Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-145

146. országos ttléí deczetnbor ó. 1886, 135 felelnek meg teljesen a hozzákötött várakozások­nak s nincs kellő eredményük. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minister: De van eredményök! MÜnnlich Aurél: Tudvalevő dolog, t. ház, hogy az idősebb tanítók rövididő alatt nem tanul­ják s nem is tanulhatják meg a magyar nyelvet, az iijabb tanítók pedig nem szorulnak póttanfolyamra, mert anélkül is elsajátítják a magyar nyelvet. Tekintve tehát az elmondottakat s azt a kö­rülményt, hogy a tanítóképezde! tanárok fontos működése anyagi javadalmazásukkal összhangban nincs, hogy a népnevelés felvirágzása csak kitűnő néptanítókkal érhető el; hogy az, ki anyagi gondok­kal küzd, kivált a közoktatás terén, hivatását telje­sen nem töltheti be : midőn egyrészről a kérvényi bi­zottság határozati javaslatát elfogadom, ajánlom e kérvényt a pénzügyi bizottság figyelmébe, hogy fontolóra véve az e kérvényben előadott nyomós indokokat, annak teljesítését lehetőleg előmoz­dítsa. {Helyeslés jobbfe ] ől.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatás­ügyi minister: A fizetések felemelése, mint min­den más ily kérdés, pénzügyi kérdés, mely nem­sokára a jövő évi költségvetés tárgyalásakor s ezen tanárok fizetésének kérdése különösen a val­lás- és közoktatási ministerium költségvetésének tárgyalása alkalmával rendre fog kerülni: akkor lesz helyén e kérdést tárgyalni és ezt megbeszélni. S hogy pedig a tárgyalásnak előkészített talaja le­gyen, a kérvényi bizottság azon javaslata, hogy e kérvény a pénzügyi bizottsághoz utasittassék, elő­leges véleményes jelentéstétel végett, igen helyes s ezért kérem a t. házat, méltóztassék ezt elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz: Tökéletesen igaza van a t. minister urnak abban, hogy ezen kérdést a költségvetés tárgyalása alkalmával lehet [leg­inkább megbeszélni, mert akkor nemcsak be­szélni, de dönteni is kell az összeg fölött. Én azonban kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ha e kérvény egyszerűen utasittatik a pénzügyi bizottsághoz, nehezen lesz elérhető az a czél, melyet a kérvényezők elérni óhajtanak. Á pénz ügyi bizottság ugyanis már a közoktatási tárczáí tárgyalta. E kérdés ott már előfordult. Magam is insistáltam a bizottságban és kértem, hogy szol­gáltassunk igazságot ezeknek a tanároknak; azon­ban nem voltam képes nézetemmel keresztül­hatolni. Nagyon fogok tehát örülni, hogy ha. ezen kérvénynek az a hatása lesz, hogy a minister ur újólag fontolóra vévén a dolgot, bele fog nyu­godni a kérvényezők óhajának teljesítésébe,Min­den esetre pedig kérem a t. házat, hogy* mél­tóztassék e kérvényt pártolólag utasítani a pénz­ügyi bizottsághoz, hogy azok, a kik eddig haboztak, láthassák, hogy a törvényhozás maga óhajtja, hogy e dologban valami történjék. Elnök; T. ház! Szólásra senki sincs föl­jegyezve. A bizottság határozati javaslata ez: A kérvény vonatkozással az 1886. államköltség­vetésre, kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Kér­dem a t. házat, méltóztatik-e e határozati javas­latot elfogadni, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a bizottság határozati javaslata elfogadtatik és igy a kérvény ki fog adatni a pénzügyi bizott­ságnak. T. ház ! A kérvények letárgyalva levén, a mai ülés napirendje ki van merítve. Méltóztatott a t. ház elhatározni, hogy a legközelebbi hétfőn, deezember 7-én tartandó ülés napirendjének tárgya legyen a közigazgatási bizottság 202. számú je­lentése, 1847—48 : IV. törvényezikk 3., 4., 5. sza­kaszának módosítása tárgyában beadott törvény­javaslatról. A hétfőn reggel délelőtt 10 órakor tartandó ülésnek ez lesz a tárgya. Méltóztassanak most meghallgatni a két be­jelentett interpellatiót. Veres József: Az 1868 : LIII. törvényezikk 19. §-a meghagyja, hogy „vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetlenül szükséges munka felfüggesztendő". A büntető törvénykönyv 52. §-a „száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel sujtan­dónak rendeli azt, ki ezen intézkedést megszegi". A belügyminister ur is adott már ki hasonló ezélú rendeletet, de fájdalom, a törvény intézke­dése csak a papíron maradt, az életben semmi hatása nem volt, semmi látszata sincs. A mezőn, gyárban, műhelyben, hivatalban folyik a munka vasárnap is; gyűlések és vásá­rok vasárnapra téve, nyitva minden kereskedés, telve minden csapszék; a rendszerető közönség megbotránkozik a törvény megszegése miatt, csak a rendőrség nem lát, nem hall semmit. Pedig a törvén}- szándéka nagyon üdvös, nagyon szükséges; a vasárnapi nyugalom kérdése igen fontos, nemcsak egyházi, hanem politikai szempontból is. Égető kérdés ez, csakhogy nem azok szempontjából, kik dologra legfölebb akkor fanyalodnak, mikor már beleuntak, belefáradtak a dologtalanságba; akik nagy dolognak tartják még azt is, ha megnézik olykor-olykor, hogy hivatalnokaik vagy cselédeik hogyan és mennyit dolgoznak"? A vasárnapi nyugalmat nem az szokta meg­szegni, ha még oly serény is, a ki magának és magától dolgozik, az olyan pihen vasárnap; ha­nem az töreti meg, a ki mással dolgoztat s ma­gának csak a hasznot vonja ki; az olyan lelket­lennél könyörület, emberszeretet, erkölcs, vallás, családias érzelem hiú, üres szó, gazdagság az eszköze, a czélja mindenben. Gyomor nála a fő, a szív semmi! Pénz beszél, lelkiismeret hallgat.

Next

/
Thumbnails
Contents