Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-146

146. orsjságos ülés deczember 7, 1883. 143 más indokból. Az ón indokom az, hogy ha valahol oly kormány áll fenn, mint a jelenlegi, mely mindenütt elfojtja annak nyilvánítását, mit a közélet valósággal követel; mely — mondom — az utolsó harangozót is csupán csak akkor választatja meg, midőn az ő pártján látja: az olyan kormány gondoskodik a bíróságoknál is arról, hogy az ő emberei legyenek benne. (Mozgás a jobboldalon.) És midőn én a curiai bíráskodás ellen szavaztam, a bírói intézményt nem akartam kitenni azon kudarcznak, hogy esetleg pártszempontból igazságtalanul ítéljen és csorbítsa a bíróságok tekintélyét hosszú időre. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Teljes objectivitással szólok, hogy én jelenleg nem látok egyetlen egy valóságos garantiát sem a büntető törvénykönyvben, sem a törvényhatóságok testületében — mint a t. előadó ur felemlítette —- mi a választások tisztaságát garantirozná. A t. előadó ur egész subjectivitással fordul ellenünk és azt mondja, hogy jó lesz arra is gondolni önöknek, hogy nem lesz alkalmuk oly gyakran faluzni, falusi politikát íízni. T. képviselőház! Én ez egyszer el akarok tekinteni attól, hogy mit jelent az a vád onnan az előadói helyről, csak azt jegyzem meg, hogy az onnan nem volt illő velünk szemben. Hanem azt mondom t. ház, hogy én igenis és tudom elvtársaim közül azok, kik valósággal komolyan veszik a dolgot, igenis megyek faluzni, mert az szent kötelesség, hogy a népet felvilágosítsam. (Helyeslés a szélső baloldalon) De a mit velünk szemközt önök cselekszenek, mi az ? Magyarország ministerelnöke megnyom egy gombot, mely oda szólítja elébe az ő tanácsosait és referenseit, hogy azok útján mozgásba tétessenek az önök falusi politikusaik, a kik ott ülnek a nép nyakán és azt erőszakkal és mindennel rá kényszerítik, hogy a kormánypártra szavazzon. (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én részemről ismételten ki akarom fejezni azt, hogy én ebben a törvényjavaslatban a leghatározottabban a nép-souverainitást látom megtámadva, látom megtámadva oly czélzattal, a mely ezélzat itt mindenütt érezhető, hogy nem a nemzet bizonyos részének, hanem a parlament bizonyos pártjának kényelem és nyugalom szereztessék a nemzet legsarkalatosabb jogainak érintése útján. Én, t. képviselőház, hiszem azt, hogy az a csend, mely most önöknek ugy imponál, mely önöket arra birta, hogy e törvényjavaslatot benyújtsák, az a csend meg fog háboríttatni, ha nem is Magyarország belső ösztönéből, hanem európai események következtében. Előttem a t. ministerelnök ur czélzata egészen világos. A t. ministerelnök ur egyszer elbízza magát és azt hiszi, hogy Ő Bismarck, (Élénk derültség a szüső baloldalon) megfeledkezik, hogy Bismarck hatalmát 40 millió ember vállán gyakorolja, kik még most is győzelemittasak és a nemzeti egyesülés eszméjétől át vannak hatva, holott a t. ministerelnök ur alatt, noha még nem látja, de oszló félben vannak bizonyos támaszok, melyekre ő erősen számított. El vagyok készülve arra t. ház, hogy ha én nem is érem meg. de ha a t. ministerelnök ur addig él, hogy e törvényhozás egyszer tőle is fogja hallani azt, ha kényelmetlenné válnék a helyzet rá nézve, hogy az alkotmányos király egy üzenetével fog itt megjelenni, melynek semmi más jelentősége nincs, mint az, hogy: osztozom a néppel a souverainitásban, de én vagyok a legitim uralkodó és jogomat gyakorolva, ezennel azt mondom a képviselőháznak, hogy hallgasson! (Mozgás a jobboldalon.) De t. ház, ép ugy, mint a jelenlegi többség oly jól találja magát a mostani helyzetben s itt csak azt a nyugodalmas síkot látja maga előtt, ép ugy meg vagyok győződve, hogy ez csak egy lethargicus álom, melyben a nemzet szunnyad és a mint önök haladnak, ez nem a nemzet erejének kifejtésére, hanem elerjesztésére való, hogy mindent csupán csak egy pontban akarnak összegyűjteni, hatalmat, közművelődést és mindent, hogy a főváros valóságos világváros és azon kivtil kezdődik még ma is Közép-Ázsia, hogy ezzel önök nem fogják megerősíteni a magyar állam jövőjét, hanem maguk alatt vágják a fát, az szent meggyőződésem. És ezen meggyőződésből kiindulva, tiltakozva az ellen, hogy a nemzet ezen sarkalatos joga egyáltalában érintessék, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az előadó ur kívánja szavait helyreigazítani. Dárdai Sándor előadó: T. ház! (Halljuk!) Szavaim elferdítése czímén kérek szót és előzőleg csak egy megjegyzést kívánok azon szemrehányásra tenni, hogy előadásom subjectiv volt. Ez felfogás dolga; de ha subjectiv volt, azt tisztán csak az ellenzék részéről történt közbeszólásoknak lehet tulajdonítani. A mit azonban helyreigazítani vagyok kénytelen, az a t. képviselő ur azon imputálása, hogy az ellenzéknek mondtam volna azt, hogy el fognak járhatni faluzni és gyakorolhatják nmgukat a falusi politikában. Bocsánatot kérek, nem az ellenzéknek mondtam ezt, hanem egész általánosságban (Ellenmondások a szélső balon) és pedig azzal kapcsolatban, hogy lehetséges, miszerint a keleti válság folyamában megbízatásunk oly időben járna le, midőn legszükségesebb lenne, hogy döntő szavunkat latba vethessük. Meglehet hogy ép akkor eljárhatnak a t. képviselők faluzn, és gyakorolhatják magukat a falusi politikában.