Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-146

148 !4«. ©rszágoa ülés deeroniber 7. ISSí, benyújtását meg kellett érnem azon kormány és azon pártnak uralma alatt, a mely magát büszkeséggel szereti nevezni reformernek, szabadelvűnek, szereti magáról büszkeséggel hirdetni, hogy ő a 48-as szabadelvű eszméknek egyenes örököse, hű letéteményese. Hát én tudom, hogy más országokbanjelesen Angliában, a melyről mondani szokás, hogy az alkotmányosság classieus hazája, ott is egy szabadelvű kormány hozta be az országgyűlés tartamának meghosszabbítását 7 évre, még pedig megszavazta önmagának, mert prolongálta magamagát hét évre. De én azt hiszem, hogy mégis a t. kormány és a t. túloldal vissza fogná utasítani, hogy ha valaki az ő politikai czéljait és eszközeit Walpole és az ő kormányának politikai czéljaival és politikai eszközeivel akarná összehasonlítani, vissza fogná utasítani, hogy ha valaki a magyar szabadelvű kormány korszakát azon korszakkal helyezné párhuzamba. Én ezt nem is teszem és megelégszem aezal, hogy constatáljam, miszerint az idők jele, hogy a szabadelvű kormány, mint aminőnek tartja magát a jelen kormány, hozza be az ilyen javaslatot és hozza be a szabadelvűpárt támogatása mellett. Felelek arra a tényre egy nyilatkozattal, melyet itt a házban mondott egykor a háznak egy kiválólag jeles kitűnő férfia, olyan, a ki az ország politikájára igen nagy, mondhatnám döntő befolyást gyakorolt és gyakorol. Mondta pedig a következőket: „Ha e törvény ugy a mint előttünk fekszik, elfogadtatik és önök a mellett maradnak, hogy magokat reformereknek és szabadelvűeknek nevezik, akkor az elfogulatlan ember kettő közül csak egyet fog mondhatni: vagy azt, hogy Magyarországon volt egy kormány és egy párt, a mely nem tudta azt, hogy mit tesz e szó „reform" és ezen szó „szabadelvűség"; vagy azon másodikat, hogy volt egy kormány és egy párt, a mely — mondjuk — elég ügyes volt a reform czímén a szabadelvűség köpenye alatt csúsztatni be az ország alkotmányába a reactio mérgét." Ezt mondotta 1872-iki február 22 én az akkori ellenzék vezére Tisza Kálmán a mostani ministerelnök ur. (Zaj a szélső haloldalon.) Tisza Kálmán: Melyik törvénynél ? Gulner Gyula: Mondotta pedig e szavakat azon nagy küzdelemben, mely akkor a választási törvénynél folyt. A t. ministerelnök ur akkori beszéde, mely igen részletes, igen sokat foglalkozik azzal, hogy a választóktól, a nemzettől jogok vétetnek el, a nemzet jogai csór bittatnak, apasztatnak e választási törvény által. Nem lehet tagadni, hogy a jelen törvény sem involvál egyebet, mint a nemzet jogainak apasztását. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És én s bárki más a ministerelnök ur ezen szavaira támaszkodva, hogy ha e törvény igy a mint előttünk fekszik, elfogadtatik, mondom, én és talán lesznek mások is, a kik velem egyetértenek, nem tekinthetem azt egyébnek, mint törekvésnek: „az ország alkotmányába becsúsztatni a reactio mérgét". Néni fogadhatom el a törvényjavaslatot. (Élénk hdyesléi a baloldalon.) Kubinyi Árpád: T. ház! (Halljuk!) Engedj e meg a t. ház, hogy szavazatomat indokolva, egykét perezre igénybe vegyem a t. ház figyelmét (Halljuk!) Oly országban, hol a képviselőválasztás joga műveltségi qualificatióhoz kötve nines, melyben mint hazánkban az 1847/48-iki V. törvényczikk oly bőven osztogatta a politikai jogokat; számos vidéki kerületben az irni és olvasni nem tudó választók száma százakra rug, a választások a választók egy részénél nem forrasztják össze a választók szellemét a nemzeti törekvésekkel. A nemzetiségi szóvivőknek a felekezeti önkormányzat és az alkotmány védelme mellett a választások folyama alatt tágabb tér nyilik a rendszeres izgatásra, államellenes üzelmeikre. (Halljuk!) A nép szerény eszmekörébe oly Ígéretek csepegtetnek be, melyek csak a haza romlása árán volnának megvalósíthatók. És tapasztalva, hogy azon osztályt, a melyhez tartozni szerencsém van s melynek a dicső 1848-iki törvények után is osztályrészül jutott, hogy alkotmányunkat, nemzetiségünket, a nemzetellenes törekvések közepette szakadatlanul fentartsa, szilárdítsa és fejleszrtze, a gyakori választások költséges volta és romboló hatása mindinkább gyengíti és 'veszélyezteti. És tekintve, hogy ha ezen osztály tönkre megy, kérdés, hogy az az osztály, a mely utána következik, fog-e e feladatnak ugy megfelelni, mint az előbbi? De nem feladatom a társadalom egy osztályának álláspontiára állani; a közérzületről kívánok szólani, látva, hogy a választások alatt a nemzet csak mozog, de nem halad; hogy a választások erkrdcsi hatása mivel sem járul a hazafias erények általánosításához, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) a közszellem megedzéséhez: nézetem és meggyőződésem, hogy a gyakori választások nem ébresztik a nemzetet azon öntudatra és közérzületre, melynek a magyar viszontagságos múltjában fönmaradását köszöni és melyre még jövőben is szüksége lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindezeknél fogva, t. ház, a beterjesztett javaslatot részemről örömmel üdvözlöm. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Elismerem és szükségesnek tartom, hogy a parlamentben legyen ellenzék, mely a közvéleményt folyvást ébren tartsa, a kormányt legjobb szellemi erőinek kifejtésére buzdítsa, kényszerítse és ha kell, a kormány hatalmi túlsúlyát ellensúlyozza. De nézetem szerint mind ehhez nem szükségesek a három évenkint megújuló választások és meggyőződésem, hogy az öt évi választások mellett |is a nemzetnek módjában van, tekintve, hogy az uralkodás alapja: az alkot-