Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-146

142 1*6. országo* ülés (Uessomteor 7. 18S». erőben nyerjen és ez által eriticus pillanatokban magának a valódi döntő szót biztosítsa. T. ház ! Ott, hol a társadalom nincs érintve, hol a közerkölcs nem támadtatott meg a kormányok által, hol az erkölcs mint magasztos társadalmi elv a maga épségében áll fenn, ott még helyén van ezen okoskodás, hanem én ezen okoskodásból kiindulva, látom ebben a parlamentben azon gránitkoczkákat, melyeket a választó-kerületek hatalmasan kifaragva küldtek ide, hogy legyenek a magyar államiságnak alapkövei és azon gránitkoczkáknak lekopnak sarkaik s itt csak ugy gurulnak, mint a golyók. (ÉUnk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem arról van szó, hogy öt évre hoszszabittassék meg a parlament, hogy erőt nyerjen; én ezen megerősbödésnek épen az ellenkezőjét látom, tudniillik: a határozott meggyengülést, én szükségesnek látom, hogy a nemzet minden évben alkalmazza a rostát, hogy hulljanak ki azok, akik kötelességüknek nem felelnek meg. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Hanem t. ház, ezen kérdésnek vitatása ebben a házban kényes kérdés. Történt utalás az előadó ur által arra, hogy ezen kérdés már többszörösen foglalkoztatta a magyar képviselőházat, de legtöbbször oly időben, midőn annak veszélye forgott fenn, hogy a szenvedélyek fel fognak ingereltetni, tudom, hogy a ministerelnök ur maga is támadást intézett egy ilyen törvényjavaslat ellen és alkalmasint azért, mert mint ellenzéki férfiú ő soha sem specnlált a szenvedélyekre, a mint ezt a'históriában világosan meg fogják jegyezni. Hanem t. ház, colpor tál tátott a múlt országgyűlés tartama alatt is egy határozati javaslat és aláirtak ig«n számosan, a mint az előadó ur mondta, az ötéves ©rszággyülési tartam behozatalát. Én is egyike voltam azoknak, a kikre capacitálólag akartak hatni; constatálom, hogy aláirtak onnan, ugy mint innen az ellenzék részéről is. De én soha más érvelést nem hallottam sem innen, sem onnan, mint csupán csak személyes indokokat. T. képviselőház! A magyar parlamentnek szerintem épen az a veszedelmes irányzata, hogy itt rendkívül sok helyeztetik a személyre és kevés a lényegre; (Ugy van! a szäs'ó baloldalon) hogy itt nem küzdők állnak többé küzdőkkel szemben, hanem olyanok, kik gyönyörködnek benne, hogy a törvényhozói dísz rájuk van ruházva s a kik előtt első sorban az a döntő, hogy ők legyenek képviselők. Az a harcz, az a háború, mely azt mondja: megállok itt meggyőződésemmel erősen, akár győzzek, akár bukjam, mind a kettőre el vagyok határozva: az ma már Magyarországon ritka, mint a fehér holló. (Igás! Ugy van!a szélső baloldalon.) És vájjon ki nevelte nagyra azt az iskolát, mely a személyre mindent és a lényegre semmit nem ad? Vájjon nem a tisztelt ministerelnök tir-e? (Felkiáltások a szélső baloldalon: De igen!) Hát tekintsünk széjjel Magyarországon a közintézmények terén, tekintsünk bármely térre : vájjon nem mindenütt cliquekre, sőt valóságos családi fészkekre bukkanunk-e ? (Ugy van! a szMsö baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Önök beszélnek arról, hogy meg akarják törnie vagy ama elemek hatalmát a vármegyében, meg akarják törni itt és ott; és vegyük csak az életet ugy, mint előttünk áll s akkor kimondhatprk, hogy hiszen Magyarországon jelenleg még azt a legutolsó harangozót is csak azon az alapon választják, hogy vájjon kormánypárti-e, vagy nem. (Ugy van! a szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl.) És t. képviselőház, ha mélyebben beletekintünk a dologba, nem arra a sima felszínre, hanem oda, a hol a dolgok forronganak, messze sem megyek, csak a képviselőház folyosójára, mit fogunk látni Magyarországon ? Egy óriási hypocrysist, (Mozgás jobbfelöl) mely itt más arezot visel, mint ott kunt a házon kivül, (Ugy van! a szélső baloldalon) mely előáll és veri mellét, hirdeti, proclamálja erkölcsét, mely magát áldozatnak mutatja be és neveti azt a közönséget, mely ezt odakünn jóhiszemüleg elfogadja. (Tetszés a szélső baloldalon.) T. ház ! Magyarország közélete soha sem volt alkalmatlanabb arra, hogy a népnek egyik sarkalatos souverainitási jogát érintsék, mint épen most, midőn bekövetkezik az, hogy Magyarországon az embereknek, fájdalom, igen nagy sokasága át van hatva az udvari szellemtől; (Nyugtalanság a jobboldalon) midőn a társadalom ordókért szaladgál; midőn a társadalom üres külső czímeket keres; és midőn az irodalom, a képzőművészet sasai koptatják az udvar szőnyegeit, annak a factornak az emberei, a kik csupán akkor hatottak nem egyedül a magyar nemzetre — nem Petőfiről és Aranyról beszélek csupán, hanem minden nemzetről — addig hatottak, mig kerülve minden hatalmat, felemelkedtek mint a sasok és nemzetük nevében és szellemében daloltak, irtak és faragták az emlékeket. T. képviselőház! A mi most történt, az nem egyéb, mint az, hogy Magyarország t. ministerelnöke az ő tacticai ügyességével már rég tisztában volt, mert látta azt, hogy az ellenzék bizonyos dolgokban oldott kéve és oldott kéve épen abban a kérdésben, mely jelenleg a parlament előtt áll; hogy számosan elvileg kötve vannak abban a tekintetben, hogy öt évre hosszabbittassék meg az országgyűlés tartama és keresik a garantiákat csupán csak a választások tisztaságában. A t. előadó ur azt emelte ki, hogy ő ellene volt a curiai bíráskodásnak azért, mert ő nem akarja, hogy a választási ügyek formális perek tárgyát képezzék. T. képviselőház! Én is ellene szavaztam a curiai bíráskodásnak, de ellene szavaztam egészen