Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-146

148. erssságos ülés deczeinber 7. 1885. 151 czélokra adakozások nem történtek, de mindezekre szükségük sem volt. Hát biz azt a törvényt a t. ministerelnök ur pártja játszotta ki, sok helyen elnézésével. Remélem nem kívánja a t. ministerelnök ur, hogy állításom igazolására eonerét esetekkel szolgáljak? Ezért nem lehetett a képviselőházban keresztülvinni a curiai bíráskodását választási ügyekben, csudálatos! Ezen kérdésnél cserben hagyta a ministerelnököt pártja, hallatlan! A gép nem engedelmeskedett gépészének? Vájjon tévedésből nem ellengőzt adott-e neki? Azt az egyet mégis be kell ismernem, hogyha ez a jogtipró javaslat törvénnyé válik,a kormányon és pártján kivül még másoknak is használni fog. Igen, használni fog a meggyapjasodott zsidó uraságoknak, hogy ne, hiszen azután majd nem három évről három évre, hanem csak öt évenként lesznek kénytelenek a nagy bugyellarist választási czélokra megnyitni, mert megnyitják, nem ugyan ezen t. kormány iránti ragaszkodásból, nem elvhűségből, vagy rendszer szeretetéből, oh nem! ezek a szavak ismeretlenek az ő szótárukban; hanem meg fogják nyitni a fennálló hatalom támogatására, és ha az a hatalom esetleg a Starcsevics kezébe volna, akkor nem Tisza Kálmánt, hanem Starcsevicset támogatnák. T. képviselőház! Hogy a nemzet a kormányt jogosan tarthatta sok mindenre képesnek, azt tiz évi munkálkodásának eredményei fényesen igazolják. Ez a kormány keresztül segítette hajtani a bosnyák oecupátiót, tönkre szervezte az alkotmány ezer éves védbástyáját, a megyét, majdnem agyon reformálta a főrendiházat, s csinált a hajdani dignitarius főispánokból a Bach-mintára beamter megyefőnököket s az Isten tudná elszámlálni, még hány ezekhez hasonló nemzetboldogító törvényeket alkotott. De hogy ezt a törvényjavaslatot, melyet maga a ministerelnök ur jogfosztásnak nevezett el, betérj eszsze, megvallom ezt még én sem hittem. De most már hiszek mindent, fölteszek mindent, legyen az bármily hihetetlen is. Hanem azért mégis túlmerésznek tartom az indokolásnak azon kifejezését, hogy: „a legközelebb elmúlt ülésszak utolsó évében a képviselői körökben pártkülönbség nélkül, mozgalom indult meg az iránt, hogy az országgyűlések tartama meghosszabbíttassák", legalább én nem olvastam, hogy valamelyik ellenzéki pártértekezleten ilyenféle indítvány terjesztetett volna elő. Mert ha akadt volna is egy-két olyan ellenzéki képviselő, a ki ezt talán óhajtotta volna, az még korántsem „pártkörök" s azt hiszem, hogy azok is a kérdést jobban megfontolva rögtön megbánták, mert még nyilvánosság elé sem került. Es hogy ezen állításom teljesen correct, arról a szavazásnál fog legjobban meggyőződhetni a ministerelnök ur, mert tökéletesen hiszem, hogy ezen törvényjavaslatot, a hajdani ellenzéki pártvezér Tisza Kálmán szerint az egész ellenzék ma is jogfosztásnak tartja s azt egyetlen valódi ellenzéki képviselő s igy én sem fogom megszavazni, sőt még tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Darányi Ignácz: T. ház! E törvényjavaslatot, mely a napirenden van, nem párttekintet, nem pártszempont indokolja; a kormány a közvélemény nyomása alatt állott, midőn azt a képviselőház elé terjesztette. Hiszen élénk emlékezetünkben él, hogy pártkülönbség nélkül Íratott alá azon indítvány, mely a mandátum meghosszabbítását czélozta; élénk emlékezetünkben él, hogy az ellenzéki lapok, akkor midőn a kormány még tartózkodó álláspontot foglalt el, azt mondották: nem fogja a kormány elfogadni az öt éves mandátumot; mert ez által a képviselőket magától függetlenebbekké teszi. Most persze, mikor a kormány kilépett tartózkodó álláspontjából, ezt az argumentatiót sem sajtójukban, sem pedig (

beszédeikben nem találjak. (Ugy van! jobbfelöl.) Élénken emlékszem rá, hogy önök azt mondták, hogy Magyarországon a választások útján kormányt buktatni nem lehet. A tapasztalat eddig önöknek adott igazat De kérdem, hogy ha ezt tartják — pedig helyeslőleg intenek mindannyian — miért sajnálják annyira, ha kevesebb választás lesz és miért nem Örülnek annak, hogy hosszabb lesz a parlamenti időszak, mely alatt a többséget megszerezni több alkalmuk nyílik. {Ügy van! jobbfelöl.) B. Andreánszky Gábor (közbeszól): Argumentum ad hominem. (Zaj jobbfelől.) Darányi Ignácz: A törvényjavaslat előterjesztésének közvetlen indoka az volt, a mit a törvényjavaslat indokolásában is meg lehet találni, hogy szemben a főrendiház szervezésével a kormány azt óhajtotta, hogy az alsóház is nagyobb erőt, nagyobb tekintélyt nyerjen. Grulner képviselő ur kicsinyli ezt az indokot. Engedje meg tehát a t. képviselő ur, hogy vele szemben egy olyan iróra hivatkozzam, kit nem lehet vádolni azzal, hogy a kormány rendeletére irta azt, a mit irt (Halljuk!) Mac Carthy angol iró azt mondja, hogy az alsóház nem tudta volna egyéniségét a lordok házával, az udvarral, vagymind a kettővel szemben eléggé fentartani a hét évi mandátum nélkül és hozzáteszi, még pedig nem csak az akkori időre vonatkozólag, de általában, hogy a rövid parliamentek a despotismusnak leghatásosabb eszközei és fegyverei voltak. Az alsóház erőabítését és erősítésének szükségességét önök tagadhatják legkevésbé, mert hisz épen önök részéről hangzott fel legelőször az az állítás, hogy a nemzet bizalmának kizárólagos letéteményeseit oda át, a felsőházban kell keresni. (Igaz ! jobbfelöl) Azt mondja Gulner Gyula képviselő ur, hogy