Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-146

148. omágos ülés decsember 7. Í885. 447 nözzön a főrendiháznak, mint volt azelőtt. De hát t. ház, a nemzeti akaratot nem a választások fejezik-e ki? És lehet-e már most azt állítani, hogy mennél inkább távolodunk a nemzeti akarat nyilvánításától, a választásoktól, vagyis mennél inkább távolodunk az erő forrásától, annál inkább nyerünk tekintélyben és erőben?Hisz a képviselőház alkotmányunk szerint in ultinia analysí csak átvett hatalmat gyakorol és ereje egyedül abban nyilatkozik, hogy az országházon kivül lévő választókra, magára a választó nemzetre támaszkodik. Rövidebb országgyűlésen kevesebb alkalom van arra, vagy legalább a föltevés inkább ki van zárva, hogy bizonyos eltérések jöhessenek létre a választó közönség és a parlament között. Hosszabb országgyűlés alatt nagyon megeshetik, hogy újabban fölmerült kérdések, lényükben megváltozott politikai viszonyok valóságos ellentétté fejlődnek ki a képviselőház hangulata és a nemzeti akarat között és hiszi-e akkor valaki, hogy ha azon tekintélyében megifjodott, tettre képes főrendiház képes lesz arra több vagy kevesebb jogosultsággal hivatkozni a képviselőházzal szemben, hogy a közvélemény odakünn ellentétben áll a képviselőház véleményével, ez az alsóház erejét és tekintélyét emelni fogja? Ennek épen az ellenkezője fog bekövetkezni. Szerintem minél közelebb esik a képviselőház saját erejének forrásához, a választásokhoz, annál több joggal hivatkozhatván arra, mindenkivel szemben, kormánynyal, koronával, főrendiházzal, tekintélye annál erősebb, annál hatalmasabb lesz. Ezen törvényjavaslat épen az ellenkezőjét fogja tehát elérni annak, a mit egyik bevallott czélja gyanánt kitűzött. (Igazi Ugy van! a hátoldalon.) T. ház! Én állítom, ha valaha szükség lesz arra, hogy a képviselőház saját erejére, saját tekintélyére hivatkozzék: az a hivatkozás mindig hatékonyabb lesz akkor, midőn a mögötte álló nemzet közelebbi nyilatkozására, saját erejének közelebbi forrására hivatkozhatik, mint lesz akkor, midőn hosszú időn túl, már rég elmúlt ily nyilatkozásra, a rég elmúlt választásokra lesz képes hivatkozni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Én mindezekből azt látom t. ház, hogy maga a t. bizottság nyomós, fontos, súlyos okokat, olyanokat, melyek ily nagy kérdést involválva, a nemzet jogainak apasztását kellőképen indokolnák, felhozni nem tudott. Azon indokok pedig, mik ugy a bizottság jelentéseiben, mint a ministerelnök előterjesztésében foglaltatnak, én rám vagy azon hatást gyakorolják, hogy az ellenkezőt fogják eredményezni, vagy pedig miként a középső indokra bátor voltam kimutatni, annyira kicsinyesek, hogy ily fontos törvényjavaslat indokolásában valósággal helyet sem foglalhatnak. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Mondottam azt t. ház, hogy még oly esetben is, ha egyszer a nemzet jogainak apasztásáról lenne szó, csak akkor tudnék nyugodt lelkiismerettel egy ily javaslatra szavazni, ha — mint bátor voltam magamat kifejezni — a jogok terjedelmének elvesztésével, annak hatályosságába gyarapodnék a nemzet. De ezt sem találom fel, mert ezen törvényjavaslatot a t. ministerelnök ur benyújtotta a nélkül, hogj ezen ritkább választásokban nyilvánuló nemzeti akarat tisztasága iránt a kellő garantiát megadta volna a nemzetnek. Azt mondotta az előadó ur, hogy ezen garantiák megvannak. Nekem elég volna talán csak annyit mondanom erre, hogy jó részt megvolnának, ha azok végrehajtatnának, (Helyeslés a baloldalon) de a meglevőket elégségeseknek nem tartom. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy mindaddig, mig Magyarországon a választások tisztasága iránt az emberileg behozható, az emberileg létesíthető garantiák be nem hozatnak, tehát mig annak tisztaságához kételyek férkőzhetnek: mindazon időpontig — bocsánatot kérek, ez tisztán egyéni meggyőződésem — sem kifelé, sem befelé nem lesz a választásoknak oly súlya és tekintélye, mint a milyennek lenni kellene. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. ház, e törvényjavaslatot én nem tekinthetem másnak — mert sem fontos okokkal indokolni, sem azon indokokat elfogadni nem tudom, a melyeket a bizottság és a ministerur indokolása felhozott — sem azon törekvést nem látom, a mely engem nem a javaslat elfogadására hangolna, de legalább megnyugtatólag hatna reám, hogy tudniillik a nemzet jogai más oldalról biztosittatnak: kijelentem, hogy e törvényjavaslatban pusztán és egyedül hatalmi törekvést látok, melyet a t. kormány és annak élén a t. ministerelnök ur a törvényjavaslattal elérni czéloz; (Igaz! Ugy van! a szélső balon) mert a helyett, hogy a t. ministerelnök ur behozta volna a választások tisztaságát garantirozó törvényjavaslatokat, behozott ezen törvényjavaslattal lánczolatban oly törvényjavaslatot, mely megszorítja a munieipiumok jogát, a mely mindenható főispánt állít a törvényhatóságok fölé, a mely, megengedem, hogy a kormány hatalmát emeli, de helytelenül és szükség nélkül hozzányúl a legutolsó községi orgánumhoz. Ez van kapcsolatban ezen törvényjavaslattal a helyett, melyet mi óhajtunk. Mit mutat ez egyebet, mint törekvést a kormány hatalmának öregbítésére és erősbítésére, a nemzeti akarat nyilvánulásának rovására. Ha itt t. ház, megállanék és befejezném szavaimat, talán csonka volna előadásom, ha fel nem említeném, hogy nekem az is nagyon különös, hogy ezen javaslat, melyről az előadó ur maga is elismeri, hogy nem lehet tagadni, miszerint a nemzet jogainak apasztását tartalmazza, ezen javaslat 19*