyre nézve nem előnyös, ha műveire mentül frissebben emlékeznek, rá nézve az a szerencse, ha mentül gyorsabban feledik azokat, a miket elkövetett. Es hogy erre nézve alkalmasabb az öt, mint három év, azt hiszem, mindenki belátja. T. képviselőház ! Az én nézetem szerint nagyon sajátságos helyzetbe hozta magát a t. ministereinök ur ezen törvényjavaslat benyújtásával, nem találta-e magára nézve kissé furcsának, feszélyezőnek, hogy épen f ő terjeszti be, épen ő fogja keresztül erőszakolni! 0, a ki 1872-ben, midőn ezen törvényjavaslat az akkori kormány által beterjesztetett, azt az alkotmány elleni merényletnek, jogfosztásnak declarálta, s kijelenté, hogy kész annak ellenzése közben a legszélsőbb határokig is elmenni. Nem volt rá szükség, az akkori kormány nem ragaszkodott oly görcsösen a hatalomhoz, hogy annak kedvéért még a jogfosztás műveletére is rá vetemedjék. Megvallom, kíváncsi vagyok rá, hogy Tisza Kálmán a mai kormány elnök, miként fogja megértetni az akkori ellenzéki pártvezér Tisza Kálmánnal, hogy nem volt igaza, mert a törvényjavaslat nem jogfosztás, nem alkotmány elleni merénylet, hanem egy igen bölcs intézkedés. Na, de tiz év alatt igen sok minden megváítozhatik. Honores mutant móres. Ugy odavetőleg Angolországot hozza fel példának a 26 soros indokolás utolsó sora, azt mondván, hogy „lehetőleg azon időtartamnak felel meg, a melyet a képviselőházak sikeres műkődhetésének középidejeként egy hosszú tapasztalás Angliában kijelölt!" Hanem azt elhallgatja, hogy Angliában egészen mások a viszonyok! Hiszen ott századok alatt sem történt az meg, hogy nem egy ember, hanem egy egész párt vezérestől, csatlósostól ott hagyta az addig védett terrénumot s egész cinismussal jobbraátot csinált volna. Ott még a képviselő a nép fenségi jogának valódi kifejezése s a nemzet akaratának lelkiismeretes végrehajtója. Elhallgatja azt is, hogy Angolországban nem köti a kormányhoz pártjának nagy részét alacsony önző személyes érdek, hogy Angolországban a képviselőség nem sinecura s a képviselőház nem vásár, a hol az elveket el lehet árusítani. (Nagy mozgás jóblfeUL) Ott nem szükséges uj választás ahhoz, hogy a népszerűlenné vált kormány megbukjék. Elhallgatta mindezeket, mert tudja jól, hogy a mi viszonyaink Anglia viszonyaival össze nem hasonlíthatók. Ugyan mit mondana a ministereinök ur, ha én a Hl. Napóleon államcsinyje utáni franczia parlamentet — melybe a hivatalos jelölteket hatalomszóval választották be — oda állítanám az angol parlament mellé, mely a nemzet hamisítatlan kifolyása s azt mondanám, hogy „mindkettő választási ceremónián menvén keresztül, egyformán alkotmányos parlament. Én azt hiszem, hogy kinevetne, pedig az ő Angolországra való hivatkozása egy cséppel sem kevésbé naiv: mint az az én állításom lenne, mert Angolország — tekintve a parlamenti tagok nagy többségének függetlenségét, tekintve az angol választók önállóságát — valódi népképviseleti alkotmánynyal bíró állam. Mig mi itt Magyarországban, a mi pompás kormány párti választóinkkal, fájdalom, csak paródiája vagyunk az alkotmányos Angliának. (Mozgás jobbfelöl.) Hát ha még a fékentartó kötelék, mely eddig csak három évig engedett játékot űzni a választók jóhiszeműségével, öt évre lazíttatik!? Vájjon mennyire leszünk akkor még a provisoriumtól, vájjon nem jobb volna már egy bajjal élethossziglan kinevezni a hűségben telhetetleneket ? (Derültség balfelöl.) T. képviselőház! A ministereinök ur erejének legnagyobb része eddig a választási visszaélésekben s az igazoló bizottságoknak, a botrányos választási esetek pártszempontból elbírálásában rejlett — Elnök: Kérem a t. képviselő urat, egy képviselő a másikról akkor, mikor az esküt tesz, ilyet talán még sem mondhat. (Helyeslés jobb felöl.) Margittay Gyula: Most még hozzá akarja toldani a hosszú öt évre való választást, azon ürügy alatt, mert, mint a javaslat indokolása mondja: „a választási mozgalmak, habár ez az 1874-ik évi XXXII-ik törvényczikk életbelépte óta nem szükséges, a miatt, hogy a választási mozgalmak sok helyen már előre megindíttatnak, ismét hónapokon át vonják el nyugodt munkakörüktől a választókat." Lám milyen atyai gondoskodás, a jó nép nyugalmáról! Pedig én azt hiszem, hogy a jó kormánypárti választók jobban szeretnék, ha az atyai gondoskodás helyett, egy kis friss zsidó pénzt hozna forgalomba. Hanem bátor vagyok kérdezni, hogy azt az 1874. évi XXXII-ik törvényczikket ki nem respectáíta, ki tette azt illusoriussá ? Mert az ellenzéknek a választási corruptiok sem elvéhez nem férnek, sem az ő javukra választási