Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-145
136 146. országos tiié* űeezember 5. 1S85. Az ilyen kapzsi, telhetetlen pénzsóvárgók komoly képpel számítják ki, mily nagy idő-, erő-, vagyonvesztességgel járna a vasárnapi dologszünet. Ezeknek csak azt felelném: bizony, bizony nem látszik meg e veszteség Amerika és Anglia gazdagságán, pedig ott a vasárnapi nyugalmat rideg szigorral megtartják, sőt az angol nép legnagyobb történetirója Macaulay mondotta, hogy „Anglia a vasárnapi nyugalom tiszteletben tartásának köszönheti nagyságát*, sőt nem látszik meg nálunk az orthodox zsidókon sem a szombat niegülésének vesztesége; de másfelől a mi népünkön sem látszik ám meg a gazdagodás, pedig most a vasárnapot dologban töltik; uzsora, végrehajtás, sikkasztás, csalás, bukás, öngyilkosság nem a jólét jelei szoktak lenni. A vasárnapi nyugalom ellentétben látszik lenni némely érdekkel; de csak látszik; ha a kereskedés vasárnap zárva lesz, a szükséglet és fogyasztás a régi maradván, a vasárnapi kereset eloszlik a hétköznapi forgalomra; s ha egybenmásbsui csakugyan némelyekre nézve némi veszteséggel járna is, bő kárpótlást nyújt érte az általános nagy erkölcsi nyereség. Az államnak pedig magasabb erkölcsi érdekek fejlesztése is kötelessége, nemcsak az adó kivetése és behajtása. Azok, kiknek a vasárnapi nyugalom életbe vágó érdeke, nem tudják azt kivívni « munkaadók összetartó érdekszövetkezet ellenére, mely természetes fölényt biztosít magának a vagyon által s szövetségest szerez a sajtóban, támaszt talál a törvény megszegése előtt szemet hunyó hanyag közigazgatásban. Ezek belátására, kényére nem lehet hagyni az ügy megoldását. Az egyház, az erkölcsi érdekek természetes ápolója és szószólója a törvényhozás, az ellentétes érdekek igazságos egyeztetője, kell, hogy pártul fogja a gyöngébbet, az elnyomottat. A vasárnap megszentelése nélkül az egyház nem vezetheti a népet a vallás és a mi ezzel karöltve jár, az erkölcs útján ; vallásról, erkölcsről a nép ma napság beszélni sem hall másutt, legalább jót nem, egyéb a templomban, de oda meg nem járhat, mert a szertelen és kíméletlen verseny a vagyonhajhászatban elfogja még vasárnap is a templomtól; a mely pedig a népnek egyetlen művelődési helye és eszköze; hogyan nevelhetne azután az oly szülő vallásos gyermeket, a ki maga sem az ?! Ennek következtében terjed a vallástalanság; pedig az egyház is nem magának nevel vallásos, erkölcsös, becsületes, békeszerető népet, hanem a társadalomnak, a hazának. A vallástalansággal együtt terjed az erkölcstelenség mételye s kiirt a szívből minden nemes érzelmet, felebaráti szeretet, érzelmet, részvétet, megnyugvást, odaadást, egyetértést, eszméért való lelkesedést s fölébreszti az emberben az állatot minden romboló vágyaival együtt; kapzsivá, irigygyé, szívtelenné, elégületlenné teszi, mert azt suttogja fülibe: ezeknek csak ünnep, a másiknak csak hétköznap! Emberhez, nem lelketlen géphez vagy baromhoz illő életre méltán tart jogot minden ember, még a legszegényebb is; ha a hivatalnok nap nap után, reggeltől estig Íróasztala mellett görnyedex, ha az iparos és földmíves, cseléd, gyári munkás nap nap után kora hajnaltól késő éjjelig verejtékez másért: mikor lehet magáé, családjáé, mikor szentelhet néhány édes órát családjának, gyermekeinek, barátainak?! Korunkat a humanismus jellemzi; ne csak állatvédcgyletet gyámolítsunk, hanem legyen szivünk embertársaink nyomora és vágya iránt is! A szakadatlan munka elcsigázza, kimeríti az embert; évről évre csenevészebb ifjúság áll a hadsorozó bizottság elé •— hova jutunk igy?! Ez a satnyulás lesz ám az igazi veszteség a hazára! Mi akadályozza a vasárnapi nyugalmat? Első sorban a zsidóság és annak érdeke, mely az ünneprontásra először csábított példájával s kényszerített befolyásával; • a zsidóság ellene lesz, pedig a maga szombatját megüli; könnyű neki, szombaton azt mondja keresztény cselédjének: neked ma nincs ünneped, dolgozzál; vasárnap pedig: nekem ma nincs ünnepem, dolgozzál. Senki se kívánja, hogy szombatjáról lemondjon a zsidó, csak tartsa meg a vasárnapot, hiszen untalan azt emlegeti, különben is alkalmazkodni akarnak a haza többi polgáraihoz — nosza! Vagy ám — mint Amerikában épen most ajánlják nekik tulajdon rabbijaik — tegyék át szombatjukat vasárnapra. Vallási ok alig ellenzi ezt, hiszen a szombat, a hetedik nap parancsával együtt adta Mózes az örömév parancsát is, mely igy szólott: A hetedik esztendőben a föld nyugodalmának szombatja legyen, akkor a te földedet ne vessed be és szőlődet ne messed meg, a mi a te megaratott földeden terem, meg ne arassad ; a hetedik esztendőben kinn hagyjad azt és megeresszedd azt a te vetésedet, hogy a te népednek szegényei egyék meg azt; a maradékát pedig egye meg a mezőnek vada. S ha ettől a parancstól eltértek s mintegy lealkudták az istentől, mert megtartása rájuk nézve nagy veszteséggel járna: áttehetnék a szombatot is veszteség nélkül vasárnapra. Néhány ezernek, kik már ugy is előnyben vannak, érdeke, legtöbbször csak képzelt érdeke, a vasárnapi munka; a sok milliónak érdeke, igazán életbe vágó érdeke, a vasárnapi nyugalom. Ezért foglalkozik e kérdéssel évről évre nagyobb nyomatékkal és tágabb körben az egyház, az államok törvényhozása; Amerikában, Angliában, sőt most már Ausztriában is törvény által van szabályozva,
