Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-146

146. országos ülés < Egyébiránt ennél a javaslatnál még azt az ellenvetést sem tehetni, hogy nekünk erre nézve szükségünk nincsen, mert ha mindjárt a felsorolt okok, melyek az 5 éves országgyűlés törvénybeiktatását sürgetik, nem volnának is elegendők a javaslat támogatására, itt van a speciális magyar érdek, a magyar nép határozott előnye, mely az által hárul reánk, hogy mig egyrészt heves természetünknél fogva, nem egyszer fölöttébb szenvedélyes választási izgalmak ritkább ismétlődése jótékony hatással lesz a közéletre, másrészt meg a nemzetiségi aspiratiók bűnös fanatisálását is tetemesen csökkenteni fogja. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Gulner Gyula: T. ház! (Halljuk!) Nem szenved kétséget, hogy a tárgyalás alatt levő, alig egy pár sornyi törvényjavaslat alkotmányunknak egyik leglényegesebb pontját érinti. Es midőn én ezt állítom, nem feszélyez ebben sem Dárdai Sándor t. előadó urnak, sem a közvetlen előttem szólott képviselő urnak azon kijelentése, mely szerint minden olyan nyilatkozat, mely e törvényjavaslatban a nemzet jogának csonkítását látja, puszta phrasisnak tekintendő. Mindennek daczára én azt állítom, hogy e törvényjavaslat akkor, midőn alkotmányunknak egyik leglényegesebb pontját érinti, a nemzet jogait apasztja. A 48-iki törvény, mint alaptörvény, a képviselők megbízatását 3 évi időtartamban szabván meg, biztosította a nemzetnek azon jogát, hogy minden 3 évben közvetlenül gyakorolja az ország politikája felett az ellenőrzést, hogy közvetlenül mondjon ítéletet a politika és a politikai kormán}zat összes cselekményei, tényei és a politika összes irányzata felett. Ha valaki ezt a jogot annyira kicsinyli, hogy ezt csak phrasisnak tartja, akkor én azzal, bocsánatot kérve tőle, de bővebben vitatkozni nem kívánok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat redut-álja ezt a jogot annyiban, hogy az eddig minden 3 évben visszatérő jog a nemzetre, most csak minden 5 évben tér vissza és a nemzet csak minden 5 évben lesz hivatva, jogosítva ítéletet mondani saját sorsa felett. Ha már most azt, a mit e törvényjavaslat a 48-iki törvény módosításával elérni akar, szembeállítjuk a törvényhozó hatalom másik tényezőjének, a koronának különben is előnyösebb helyzetével, mely szerint a korona jogosítva van az országgyűlést bármikor is feloszlatni és a nemzetet új választásokra hívni fel: akkor azt hiszem, nem tagadhatja senki sem, hogy a nemzetnek a 48-iki alaptörvényben kifejezett azon joga, hogy saját sorsának intézésére a választásokban minden 3 évben nyilatkozhassék, ezen törvényjavaslat által lényegesen apasztatni, csökkentetni fog. En nem állítom azt, hogy nem lehet a helyes KÉPVH. NAPTÓ 1884—-87. VII. KÖTET. oczemlber 7, 188S. j^g politikai érzék követelménye egyszer vagy másszor az, mely kormányokat, pártokat s az összes parlamentet teljes egészében arra kényszeríti, hogy igenis hozassanak oly törvényhozási intézkedések, melyek a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz hasonló természetűek; de állítom, hogy az csak akkor annyiban lehetséges, ha erre valóban benső és mélyre ható, súlyos okok forognak fenn, melyek követelőleg lépnek az ország minden pártja elé s felhívják az ország minden fiát, hogy e súlyos, e nehéz bajok orvoslására tegyék meg a szükséges törvényhozási intézkedéseket még oly áron is, hogy a nemzet jogai csökkentessenek. És hozzáteszem, hogy ha azon intézkedések akként fogalmaztatnak, hogy a nemzet, amit a jogok terjedelmében veszít, azt másfelől a jogok gyakorlásának szabályosabbá tételében ellensúlyozva találja; de e nélkül a közhatalmak kezelésének egyensúlya megingott — ismétlem megingott — hosszú időre a nemzetre nézve. Ha azt látnám t. ház, hogy az országban általában, vagy mondjuk az ország választó-kerületei legnagyobb részében a választási mozgalmak oly elfajulásra mutatnának, hogy azt rendes eszközökké], az alkotmányos élet pezsgő, de a belnyugalom követelményei által korlátolt határai közé többé visszaszorítani nem lehetne, ha azt látnám, hogy például antidynastieus, vagy tán államellenes tünetek jelentkeznének s jutnának felszínre oly mérvben és oly jelleggel, hogy azok elfojtására már a büntető törvénykönyv legszigorúbb alkalmazása sem volna elégséges; ha azt látnám t. ház, hogy e mozgalmak — ismétlem a szót — annyira elfajulnának, hogy a tulajdonjogot, a társadalmi rendet, a vallásfelekezetek kölcsönös tiszteletben tartását, az államrendet, a, közhatalom kezelésének biztosítékait komolyan veszélyeztetnék: akkor t. ház, azt mondanám, hogy az államraison követeli, miszerint azoknak, a kiknek szivén fekszik a magyar állam fentartása s a törvény és jogrend uralma, kötelességük ennek megmentésére a szükséges intézkedéseket megtenni. De hát hol vannak t. ház, a mélyreható, súlyos okok, melyek az államrend megingatását komolyan helyeznék kilátásba s a melyek egyedül képesek előttem indokolni a törvényjavaslatot. En, t. ház, ezeket és ily mérvben nem látom sehol, ezek fel nem találhatók sehol; hacsak fel nem találjuk őket tán egy túlbuzgó s képzelt érdemek elismerésére aspiráló hivatalnok jelentésében. Ily nyomós okok hiányában pedig apasztani a nemzet jogait, megbolygatni a leglényegesebb alaptörvényt, a nélkül, hogy a ritkább választásban nyilatkozó nemzeti akaratnak a kellő biztosítékot megadnók, erős meggyőződésem szerint nemcsak helytelen és veszélyes — de kimondom egyenesen — reactionarius törekvés. (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) 19