Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-146
146 l 4"« országo* ülést Sem azon indokolás, melyet a t. ministerelnök ur javaslatának benyújtásakor, sem az, melyet az előadó ur jelenleg elénk tárt, nem mutatnak ily súlyos, ily nyomós okokra. Mindkét indokolás körülbelül 3 tételben culminál. Egyik az: hogy törekedni kell a választási mozgalmakat épen azért, mert e mozgalmak olyanok, a milyenek, mennél rövidebb és kevesebb időre szabni; második indok az, hogy a törvényhozásnak mód és alkalom nyujtassék az országgyűlési cyklus meghosszabbítása által nyugodtabb munkára és a törvények alaposabb előkészítésére és megvitatására; harmadik nyomós ok — és ezt szó szerint bátor vagyok felolvasni az indokolásból— hogy: „mert a képviselőházzal szemben egy remélhetőleg tekintélyében megifjodott, tettre képes főrendiház fog állani, mi szükségessé teszi, hogy a törvényhozás másik factora is, tekintélyes akarata érvényesítése szempontjából, kedvezőbb helyzetbe hozassék". Mivel pedig az ily fontos törvényjavaslatnál mégis csak igazolni tartozik a kormány és a bizottság többsége, hogy melyek azon nyomós s fontos okok, a melyek e törvényjavaslat benyújtására és elfogadására késztették: nézzük mit nyomnak ezen okok? Az első, hogy a választási mozgalmakat ritkábbakká kell tenni, mert azok elfajultak. Igaz, hogy sokfelé ez ország választó-kerületeiben a választási mozgalmak csakugyan annyira elfajultak, hogy mindenféle visszaélés, vesztegetés, etetés, itatás, hivatalos hatalommal való visszaélés s ennek egész az erőszakig való fokozása, túlhajtott botor költekezések egész a családi vagyon elfeesérléseig, képezik az alkotmányos eszközöket a választási győzelem biztosítására. Én, t.ház, bátor vagyok kérdezni, hogy ezen bajokat, mondjuk törvénytelenségeket és visszásságokat nem lehet-e másként orvosolni, mintázzál, hogy ha az országgyűlés tartamának meghosszabbításával a nemzetnek egyik leglényegesebb jogát redueáljuk? Nincsenek-e törvényeink ezen visszaélések megszüntetésére? Vagy ha e törvények nem elégségesek, nem helyesebb-e e törvényeket szigorúabbakká tenni és mindenek fölött végrehajtani? (Ugy van! a bal- és szélső balfelől.) A mandátumnak meghosszabbítása magában véve, ezeket a bajokat orvosolni nem fogja, mert a mig azt látják, hogy a visszaélések sokszor jutalomban részesülnek ; hogy választások, a melyek — bocsánatot kérek, de kimondom — minden erkölcsi alapot nélkülöznek, igazoltatnak és fentartatnak, (Helyeslés a szélső baloldalon) addig az ilyen törvényjavaslat sem fog sikerre vezetni. Tudnák csak az illetők ; tudnák csak a vétkezők, hogy a visszaélést, a törvénytelenséget emberileg kiszámítható bizonyossággal a büntetés is el fogja érni; tudnák csak a jelöltek, hogy a bebizonyított törvénytelen és erkölcstelen eszközökkel szerzett mandátumot decüemfeer 7, 1885. nem fogják megtarthatni, mert a választás meg fog semmísittetni: nekem erős hitem és meggyőződésem, hogy az erkölcsösebb alapokon induló mozgalomnak korszaka azonnal bekövetkeznék. De mig sok esetben ennek ellenkezőjét látják, ne csudálkozzék senki azon, hogy a választások ugy folynak, a miként folynak. A mai állapotok megmaradása mellett meghosszabbíthatják a mandátumot akár 10 évre, a választási mozgalmak mindig alacsonyabb és alacsonyabb színvonalra fognak sülyedni, mivel nagyobb lesz a prémium. (Ugy van! a báloldalon.) E bajon t. ház, nem fog a mandátum meghosszabbítása segíteni s a választások körül felmerülő szenvedélyek sem fognak kevesbedni a mechanika azon törvényénél fogva, hogy az elfojtott erők, ha kitörnek, nagyobb vehementiával lépnek fel, miként a feltartóztatott vig ereje, ha a zsilipek megnyittatnak, múlhatatlanul nagyobb erővel szakít, mintha annak szabadon engedtünk volna lefolyást. Azt a czéit tehát, melyet a ministerelnök ur és a bizottság többsége kitűzött, a törvényjavaslat nem fogja elérni. A második czél, melyet bevall az indokolás, az, hogy a törvényjavaslat elfogadása által a képviselőház azon kedvező helyzetbe jut, hogy több nyugodt idő marad a törvények előkészítésére és azok higgadt, tárgyilagos megvitatására. Erre nézve mindenek előtt legyen szabad megjegyeznem, hogy előttem nem az a fő, t. ház, hogy az országgyűlés sok törvényt hozzon, hanem az, hogy jó törvényeket hozzon. És állítom továbbá azt, hogy az ma is módjában van a kormánynak. A kormányt illeti a kötelesség a ház munkarendjét megállapítani, annak tevékenységét vezetni. Gyakorolta is eddig és gyakorolni fogja ezután is. És ha van ebben hiba, ne méltóztassék azt a hároméves időtartamnak tulajdonítani, hanem azon eléggé beteges munkabeosztásnak, melynél fogva oly esetek fordulhatnak elő, hogy itt vagyunk és ugyanazon ülésszak alatt gyakran hónapok folyamán alig dolgozunk valamit és aztán azt kívánják tőlünk, hogy pár nap alatt halomszámra gyártsuk és szavazzuk meg a törvényeket, A kormánynak most is van elég módja oly munkarendet megállapítani a képviselőház számára, mely azon indoknak, melyet az indokolás hangsúlyoz, teljesen megfelel. De hát nagyobb igényekkel lép elénk az a harmadik ok, hogy remélhetőleg tekintélyben és erejében nyerni fog a képviselőház a tekintélyében megifjodott főrendiházzal szemben. En azt hiszem, hogy e vita keretébe nem tartozik, hogy a főrendiház szervezetéről hosszabban nyilatkozzam. Annyit azonban mégis kötelességem jelezni, hogy azon alkotás, mely a főrendiházra vonatkozólag legutóbb létrejött, épen nem volt a legalkalmasabb arra, hogy főkép a nemzeti akarattal szemben nagyobb erőt és tekintélyt kölcsö-
